242. adás

Balázs az egyik, általa szeretett sorozat szerzőjét Lee Childot olvasta. Most nem egy Jack Reacher könyvet, hanem a The Hero című esszét, amiben a hős mibenlétét próbálja megfejteni az író. Nem sikerül neki.

Nem hősök, istenek

Vett viszont egy Michael Pollan hangosesszét is az Audible-ről, aminek az a címe, hogy Caffeine: How Caffeine Created The Modern World. A kávé jelentőségét túlértékelő anyagokba nem nehéz belefutni. Pollan viszont tud írni és tud gondolkodni. És eleve azzal a felütéssel kezdi, hogy a koffein az a legális drog, amire a fél világ rá van csúszva. Ugyanakkor ez sem tökéletes, sok benne a keretsztori, szóval hosszúra hagyták, ahelyett, hogy lefőzik cortadónak.

Gabi a Rumini könyvsorozatot mutatta be, mert már végre olyan korba értek a gyerekei, hogy felnőttek számára is élvezhető könyveket fogyasztanak. Ez nem először merül fel, na de a Rumini! Amiből már hangoskönyv, szabadulószoba, papucs orrán pamutbojt is van. Esendő ügyes hősök, közösen megoldott problémák, jó gyerekkönyvek na. (Dan Brown közben gyerekregényen dolgozik. Jáj.)

Emellett még Ann Leckie kicsit idegesítő első szám második személyű narrációval megírt regénye a The Raven Tower. Két teljesen más ívű és más léptékű történet gyógyul össze benne, nem is adja magát egyszerűen a könyv. Vannak benne remek ötletek, kifacsart sztereotípiák, remek karakterek.

Ádám pedig megpróbálta megfejteni, hogy mégis miről szól az Incal, de a következő két kötet sem hozott megnyugvást. Óriás robot, félelemtől növő pszichopatkány, űrhajóvá váló kisfiú bezzeg van benne. Csodásan bolond, nagyon szépen van rajzolva, de nem egyszerű felfejteni.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

241. őstemplom adás

Érdekes, hogy már megint valahogy a szépen öregedés lett a téma. Vagy csak én szűrök erre, de most, a Super Bowl Halftime Show után kicsit más jelentést kaphat az az állítás, hogy egy ötven és egy negyvenkét éves nő a színpadon ugrabugrál. Így is szép öregedni, sőt, irígy nem vagyok, mert most toltam le fél óra pilatest, ami lehetne parizer szemben super langusztával, de inkább gluténmentes zabkása liofilizált eperdarabokkal.

Node az érlelt szövegek. Balázs egy népszerű és patinás szerző gyűjteményes kötetéről mesélt, Robert B. Parker Spencer sorozata nagyon kellemes, nagyon kényelmes, zord, de művelt nyomozó, követhető bűnügyek, Boston a háttérben, előtérben, mindenhol. És ételek! Szeretjük, ha esznek a nyomozók (Montalbano, Maigret, Hanna Swensen, és még sorolhatnánk. Vagy inkább ti.) A filmesítés már nem volt annyira reménykeltő, ha nem is Spenser, valami egészen más még kisülhet persze. Addig marad a régi sorozat.

Ádám képregényekkel készült, ráadásul az egyik nem mai darab, mégis. A sötét Incal hozza, amit az alkotók neve láttán várunk, bár pontosan nem is tudom, mi az. Valamiféle világ épül, valamiféle kaland kezdődik, és az ember (Ádám) gyönyörködik. A British Ice már sokkal frissebb képregény, és egészen máshogy szép és nyomasztó, minimál képek, színek, mindenképpen menjen közben a fűtés otthon! És nézzetek rá a szerző oldalára, csak úgy, vannak ott még szépségek.

És akkor Abigél, ami tényleg patinás, és felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire működik ez a régi szöveg, antikolt vagy valóban óarany, és tessék, bejött. Izgalmas, fordulatos, peregnek az események, formálódnak a karakterek a finom jelenetekben. A sorozatba még nem mertem belenézni. Kij Johnson kisregénye másképp fogja meg a lányiskola témáját, Lovecraft Álomföldjére női karaktereket írt, és Vellitt, nos, hát ő aztán tényleg szépen öregedett ebben az izgalmas szövegben.

Ezt pedig köszönjük hallgatónknak!

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!