115. Frankenstein adás

Na ezen a héten aztán tényleg minden volt, az adást is úgy kellett összevarrni, mint a címben szereplő Frankenstein szörnyét. Ha legközelebb egy úszó jégtáblán találkozunk a felvétellel, akkor majd tudjuk, hol követtük el a hibát. Vagy ez így már szpojler volt?

Hírünk nem volt sok, de az legalább rossz.

A héten meghalt Balázs tűnt kedvence, Tom Clancy. A vadászat a Vörös Októberre írója fiatalon, 66 évesen távozott, tragikusan rövid betegség után. Valószínűleg azoknak a thriller szerzőknek az egyike, akitől mindenki olvasott valamit. (A pechesek az OpCenter regényeket.)

Meghalt Őz Zsolt is, akinek ugyan van egy könyve, de alapvetően csak a Vidámparkért vagy az Ugatha Christie-ért kellett.

Cezúra

A hét felfedezése – köszi Jezabel és köszi Orosz Peti! – hogy létezik a dinós-erotikus irodalmi alzsáner. A jövő adásban, ha minden igaz, Julis fog beszámolni arról, hogy ez így mégis hogy.

Cezúra

Maszkos irodalmárok fognak megmérkőzni egymással, ha összejön a mexikói Lucha Libre pankrációt lemásoló Maszkírók kezdeményezés. Az elsőre biztos elmegyünk drukkolni, ha ez összejön.

Az adásba nem fért bele, de pont ide tartozik az is, hogy a luchadorokat szintén szerepeltető Middleman képregény folytatására IndieGogón gyűjtenek.

És aztán jött a vendég

Hát ezt nem lehet lejegyzetelni, annál is inkább, mert ezt az adásdarabot a tárgyalónkban vettem fel – emiatt iszonyatosan halk vagyok -, ami úgy visszhangzott, mint egy üres uszoda. Kelenik Éva, magyartanár és alkalmi ivócimboránk volt a vendégünk. Azért hívtuk meg, mert egy könyvesblogos vita kezdőcikkében nagyot csapott az asztalra a kortárs irodalom tanításának témájában. (Igen, tudom, hogy ez akkora képzavar, mint ház. És?)

A beszélgetést kénytelenek lesztek meghallgatni. A linkek viszont itt vannak hozzá:

Mit olvastunk

Na itt már próbáltuk mellőzni a pelenkaöltést – még ha a végeredmény láttán így is kivágnának minket a The Great British Sewing Bee-ből – és szépen összefűzni a témákat.

  • Gabi és Éva China Miéville Kraken című regényét olvasták, ami egy óriási lábasfejű “elhappolipolása” körül forog, és úgy szól egy másik Londonról, hogy az ember még véletlenül sem akar oda átköltözni.
  • Gabi Évátlanul beszámolt még Murakami Haruki Norvég erdő című könyvéről, amit ki se kell nyitni már úgy is lehet róla vitatkozni, hogy az a cím meg mégis hogy sikerült már kéremszépen.
  • Balázs korunk egyik ünnepelt popértelmiségijének, Malcolm Gladwellnek olvasta a legújabb könyvét, aminek az a címe, hogy: David and Goliath: Underdogs, Misfits and the Art of Battling Giants, ami pont annyit ad, mint a címe.
  • Ádám pedig G. Willow Wilson muzulmán hitre áttért amerikai írónő Alif the unseen című könyvét olvasom, amiben van mese és realitás, dzsinnek és számítógépek, és még nagyon nem látszik, hogy mi a tétje ennek az egész kavarnak. Nagyon szerethető.

Bájos linkek

  • Az adás egy egyszerű mp3 fájlban
  • A Hármas könyvelés hírcsatornája
  • ITunes feed, csillagozz!
  • Ötvennyolcadik, “legszerencsésebb” adás

    Ma tabloid helyett komoly kultúrmagazinnal készültünk, hozzá olcsó animációval, komolyzenével – persze nem is, híreink az ismeretterjesztést és oknyomozást célozták be, olvasmányaink minimum megosztóak, szóval gyanús, hogy egyszerűen csak hipszterek lettünk.

    Híreink voltak

    • A Galaktika kevéssé dicső értékelést kapott Douglas Smith külföldi kiadókat értékelő listájában. Úgy tűnik, a megoldás folyamatban, szurkolunk a döntetlenért.
    • Ádám a könyv ciklikus haláláról szóló cikket ajánlott a figyelmünkbe, szerintem egyértelműen ősi termékenységistennő dolog ez, persze csomót lehet kötni az összefutó szimbólumokból, helyette egyszerűen csak olvasunk.
    • Egy pályázatféle kapcsán elrágódtunk a self publishing statisztikáiról, eredményeiről, közben Horst Fuchs bekacsint.
    • Ádám szomorú hírt is hozott, az alkotó betegsége miatt véget ér a Cul de sac, melynek magyar fordítását egyik hallgatónknak köszönhetjük. Köszönjük!
    • A HVG tőle megszokott összefoglalót közölt a hazai könyvkiadásról, fordításról; ismét egy érdekes adat.
    • Végül szóba került egy újabb lista és statisztika, miféle olvasmányt akarnak rátukmálni gyerekeikre azok, akik nem is olvasnak. Oké, meg a művelt szülők is, bizonyos számban.
    • Botrány nem volt.

    Mit olvastunk

    • Én hosszan magyaráztam, miért éri meg kékharisnyának lenni. Hát mert az ember örvendezik A varázshegy olvasása közben. Már nem kötelező, nem lesz belőle se felelés, se vizsga, és van még mit leporolni.
    • Ádám kicsit odahagyta a franciákat, és Jeff Noon Vurtját próbálta hatékonyan eladni nekünk, scifinek is nevezhetjük, mert ahogy kivettem szavaiból, voltaképp bárminek, és akkor már egyezzünk ki a scifiben. Rossz viccek elsütése helyett csak felsorolom azokat (nem tollas a hátam, toll a fülembe, megyek a tollasbálba stb.)
    • Balázs keservesen gályázik az Armadában (egy kis adat: 87%-os a Molyon, A varázshegy meg 86), de inkább élt a mának, és lecsapott egy A Regényre. Jay Caspian Kang hipszter noárt valósított meg a The Dead Do Not Improve könyvében, Balázs szerint ráadásul ügyesen, mondtam én fentebb, hogy ide jutottunk, és jól esik.

     

    Bájos linkek