227. prince of persia adás

Addikt olvasóként jó érzés tudni, hogy egy hétköznapi vasárnap után előre ledolgozott, dologtalan hétfő jön, tehát lehet éjjel sokáig olvasni. És most csak a családosoknak beszélek ki, hogy persze mi tudjuk, mit jelent ez, miben más egy sima, mezei hétfőhöz képest, amikoris az ember órára kel hatkor, hogy legyen fél óra nyugalma, mielőtt nekilát felébreszteni az ivadékokat, amely végül hétre sikerül is. Nem, ez az a békés, óramentes reggel lesz, amikor ugyanaz az ivadék kelti az embert fél hatkor, tehát nyugodtan olvassunk a paplan alatt, azt az örömöt már nem lehet elvenni.

A felnőttélet másik öröme az idióta dolgok könnyű megvásárlása, télire egy ilyen nagyszerű lehet:

Tudunk ehhez ajánlani pár könyvet. Balázs például szintén befejezte a Cormoran Strike széria negyedik darabját, és alapvetően elégedett volt. A regény nem hibátlan, de hát több mint hatszáz oldalon ki nem vét hibákat, például hagy benne kihúzható száz oldalt? Node nem kell mindig küldetést csinálni, néha az ember elkalandozhat Oblivion területein csak úgy (tudom, gémer tapasztalataim igencsak elavultak, de na). És az azért elég sokatmondó, hogy Balázs is várja a következő részt. A másik könyvvel már korántsem volt ennyire elégedett, Anthony Horowitz YA kémhistória, Holmes sztori, Christie hommage után már James Bondot is ír, ha elégedettséget nem is hozott, egy új poént a kockás füzetbe igen: majd megírja Horowitz. Egyébként most nevettünk, de én speciel felírtam a listámra a whodunit regényét.

Vérszemet kaptam, hiszen egy szintén vaskos kötettel tudtam emberi idő alatt végezni – igaz, hogy a kötet válogatott jó novellák gyűjteménye volt, nem befejezni, hanem félrerakni volt nehéz. Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2019 – szerkesztette Jonathan Strahan – olyan kötet, amiben nem minden novella lett a kedvencem, de mindegyikben találtam szeretnivalót (mondjuk engem le lehet kötni történet nélküli kedves jelenetekkel is, ha azok jól vannak megírva, ismét utalnék az Oblivionbéli kis tanyák felfedezésének örömére).( SFMag scifi és fantasy bemutatók.)

Kép innen.

Ádám haladt tovább a Merle sorozattal, hőseink egyetemre járnak, ami éppen annyira ismerős, hogy ne legyen teljesen történelem, lefekvés előtti könyv, jól megírva, ütötte rá a bélyeget Ádám. A másik kötete igazi csemege, japán Amazonról rendelve, tokiói kisboltok festményei, némi (angol-japán) szöveggel, térképpel, a szerző weboldala igen gazdag, animációk, rajzok, egyszóval igazi ‘mindjárt lefekszem olvasni, de előtte még ezt megnézem’ oldal, szóval óvatosan. Döntsetek felelősségteljesen!

Bájos linkek

194. rapidrandi adás

Gyorsak voltunk, akár a Technocol (fájón hiányzó jelenet Amelie csodálatos életéből, ahogy a kishölgy kinyom kevés ragasztót csak azért, hogy majdnem megszáradjon, és nyömörgetni lehessen), ezen a héten ez a második adás. Azért valamit valamiért. Híreink például nem voltak, de úgyis gőzerővel megy a karácsonyi üzem, incselkedő árleszállítások a könyvpiacon, nehéz időszak ez mindenképpen.

Mit olvastunk

Balázs megtörte a negatív sorozatát, és nem csak az ételnek örült olvasás közben, hanem a könyvnek is. Azaz egyik olvasmánya képregény, de miféle. Warren Ellis neve elég jó pecsét bármire (még a sütőport is simán megvenném vele, mondjuk hókifli recepttel versenyezve nem kunszt), James Bond sem cseng idegenül, pláne ha Balázs olvasmányairól van szó. A képregénysorozat első darabja igen jó, csak rövid, de biztos előkerül még. Anthony Horowitz is ki tudott hozni egy kellemes, hiteles regényt Fleming éttermi szalvétájából.

Én rámentem a télre, Arnaldur krimijeit bármikor elő merem venni, kivételt képez az, amikor már hármat olvastam egymás után, akkor a negyedik már nehezen csúszik, de csak mert jó hazajönni a mérsékelt éghajlati bűnökhöz, és kiolvadni. A Hipotermia megfelelően jegecesít. Nesser már lazább, vicces jelenetek a rákosztályon, de az élet még nála is elég északi, a svéd kriminovelláskötet pedig vaníliafagylalt a jeges kávéba.

Ádám még rá tudott pakolni a sűrű alapozásra egy lapáttal, és Zweig Sakknovelláját dobta be, amely ma is remekmű, rövidségében súlyos, alapkérdéseket feszeget, amelyek nem csak 1941-ben késztetnek elcsendesedésre. Jó kontraszt és kellemes élmény a No Mercy, másfajta egzisztenciák (igazi kamaszok, ugye), másfajta eszköztár (drogok, fegyverek, fogyatkozó szereplők), ráadásul ott a befejezetlenség ígérete, lehet várni, merre tovább.

Ezzel zárnám:

Bájos linkek