194. rapidrandi adás

Gyorsak voltunk, akár a Technocol (fájón hiányzó jelenet Amelie csodálatos életéből, ahogy a kishölgy kinyom kevés ragasztót csak azért, hogy majdnem megszáradjon, és nyömörgetni lehessen), ezen a héten ez a második adás. Azért valamit valamiért. Híreink például nem voltak, de úgyis gőzerővel megy a karácsonyi üzem, incselkedő árleszállítások a könyvpiacon, nehéz időszak ez mindenképpen.

Mit olvastunk

Balázs megtörte a negatív sorozatát, és nem csak az ételnek örült olvasás közben, hanem a könyvnek is. Azaz egyik olvasmánya képregény, de miféle. Warren Ellis neve elég jó pecsét bármire (még a sütőport is simán megvenném vele, mondjuk hókifli recepttel versenyezve nem kunszt), James Bond sem cseng idegenül, pláne ha Balázs olvasmányairól van szó. A képregénysorozat első darabja igen jó, csak rövid, de biztos előkerül még. Anthony Horowitz is ki tudott hozni egy kellemes, hiteles regényt Fleming éttermi szalvétájából.

Én rámentem a télre, Arnaldur krimijeit bármikor elő merem venni, kivételt képez az, amikor már hármat olvastam egymás után, akkor a negyedik már nehezen csúszik, de csak mert jó hazajönni a mérsékelt éghajlati bűnökhöz, és kiolvadni. A Hipotermia megfelelően jegecesít. Nesser már lazább, vicces jelenetek a rákosztályon, de az élet még nála is elég északi, a svéd kriminovelláskötet pedig vaníliafagylalt a jeges kávéba.

Ádám még rá tudott pakolni a sűrű alapozásra egy lapáttal, és Zweig Sakknovelláját dobta be, amely ma is remekmű, rövidségében súlyos, alapkérdéseket feszeget, amelyek nem csak 1941-ben késztetnek elcsendesedésre. Jó kontraszt és kellemes élmény a No Mercy, másfajta egzisztenciák (igazi kamaszok, ugye), másfajta eszköztár (drogok, fegyverek, fogyatkozó szereplők), ráadásul ott a befejezetlenség ígérete, lehet várni, merre tovább.

Ezzel zárnám:

Bájos linkek

121. “Kínai Dáma” adás

Bonyolult az élet, most például azt várom, hogy a tegnapi rajtaütésszerű Hármas könyvelés szamizdatsörözés után elkezdjen hatni az aszpirin. Állítólag fog. Nade legyen szó az adásról.

Ekönyvszépségverseny van az Ekönyvolvasó blogon. A nyertestől nem azt fogják megkérdezni, hogy mi a véleménye a világbékéről és a kisfókákról. Ellenben egy elég hasznos beszélgetést indíthatnak el arról, hogy milyen egy jó e-könyv.

Aztán, holnap Hungarocon az Uránia moziban. Lesznek filmek, cosplayesek, meg egy raklap előadás, mondjuk jellemzően nem irodalmi témákban. Mindenképpen érdemes megnézni, még az is lehet, hogy mi is jelen leszünk a rendezvényen.

Felmerült a kérdés – mondjátok el ti is! – hogy milyen a jó papírkönyv. Azon túl, hogy nem esik darabokra olvsasás közben.

Gabi könyvbemutatón járt. Később akár a könyvről is szó lehet majd az adásban, most viszont nem fért bele.
Aztán lesz is könyvbemutató még, annál is inkább, mert Magyarországra jön Ludmila Ulickaja.

Kánai András az SFMagon egy falazóblokkot dobott bele a hazai SF állóvizébe. Arról írt egy hosszú, kötelező olvasmány státuszú posztot, hogy mi a baj a magyar sci-fi regényekkel.

Gibson mercsendájz! Lehet venni Buzz Rickson jakót. Azon töprengtünk, hogy el lehet-e belőle távolítani az összes címkét.

Elindult az új magyar ekönyvesbolt, a Dibook. Vannak például külföldi szerzők magyarra fordított művei náluk. Scalzi, Simmons, csupa olyasmi, amit mindig hiányoltunk.

Mit olvastunk

Ádámvagyok, hódítani akarok a The Magazine-t ajánlottam, ami egy olyan magazin, amit jó olvasni. Kéthetente jelentkezik, változatos témákkal, és mindegyik szám király. Ja és természetesen e-ben jön, beesik az olvasóra.

Emellett szó esett még Stross The Traders’ War kötetéről, ami a korábban emlegetett párhuzamos világos drogcsempészes sztori folytatása. Kicsit lassabb, mint az első kötet volt, de még mindig lehet szeretni.

Gabi nagyon igyekezett, hogy ne szpojlerezze el nekünk Simmons Endymionját, amit olvasott, és ami a Hyperion folytatása. Erre is kéne időt találni, mert annyira jól hangzik.

Emellett beszélt még Horowitz A selyemház titka című könyvéről, ami Sherlock Holmes száz évre titosított kalandjáról szól. Gyorsan meg is próbálkoztam azzal, hogy rádumálom Kim Newmant és az ő Diogenes klubját.

Balázs pedig az ötven éves X-men tiszteletére – ők is vén farkak már, nem csak a Batman, azért most lehet röhögni – egyrészt a Battle of the Atom című tíz részes ünnepi történetszálat olvasta el. Másrészt meg nekiugrott a szintén izgamas szereplőket egymásnak ugrasztó Cable and X-force-nak.

És ezután elkezdődött a korábban megénekelt péntek este.

Bájos linkek