214. hát szia adás

Újra belevetettük magunkat a hajnalba – na jó, ez Gabinak reggel, Balázsnak meg délután, de most én írom az adásnaplót – és felvettünk egy újabb Hármas Könyvelést. Remélem örültök neki, mert mi rém büszkék voltunk magunkra.

Ádám képregényekkel készült. Volt szó Tiziani Scalvi Dylan Dogjairól újra. Ez az a ponyva, amihez képest még Leslie L. Lőrinc is magasirodalom, viszont az embernek kedve van Olaszországba utazni, és egy kávé mellett olvasgatni a fumettót, és nézni az embereket. Aztán volt még a James Bond képregényeknek az a két történetszála, amit egyrészt Warren Ellis írt, másrészt a könyvek remek paraszt Bondja főszerepli őket. A Vargr és az Eidolon is hat-hat részes, nem kell évtizedek óta húzódó sztorikat ismerni hozzájuk, mégis nagyon élvezhetők. Végül pedig szó volt John Grindrod How To Love Brutalism című esszékötetéről, ami segít szétszálazni, hogy mi a brutalizmus, mi az international style, és hogy is vannak a dolgok ezekkel a gyönyörű betonmonstrumokkal. (Az összes téma úgy kapcsolódik össze, hogy a brutalizmust is megidéző Bond múzeumot építenek épp az Alpokba.)

Balázsnak horroros hete volt, így a könyve annak a Clive Barkernek az egyik regénye, akinek mindig történik egy csomó borzalom a könyveiben, mégis annyira szépek. A The Hellbound Heart a Pinhead nevű klasszikus, képről mindenki által ismert horrorszereplőnek a sztorija. Balázs pedig arra biztatott minket, hogy a filmek első két részét nézzük is meg, hogy ne csak képről ismerjük Pinheadet. Itt aztán szó esett a horror klasszikus figuráiból készült jelvénysorozatról is. Erősek voltunk, nem rendeltünk egyet se.

Gabi máshogy készült kemény dolgokkal: Karl Ove Knausgård Harcom tri hexalógiájának első kötetét olvasta, aki szépítés nélkül, mélyen belezoomolva nézi vissza az életét. Van ahol egyszerűen csak fájóan részletes, de van, hogy ez a rohadtul részletes megközelítés fel is fed dolgokat. Azt mindenki döntse el, hogy akar-e egy trilógiányit a szerzővel élni. Mert távolságot tartani nem könnyű. Aztán máshogy bolond kategóriában indult Miranda July No One Belongs To Here More Than You című novelláskötete. És végül Murr Lafferty Hat ébredés című sztorija is szóba került – aminek a kapcsán a hányszor kelnek fel a gyerekek éjszaka joghurtot követelni téma is felmerült.

És végül a JCDecaux a kormányzati rémisztgetős plakátok helyére novellákat rak a városba. Ez egy évek óta megrendezett akció, most viszont az írópályázaton egy nagy kedvencünk, Ecsédi Orsolya nyert.

Bájos linkek

144. funkbomba adás

Nyár van, kedves hallgatók. Csak a magam nevében beszélhetek, de egy strapapalack pilisvörösvári sör eltűnt adásfelvétel közben. Ilyenkor strandkönyveket kéne ajánlani, de menjen ki a napra ebben a melegbe az, akinek hat anyja van.

Volt ehelyett szó arról, hogy Dworkyll az Ekönyvolvasó blogon még a magyar helyzetet elemzi, az Amazon viszont közben meteoracél ekével szántja fel az amerikai könyviacot. Olyan csomagot mutattak be, amellyel havi tíz dollárért annyit olvasunk, amennyit akarunk. Már amíg el nem fogy a 600 ezer könyv. Azért szóba került az all you can eat is.

Aztán a NYT Books Review nyomán kerestünk irodalmi tabukat.. Nem nagyon találtunk, de legalább reklámozhattam kicsit a VS – disclosure: a munkahelyem, azon belül a rovatom – Bartók Imre interjúját.

Gesamtkunstwerk jellegünket filmes témákkal próbáltuk erősíteni. []Mit olvasnak az Orange is the new blackben?](http://kotvefuzve.postr.hu/orange-is-the-new-black-masodik-szezon-konyvek) És a Mad menben? Van egyáltalán jelentősége ezeknek. Jó a Zabhegyező? És még egy cikk egy fordulattal: milyen magaddal találkozni a tévében?

Szuperhősfronton az történt, hogy Amerika Kapitány fekete/afro-amerikai/afrikai-amerikai (a kívánt aláhúzandó), Thor nő – Stross a Stross blogját pásztoroló Nicola Griffith mintha kételkedne – Vasember meg alu lett. Ja és meghalt Archie LMTBQ barátja védelmében. Azért ezek helyett sokkal nyugodtabban ajánlom a The Authorityt.

Balázs pedig elment a hongkongi könyvvásárra. A mit olvastunk rész előtt mutatunk pár képet.

Mit olvastunk

Ádám vagyok és csaltam, mert csak ponyvát – abból nagyon jót! – és videojátékot – abból pedig mesélőset – hoztam. Az első Gaura Ágnes Lángmarta örökség című új vámpíros sztorija. Érzem, hogy guilty pleasure kéne legyen. A játék viszont komoly darab, a Bill Willingham-féle Fables világában játszódó Wolf among us. Csodás.

Gabit végre sikerült teljesen elrontani, képregényt olvasott, abból is a Nightbreed első két részét. Persze Barker, de innen már csak lefelé van. Volt még egy Ernest Cline Ready Player One is.

Balázs olyan kajálós könyvet hozott, aminek a brit borítója miatt pirulhatott az arca. Teljesen chicklitesen néz ki. Pedig Fuchsia Dunlop, a Shark’s Fin & Sichuan Pepper tényleg végigette Kínát becsületesen. És asszem egy kicsit sem lett közben szerelmes egy borotvált mellű olaszba.

Bájos linkek