224. villámcsapva adás

Kilencedik adást vesszük fel amióta újrakezdtük a podkasztolást. Lassan megszokássá válik megint, és ennek nagyon örülünk. Reméljük ti is. Van ezzel kapcsolatban egy kérésünk: legyetek olyan jók, csillagozzátok meg a Hármas Könyvelést az iTunes-ban, ha olyanból hallgattok. Ha meg máshol értékeljetek ott.

Emellett nagyon örülnénk kommenteknek, hogy mit olvastatok el vagy vettetek meg azért, mert mi az elmúlt kilenc adásban ajánlottunk. Az erre válaszolók között kisorsolunk Balázs fotó zine-jeiből párat. Én láttam már képeit, örülnétek neki, higgyétek el!

Na eddig a népszerűsködés. Most mondjuk, mit olvastunk.

Balázs talált egy olvastlan Asimovs’s magazint, benne pedig egy Cixin Liu novellát. Aki egyrészt a kínai sci-fi ünnepelt sztárja, másrészt pedig kisablak, amin keresztül rálátunk arra, hogy a – és itt nagy közhely jön – az individualistább nyugati nézőpontból olvasva egy kollektivistább kínai sci-fi maga a kegyetlenség. A szintin Liu novellájából készült The Wandering Earth-ben lényegében lábjegyzetben hullanak el emberek milliárdjai, de a most olvasott Sea of Dreams- et sem úsznánk meg áldozatok nélkül.

Aztán volt még szó a Bauhausról, amiről nagyon sok dicsérő szó esik így a századik születésnapján. Tényleg nagyhatású iskola volt, de ez sem lehet mentes a kritikától. Szerencsére Tom Wolfe megírta helyettünk, Balázs pedig elolvasta a From Bauhaus To Our House című írását. Ajánlja is!

Ádám vigyorgott, mint a tejbetök, mert szóba került a hobbiprojektem, a Rakasz hírlevél – feliratkozni ér, sőt köszi! – és mert beszéltünk arról, hogy a fotó kinyomtatva érzi jól magát. Portsmouth Sith-bázis alakú, azóta lebontott bevásárlóközpontjáról, a Tricorn-ról, például csodás kisnyomtatványt vettem az Etsyn. Tom Benjamin fotóstól remek ötlet, hogy ezt megcsinálta.

A heti olvasmányom viszont nem ez volt, hanem Tim Wu amerikai jogászprofesszor antitröszt-ügyi eszmefuttatása a The Curse of Bigness. Akit esetleg nem érdekel az, hogy a nagy cégek feldarabolása jó ötlet-e, az azért nézzen bele, mert a szereplők John D. Rockefellertől, Roosevelten át egészen ifj. George Bushig vagy Bill Gates-ig terjed. Benne van a huszadik század teljes technológiatörténete, még ha csak egy nézőpontból vizsgálva is.

Gabi a fellélegzés az adás végén, ő olvasható dolgokat hozott. Egyrészt Andrea Camilleri Montalbano: Egy hónap a felügyelővel nevű novelláskötetét, ami azért működik leginkább, mert már ismerjük a nyomozót regényekből. Egy ismert figurának pedig a szeme rezdüléséből, a félmondataiból is tudunk következtetni.

Aztán egy másik jól ismert felügyelő, Maigret következett. Georges Simenon: Maigret és a hajnali vendég című regényében megintcsak novellák szerepelnek, amelyek megint elegendőek ahhoz, hogy beleéljük magunkat a szokott atmoszférába.

Aki pedig bolondságra vágyik, nos annak Erwin Moser teljesen elképesztő meséit ajánlja Gabi a Fantasztikus jóéjtmesék kötetből. Teljesen eszméletlen dolgok vannak benne, a felnőttek is meg fognak rajta lepődni.

Bájos linkek

Százötödik, “önéletrajz” adás

Namost aki megfejti a címet, az valóban vendégünk egy sörre, fröccsre, márpedig nem kell sokáig várni az alkalomra, mert addig ütjük a vasat, amíg meleg van. Ha más nem, az idejekorán átvett következő évi tankönyveket simogatjuk majd, most még szépek, bajusztalanok, még szeretjük őket, még készül rájuk Dizni vinyetta.

Híreink, témáink voltak:

  • Tele volt a net vele, tényleg lesz magyar sorozat magyar kortárs regényből, minden esély megvan arra, hogy jó legyen akár, és 20 év múlva ezzel bezzegeljünk, ahogy nekünk bezzegeltek A fekete várossal.
  • Mégis van egykötetes Karamazov, a net hangja nem süket fülekre talált.
  • Érdeklődéssel figyeljük, mi a bünti a puha DRM megtörőinek. Egyelőre sarokba állítás az egész osztály előtt, ami bizonyos esetekben komplett világvégét is jelenthetett anno, már akinek volt mit veszítenie.
  • Ez a nagyszerű blog a számtalan gazdagon fotózott és feldolgozott téma mellett még a legújabb Eco könyvet is belengette, már fel is vettük listára, mire megjelenik, oda is érünk.
  • Heti aztarohadt, hogy lebukott J.K.Rowling az álnéven írt regényével. A mai tudomány és marketing csodákra képes, vajon Rowling is?
  • És a másik friss infó, immár elérhető a Google Play Books szekciója nekünk is.

Mit olvastunk

  • Én egy újabb Camillerivel örvendeztettem meg magam, illetve szomorkodtam, hogy a magyar tenger csak hekkel és keszeggel szolgál. Illetve őrült-őrült kalandként fantasyt olvastam Abercrombie-tól. Őrült-őrült fantasyt, amelyben kicsit többet kockáztattak, mint egy rosszul kiválasztott, féltégla könyv ára. Ellenben nagyszerű karakterek, pazar párbeszédek, maró humor, a cselekmény mehet, amerre akar, vele bóklászom.
  • Ádám nem is olvasott, csak csipegetett, így is elfogyott pár nagyon érdekes kiflicsücsök. Például a szerelmi vagy nem szerelmi történet, amelyet negyven randi alapján ír két fiatal, és nem, sajnos nem lehet tudni, mi sül ki belőle, a projekt mindenesetre csábító. Néhány Hugo jelölt novella is említésre került, de csitt, mert erről majd egy külön adásban fogunk szakértőzni. Akadtak versek, verslábak, a Disztichon Alfa működéséből másnak is jut morzsa.
  • Balázs pedig, nos igen, ő trendi (trendy) volt, és már el tudta mondani, miért nagyon jó kis darab J.K.Rowling álneves krimije. A The Cuckoos Calling nem is csak sebtiben odavetett alkotás, hanem jól megalapozott, izgalmas darab (spoilermentes csigázás, ha elárulom, az adás felvétele késett. hopgy Balázs elolvashassa az utolsó oldalakat), a kritikák követése pedig nagyszerű mulatságnak ígérkezik most, hogy már lehet tudni, hogy ez sem egy új herripotter.

Bájos linkek