113. Lö baszket é lö kaszket adás

Mérő László megmondta, hogy azért kell veszteséges könyveket kiadni, mert Pareto-elv. Illetve hát mert senki sem tudja, hogy mi lesz a befutó. Ezt amúgy a hallgatóink húsz százaléka valószínűleg előre tudta a nyolcvan százalék helyett is. Vagy ez nem így működik?

Mivel Gabi már majdnem szétültetett minket Balázzsal, az meg végképp hülyén veszi ki, ha anyámat is behívatja, ezért inkább elmondtam, hogy a Bookline augusztusi könyves toplistája ugyan csinos, de még jobb lenne, ha lenne egy összmagyar toplista. Kicsit jobban eleresztett kollégáink a New York Timesnál ilyesmiből dolgoznak. De az persze a nyugat, oda születni kell.

Megvan az új Moly.hu szabályzata, rögzíti a kialakult szokásokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tetszik.

Gabi feldobta, hogy a 168 óra cikke kapcsán – majd ezt a kapcsánt amúgy hagytuk a fenébe – beszéljünk a magánkiadásokról. Meg arról, hogy mégis mit lehet csinálni pályakezdő íróként. Van-e értelme a közösségi finanszírozásnak? (Van, Görgey Eta a megmondhatója.) És úgy általában mit érdemes olvasni. Ha tudtok jót, ne tartsátok magatokban.

Olyan olvasnivaló, amit mi nem feltétlenül olvastunk

A kedvenc Tim Maughanem – róla a X és Y adásban volt szó – nemcsak hogy berágta magát egy, a jövő Londonjáról szóló fikciós projektbe, de még novellát is írt hozzá. Arra a figurára figyelni kell.

Futaki Attila pedig, aki eddig sem volt kis férfi, a New York Times egyik cikkét illusztrálta amúgy képregényesen.

Olyan olvasnivaló, amit olvastunk is

Gabi úgy ajánlotta Lauren Beukes Moxyland című regényét, hogy Balázst sikerült elijesztenie közben. Pedig keménynek és kegyeltlennek tűnik, ami egy cyberpunk jellegű regénynek nem árt. Nem volt viszont ennyire kegyes a Hamlet halott kötettel, amit mindannyiunk helyett olvasott el.

Én egyrészt meghallgattam Cippó előadásában Baráth Katalin Függőleges egy novelláját. Van amúgy PDF-es verzió is, meg tán Kati e-novelláskötetében is benne van, de a Cippó-féle verzió annyira, de annyira jó, hogy. Aztán volt Joey Comeau Bible Camp Bloodbath című kisregényét, ami azoknak való, akik szeretettel emlékeznek vissza a Sikoly filmekre, mert milyen viccesek voltak már azok. Végül viszont elolvastam Mur Lafferty Marco and the Red Granny novelláját, ami igazi kellemes, furcsa idegenes klasszikus scifi. Kicsit fáj is a végén.

Balázsnak sem sikerült egyértelműen jól választania – ez egy ilyen hét – David Kushner Jacked: The unauthorised behind-the-scenes story of Grand Theft Auto című könyvét olvasta, ami nem eléggé viszi be az olvasót a kulisszák mögé. Ráadásul még a GTAV-öt sem élvezi, pedig a játék annyit kaszált pár nap alatt, amit mi soha nem fogunk megkeresni.

Bájos linkek

Hatvankettedik, “még ha azt is mondja, hogy jehova” adás

Mai adásunk úgy indult, mint a szeptemberi első irodalom óra, szerencsére nem kellett nyári élményeinkről fogalmazást írni (nehezítésként beleszuszakolni öt szót, mint népviselet, algásodás, konzekvencia, kövidinka és bárium), cserébe elbeszélgettünk gyerekkorunkról, mások gyerekkoráról, és arról, hogy is van ez a mesékkel. Azt kiókumláltuk, hogy amit hatszor egymás után el lehet olvasni, sőt kell is, az mese. És amit felnőttként is újra lehet olvasni, az ráadásul furmányosan duplafenekű mese (most Propp felhúzza szemöldökét).

Híreink voltak

  • Ádám maradt a realitás, a világi nehézségek, hívságok és butaságok talaján, elsőként egy nemes felhívást osztott meg velünk, Grafitember, a Napirajz alkotója ötödik könyvével hegesztőre gyűjt. A legjobb az, hogy a könyvet nem csak ezért érdemes beszerezni.
  • Ezen felül szó esett arról, mi lehet az oka a mostanság elharapódzó ista (rasszista, szexista, hímsovinista) vitáknak zsánerkönyvek kapcsán. Sajnos nem jutottunk dűlőre, bár voltak elméleteink, ám szerintem a fiúk kinevettek, szerintük én csak hisztiztem. Persze ez csak a móka kedvéért került ide, nem hisztiből. Köszönjük Dworkyllnak az érdekes linkeket (ezt is meg ezt is), figyelem, adásban el nem hangzott anyagok!
  • Ahogy a következő hír, idézem Ádámot: “Richard Kadrey vendégposztol a Powell’s könyvesbolt blogjába. Olyanokról, hogy hogyan lesz az ember író, meg hogy milyen az, amikor a könyv szereplői valami olyasmit csinálnak, amire az író se számít.”

Mit olvastunk

  • Meséket faltam a héten, többek között Baráth Kati hamarosan megjelenő e-novellaválogatásából négy varázslatos történetet, várjuk a többit. Gergő és az álomfogók már korántsem aratott ekkora tetszést, de a világért sem beszélnék le róla senkit, aki nem 12 éven aluli, és még hisz a felnőtteknek. Felemlegettem gyerekkorom egyik kedvencét, Fejrezge Alfonz  történeteit, nagyszerű illusztációkkal, az a Kosch Péter alkotta, aki a Zongora Bill és a madárijesztők rajzait is, tessék megcsodálni. Flickr is van hozzá.
  • Ádám Larry Correira köteteibe (Monster Hunter Alpha és Monster Hunter Legion) feledkezett bele édes szabadsága alatt, a fegyvermániás könyvelő továbbra is pazarjelenetekben osztja az igazságot és a lapot, én már az öblös poharat és a koktélnapernyőt is látom a könyvek mellett, olyan idilli. Ha már mese, Ádám A rézhegyek királynője kapcsán futott bele a ‘Sport szelet’ töprengésbe (ez régen sem volt jó, vagy már másképp gyártják?). Ha valamely kedves hallgató tudja a választ, ossza meg velünk.
  • Balázs őrült életet élt, a Marvel új nagy dobása kapcsán elolvasta mind a 64 képregényt az Avengers vs X-Men történetvonalból. Good news everyone, 14-15 kötet elegendő a főszál követéséhez, ám nem csak a héjában van vitamin. Sőt belebegtetünk egy nagy halálesetet is a sztoriban, de csitt. Ezen felül exkuzálta magát Balázs, mert Paul Austertől mégis jó a Winter Journal.

Bájos linkek