211. vastartalék adás

Ahhoz képest, micsoda örömprojektünk ez nekünk, csak beleszaladunk olyan könyvekbe, amik egészen másképp foglalnak helyet egy örömtervben, nem feltétlenül elolvasva. Mi azért viselkedünk, és olvasunk is.

Én például csupa egyébként csábító könyvet, amelyek végül nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a Rabok tovább olvasója egyértelműen nem én vagyok, de mindez hagy némi kényelmetlen érzést maga után (talán én voltam a hibás), a Múzsában pedig egyszerűen csak nem volt elég spiritusz (vagy terpentin).

Balázs kifejezetten példamutató módon fejezte be a nemszeretem olvasmányait (jár az okleveles jutalomkönyv tanév végén), helyettetek, értetek. Scott Harvath 17. sztorija már a minimál szórakoztatást sem hozza, Julia Hobsbawm pedig olyasmiről próbál tanítani másokat, amelyhez talán ért, de ez nem látszik.

Szerencsénkre Ádám hozott egy nagy zsák életörömöt, jó könyvet, mondjuk aggodalomra ad okot, hogy a témák korántsem szívderítőek mindig. Angela Nagle szövege például kifejezetten nyugtalanító, de talán nem is az övé direkte, hanem a világ. Warren Ellis pedig mindig elég okos tud lenni, és néha még szép is. A dokumentum. Vagy hát ki hogy látja.
 

Bájos linkek

205. “mondtuk, hogy megy ez” adás

Balázs elmesélte, miként ütötte a markát egy kedves summa az Apple Antitröszt perei kapcsán. Ráadásul az Amazonon keresztül. A kedves summa néhány kedves új könyvet jelent, ami minden bizonnyal érinti az adást, tehát köszönet az Amazonnak – no meg Balázsnak, hogy egy bizonnyal sokkal kedvesebb summát vert már el könyvekre (mindannyiunk örömére), amelyből így csurrant-cseppent.

americanninja

Szóba került néhány sorozat is, amelyek könyv vagy képregény alapján készültek, a Lucifer befejeződött, a Preacher a beetetés szakaszát építi a maga módján, és a The Durrells is második évadját kapja. Válogasson ki-ki kedvére, addig is itt a Preacher trailere, mert abba mindhárman belenéztünk.

Olvastunk is, sőt jobbára.

Ádám rögtön elfelhősítette homlokunkat (no mintha a ködképek a kedély láthatárán egyébként ott sem volnának), és ide nem is írom le azt a szót, hogy Brexit, elég annyi, hogy Sterling kisregényekkel és egy csak elképzelt, becsukható jövővel borzolta saját idegeit, minden egyezés a valósággal a véletlen műve. A Zeitgeistet még hozzácsapta ráadásnak.

Ádám vagyok, beleírok. Itt van még egy kis hozzáadott jövőváros. A többi része is érdekes.

Én a Rozsban a fogót, az új fordítást ajánlottam meleg szívvel, illetve pár zsánerkönyvet gyorsan letudtam az adásban, itt legalább egy-egy kedves szót ejtenék róluk, ennyit megérdemelnek. A lépcsők városa üdítő fantasy (szovjet hangulat és megölt istenek), A holtak küldöttei izgalmas világteremtés, kellemes krimi, végül nagyobb fába vágott fejsze (inneni-onnani utánérzéssel azért, de nem árt neki), sosem fogtok úgy nézni a lajhárokra, ahogy eddig. Az ötödik évszak súlyos, levegőt megrekesztő történet, inkább olvassátok magát a szöveget.

Balázs már kevésbé volt szerencsés kezű, elsőre biztosra ment, és újabb Scott Harvath történetet végzett ki, meglepetés nem volt, másodjára már egy félbehagyott regény az eredmény, a Black Samurai inkább meglepő, ez most komoly? És még sorozat is? Akadt azért ajánlható könyv is a héten, jó séfről, jó étteremről, a konyhaajtó mögötti katonai életről, a változásokról szól, és még ételek is vannak benne – ráutalva, szóval készüljetek.

További belebeszélés: északi étterem mindentől távol és ennek a mozgalomnak a kritikája. Remek cikkek. -Á

Leszünk még, ki tudja, mikor és hogyan, addig is:

Bájos linkek