Címke: Bruce Sterling

205. “mondtuk, hogy megy ez” adás

Közzétéve Szerző:
5

Balázs elmesélte, miként ütötte a markát egy kedves summa az Apple Antitröszt perei kapcsán. Ráadásul az Amazonon keresztül. A kedves summa néhány kedves új könyvet jelent, ami minden bizonnyal érinti az adást, tehát köszönet az Amazonnak – no meg Balázsnak, hogy egy bizonnyal sokkal kedvesebb summát vert már el könyvekre (mindannyiunk örömére), amelyből így csurrant-cseppent.

americanninja

Szóba került néhány sorozat is, amelyek könyv vagy képregény alapján készültek, a Lucifer befejeződött, a Preacher a beetetés szakaszát építi a maga módján, és a The Durrells is második évadját kapja. Válogasson ki-ki kedvére, addig is itt a Preacher trailere, mert abba mindhárman belenéztünk.

Olvastunk is, sőt jobbára.

Ádám rögtön elfelhősítette homlokunkat (no mintha a ködképek a kedély láthatárán egyébként ott sem volnának), és ide nem is írom le azt a szót, hogy Brexit, elég annyi, hogy Sterling kisregényekkel és egy csak elképzelt, becsukható jövővel borzolta saját idegeit, minden egyezés a valósággal a véletlen műve. A Zeitgeistet még hozzácsapta ráadásnak.

Ádám vagyok, beleírok. Itt van még egy kis hozzáadott jövőváros. A többi része is érdekes.

Én a Rozsban a fogót, az új fordítást ajánlottam meleg szívvel, illetve pár zsánerkönyvet gyorsan letudtam az adásban, itt legalább egy-egy kedves szót ejtenék róluk, ennyit megérdemelnek. A lépcsők városa üdítő fantasy (szovjet hangulat és megölt istenek), A holtak küldöttei izgalmas világteremtés, kellemes krimi, végül nagyobb fába vágott fejsze (inneni-onnani utánérzéssel azért, de nem árt neki), sosem fogtok úgy nézni a lajhárokra, ahogy eddig. Az ötödik évszak súlyos, levegőt megrekesztő történet, inkább olvassátok magát a szöveget.

Balázs már kevésbé volt szerencsés kezű, elsőre biztosra ment, és újabb Scott Harvath történetet végzett ki, meglepetés nem volt, másodjára már egy félbehagyott regény az eredmény, a Black Samurai inkább meglepő, ez most komoly? És még sorozat is? Akadt azért ajánlható könyv is a héten, jó séfről, jó étteremről, a konyhaajtó mögötti katonai életről, a változásokról szól, és még ételek is vannak benne – ráutalva, szóval készüljetek.

További belebeszélés: északi étterem mindentől távol és ennek a mozgalomnak a kritikája. Remek cikkek. -Á

Leszünk még, ki tudja, mikor és hogyan, addig is:

Bájos linkek

203. örökmozgó szent adás

Közzétéve Szerző:
6

A könyv mint könyv

A gyerekkönyvek durván hosszabbá váltak az elmúlt negyven évben. Ha a Harry Potterek gerincét nézitek, akkor azon is látszik, pedig nem futott negyven évig. Sőt a trend létezik a felnőttkönyveknél is. Kész szerencse, hogy vannak még kisregények.

A könyv mint művészet

12670769_806900882771403_2479325379480232557_n

A fenti egy kép Lackfi János verses költős mémjeiből: erre találjátok a folytatást.

Bizarróról beszéltünk már, de most itt egy interjú is. És hogy mi az a bizarro?

“(…) azt mondanám, az abszurd humor, az alpári humor találkozása a zs-kategóriás horrorfilmmel meg a szürrealizmussal. Ezeknek a szennyegzője ez az egész. Mindig kilógnak kicsit a definíciókból a művek, de nagyjából elmondható, hogy ezek szatírák, amelyek elsősorban gyomorra mennek, és a ponyvához állnak a legközelebb.”

Beugrott róla a Kung Fury és a Ben There, Dan That kalandjáték is.

Michael Mann – akinek a Black hatjéről gyökeresen mást gondolunk Balázzsal – most már könyvsorozatot is gründol. Erre speciel kíváncsiak vagyunk.

A könyv mint politika

A kortárs amerikai próza a CIA miatt is olyan, amilyen.

A hongkongi irodalmi színtér ellenzéki része – erről beszéltünk már korábban is – olyan mint a Tanú. Csak nem vicces. Az elrabolt könyvkiadót addig agymosták, hogy most már nyilatkozatokban gyakorol önkritikát.

Itthon is a Tanú van. A Könyvhetet pakolgatná jobbra-balra Kocsis Máté és a főváros. Több magyarázat van a történetre, mindegyik kicsinyes hülyeségnek tűnik.

A Galaktika megint bajban van: a Mandiner Sci-fi nyomozása szerint a jogdíjfizetési hajlandóságuk Dél-Szudánt idézi. Több amerikai szerző meglepődött, hogy egyáltalán megjelent magyarul. Erre ráadásul a Galaktikának sikerült egy arcpirító marhaságot nyilatkozni.

Végre valami jó: megint lesz posztolj verset mozgalom.

Mit olvastunk

Balázs a legutolsó Umberto Eco regényt, a Numero Zerót fejezte be. Emellett olvasott képregényeket, amiben feltámasztják a gyerekkoromban menő
Venom figurát, a Captain America: Sam Wilsont, amiben a korábban Falconként ismert hős ügyködik, és az új Doctor Strange-t.

Ádám vagyok és meghallgattam a fenti SXSW-záró Bruce Sterling beszédet, ami után kedvem lett Sterlinget olvasni. A Taklamakánt kerestem, de helyette megakadtam a Leggy Starlitz novelláknál, amiben mindig az adott kor stiklijéről van szó.

Image207

Emellett volt Neil Boyd Egek, mitévő legyekje, mert egy beszélgetés miatt a kezembe került és rácsodálkoztam, hogy volt belőle BBC-sorozat is. Az egészet pedig Waywarddal és Tokyo Ghosttal zártam le.

Gabi pedig úgy beszélt René Denfeld Az elvarázsoltakjártól, hogy egyszerre el akarom olvasni és rettegek is tőle. Halálsoros sztorik, amik vagy azért eszik meg az agyunkat, mert elmondják, vagy azért, mert annyira súlyosak, hogy el sem mondják.

Hogy mégse ezzel legyen vége, mesélt még Naomi Novik atomsikeres Temeraire, Őfelsége sárkánya című YA – így hívjuk még? – regényéről, ami hát egy kicsit egyszerűbb, mint kellene lennie. Nagyjából cuki naiv atombombákon lovagolva háborúznak. Remélem nem értettem félre.

Bájos linkek