Ötvennyolcadik, “legszerencsésebb” adás

Ma tabloid helyett komoly kultúrmagazinnal készültünk, hozzá olcsó animációval, komolyzenével – persze nem is, híreink az ismeretterjesztést és oknyomozást célozták be, olvasmányaink minimum megosztóak, szóval gyanús, hogy egyszerűen csak hipszterek lettünk.

Híreink voltak

  • A Galaktika kevéssé dicső értékelést kapott Douglas Smith külföldi kiadókat értékelő listájában. Úgy tűnik, a megoldás folyamatban, szurkolunk a döntetlenért.
  • Ádám a könyv ciklikus haláláról szóló cikket ajánlott a figyelmünkbe, szerintem egyértelműen ősi termékenységistennő dolog ez, persze csomót lehet kötni az összefutó szimbólumokból, helyette egyszerűen csak olvasunk.
  • Egy pályázatféle kapcsán elrágódtunk a self publishing statisztikáiról, eredményeiről, közben Horst Fuchs bekacsint.
  • Ádám szomorú hírt is hozott, az alkotó betegsége miatt véget ér a Cul de sac, melynek magyar fordítását egyik hallgatónknak köszönhetjük. Köszönjük!
  • A HVG tőle megszokott összefoglalót közölt a hazai könyvkiadásról, fordításról; ismét egy érdekes adat.
  • Végül szóba került egy újabb lista és statisztika, miféle olvasmányt akarnak rátukmálni gyerekeikre azok, akik nem is olvasnak. Oké, meg a művelt szülők is, bizonyos számban.
  • Botrány nem volt.

Mit olvastunk

  • Én hosszan magyaráztam, miért éri meg kékharisnyának lenni. Hát mert az ember örvendezik A varázshegy olvasása közben. Már nem kötelező, nem lesz belőle se felelés, se vizsga, és van még mit leporolni.
  • Ádám kicsit odahagyta a franciákat, és Jeff Noon Vurtját próbálta hatékonyan eladni nekünk, scifinek is nevezhetjük, mert ahogy kivettem szavaiból, voltaképp bárminek, és akkor már egyezzünk ki a scifiben. Rossz viccek elsütése helyett csak felsorolom azokat (nem tollas a hátam, toll a fülembe, megyek a tollasbálba stb.)
  • Balázs keservesen gályázik az Armadában (egy kis adat: 87%-os a Molyon, A varázshegy meg 86), de inkább élt a mának, és lecsapott egy A Regényre. Jay Caspian Kang hipszter noárt valósított meg a The Dead Do Not Improve könyvében, Balázs szerint ráadásul ügyesen, mondtam én fentebb, hogy ide jutottunk, és jól esik.

 

Bájos linkek

Ötvenhetedik, “utas” adás

Szemérmetlen dicsekvés az elejére: immár elhív Ádám és Balázs lasztizni, mert nekem is van Kindle-em. Igaz, a fosókabarack fára még nem mászhatok utánuk, de addig is leülhetek a fa alá szép fekete copfban-sziluettben olvasni.

Híreink voltak

  • R.I.P: Eltávozott Harry Harrison, jó életet, jó könyveket hagyott maga mögött.
  • Rejtő Jenő még jogvédett, ezért leszedették a MEK adatbázisából. Ádám derekasan utánajárt a dolgoknak, exkluzív tartalom az adásban!
  • Brandon Hacket (Markovics Botond) blogján ismét felvetődik a Portal Press pályázat síri csendje. Szerintünk szexy (sexy) lenne, ha volna állapotjelzés, bitkolbász, valami.
  • Ádám Rorimack híréről mesélt: hogyan alakul át a könyvkiadói piac a független szerzők (és azok sikereinek) hatására. Van itt pro és kontra.
  • Már csak szőrmentén említettük a hét botrányát a csakis írni tudó (de rossznyelvek szerint nem írástudó) írókról és a könyvkölcsönzőről, részletek a Facebook oldalunkon, illetve az E-könyv olvasók blogján is van anyag, akik viszont Ádámra hivatkoznak, elég rekurzív ez.
  • Amit kizárólag azok látnak, akik nem csak hallgatnak minket: ajánlók, megjelenések, pl. Onsai regényét kiadja a Könyvmolyképző, Máté Angi Mamó című regénye pedig részletekben és csakis részletekben meghallgatható a Gittegylet oldalán.

Mit olvastunk

  • Ádám meszelt (olyan irigy, hogy be se vont minket), közben azért olvasott is. A francia história tovább zajlik, immár a negyedik kötetnél jár (Íme, a király!), főhősünk, Pierre de Siorrac már élemedett, 32 éves(hogy fogja kibírni még 9 köteten keresztül?), a történelem megszokott módon dúl, a szerző pedig technikázva vezeti olvasóját. Ezen felül egy nagyon izgalmas képregényt is hozott Ádám, a The Unwrittenben Tommy apukája képíró, és segítségével kissé összecsúsznak a realitás és a fikció síkjai, olvassátok, és átélitek.
  • Én feldicsértem a Perdido pályaudvar, végállomást, habár igyekeztem kritikus hangot megütni, de ez csak a lelkesedés fejhangja lett végül. Ezen felül ráakadtam Pável könyvesblogján egy Kondor Vilmos novellára, sőt egy egész Új Forrás krimiszámra. Végre meglett a Varázshegy, amiről főnököm azt mondta, irigyel, hogy most olvasom először. Ilyen könyv ez, de róla majd jövő héten.
  • Balázs kevésbé volt lelkes az Armadát illetően, még egy szerkesztőt ráeresztett volna újraformálni, azért tudott benne mit szeretni. Ezen felül a londoni útjáról nem csak remek, Facebookra posztolt fotókat hozott, hanem olvasmányélményt, madárlátta könyv a Sum David Eagelmanntól, negyven sztori a halál utáni létről – repülés előtt kiváló lehet.

A végén elsütöttünk még pár pajzán verset, itt ez a remek könyv, vegyétek és vegyétek, nem csak pajzánkodás, sőt a nem az a legjobb, és csak öccá.

Bájos linkek