190. boldog szám adás

Henning Mankell és Göncz Árpád voltak a hét irodalmi halottjai. Mivel annyira ősz lett, hogy reggel már komplett óvodáscsoportokat meg kisebb autókat visz a szél, szerintem inkább az utóbbi fordításait olvassátok újra, mint a Mankell krimiket.

608

Indul ifjú kaliforniai Miss Marple sorozat, vagy legalábbis beszélgetés van róla. Cinkeltük egy kicsit, de meg fogjuk nézni az első pár részt. Kétségkívül nem annyira ciki ötlet, mint a Tom Sawyer és Huck Finn, ügyvédek című ötlet.

Michael Chabon sok jó könyv után most dalszövegben utazik.

Az eddig csak a Pottermore-on keresztül beszerezhető felturbózott Harry Potter szagoskönyvek megérkeztek iPadre is. Az az igazán borzasztó ebben, hogy tetszenek. Mocorog!

Könyvtemetőt talált Gabi, ahol el lehet búcsúzni ötletektől. Én meg egy Mandiner sci-fi rovatba botlottam bele, ami nem is rossz.

Mindig nagy öröm azt olvasni, hogy ki kit küldött el hogyan hova. (Ez például a bulvár :D) Namost ha ebben a sztoriban még írók is vannak és levelek, az meg aztán a teljesen tuti. Ursula K. Le Guin úgy szerel le rögtön az első levélben egy szerkesztőt, hogy az olimpiai aranyat ér.

Körkérdés: ki tudja mi történt a korábbi Fantasztikus Kéziratok Éjszakája nyertesekkel, akik nem Gaura Ágnes voltak. Mert Ágnes könyveiről azért beszéltünk párszor.

Ésvégül bevásárolt a Publio, megvette a Rukkolát.

Mit olvastunk

Gabi a Zsiványok című antológiát, ami úgy szól zsiványokról, hogy némelyiknek még bajsza sincsen pödörni, mégis emlékezetes történetek. A könyv ezen felül alkalmas az ajtó kitámasztására, a támadó zombik távoltartására, stb.

Balázs Borisz Akunyin A fekete városát olvasta, amiről már egyszer volt szó, és hát most sem szerettük kevésbé. Szerinte teljesen folytathatatlan a Fandorin-sorozat, szerintem a regényhalmegutoljára. (Vagy ez nem így van?)

Ádám pedig a Serialboxon meglelhető és korábban már emlegetett Bookburnersbe olvastam bele magam. Nem másolom ide a teljes írói kompániát, már csak azért sem, mert nem érezhető nagyon, ahogy váltanak az írók. Pont olyan, mint egy jó sorozat. Éééés mindjárt jön az új rész.

Bájos linkek

186. csodálatos férfiak adás

Szépjóreggel. Az volt a terv, hogy jóestéttel köszönök és még Hongkongból írok adásnaplót, de a terv találkozott a valósággal és porrá vált. Úgyhogy ahogy az adás rendhagyó volt úgy lesz a transzferbéli adásnapló is.

De mindenek előtt Marshall McLuhan egy kevésbé ismert rajongója:

Niktfordémkind rovat

A milyen sorrendben kell (célszerű?) Pratchettet olvasni link ugyan már volt, de soha nem lehet elégszer iderakni. Annál is inkább, mert már megy a filózás, hogy hány éves korban lehet odaadni a maifiataloknak a Harry Potter regényeket. És hogy mi a gyerekkel való Star Wars nézés helyes sorrendje. És senkinek ne legyenek illúziói, úgyis van egy csomó kapcsolódó tartalom – játék, Clone Wars, legópotter – ami fel fogja ezt az egészet rúgni.

A magyar értelmiség rovat

Megint volt tokaji írótábor, ahol notabilitások mondanak marhaságokat. Most például a nemzet kollektív tudattalanjáról is beszéltek, amely kifejezést asszem kétszavanként meg lehet kérdőjelezni. Na ezzel szemben a Dróton meg hőbörgés van, hogy a magyar író hallgat. Ami persze igaz, de én úgy szeretnék jó vitákat.

Kultúra máshogy

A Facebookon nagyot futott a könyvfelolvasásért ingyen hajat vágó fodrász. Na ez tipikusan az az ötlet, ami nem sokba kerül és mégis mekkora hatása lehet kis körben. Illetve volt még slow week visszaemlékezés, ingyenkönyvezés, és kerestük azokat az ötleteket, amik még az olvasáshoz kapcsolódnak és menők.

Mit olvastunk

Gabi Sara Paretsky Kártalanítás és A testművésznő című könyveit olvasta. A sorozat első kötetéről pedig korábban volt szó. Emellett beszélt Kondor Vilmos Az otthontalanság otthona című migránssztorijáról, mer arról, hogy az igenek mondását a gyerekek is megtanulják.

Balázs szokásához híven az aktualitások közül vadászott, így került a kezébe Harper Lee Go Set a Watchman című régi-új-afenetudja regénye. Ha a jó oldalát akarjuk nézni, akkor a könyv egyik fele jó.

Ádám pedig az utolsó Fandorin-regényt olvastam, ami valaha megjelent. Nyilván drukkolok, hogy ez az állítás ne sokáig legyen igaz, mert Borisz Akunyin A fekete város című könyve megintcsak tök jó volt.

Bájos linkek