Címke: Alex de Campi

248. Lara nyert adás

Közzétéve Szerző:
Válasz

Úgy tűnik, önkéntelenül is berendezkedtünk a kétheti gyakoriságra. Tizenkét nap végül is egy tucat, a tucat meg kerek szám. Ha más nem, a kettes mindenképpen.

(Fotó: Pascal CC-BY)

Amúgy sem tűz nagy célokat az ember maga elé, mert a fenének sem kell, hogy még az alacsony léceket is leverje. Bár a léc az jó. Lehet belőle kabátakasztót, kerítést, teraszkorlátot csinálni. A léc erőforrás!

Gabi a nehezen megfejthető nevű Moesko Péter Megyünk haza című kötete után valami könnyedebbe fogott. Jegyezzük meg, megint novellák. A novella marhára jó műfaj, egy emberként tapsolunk annak, hogy ismét van novella kiadás és novelláskötetek. Na de ezek után belevágott Varró Dani – akinek a dánieledése az istennek nem akar megtörténni – Túl a Maszat-hegyen kötetébe, amely inkább felnőttpoén, mint gyerekeknek való. Jó ezt tudni róla, mert felnőttolvasmánynak tényleg király. Minden másra meg ott a…

És ha már a transzformatív műfajokba benéztünk, arról is írt, hogy a hiánypótló Tíztőlmese háza táján szerzői jogvédelmes parák voltak. Mi nagyon kiegyensúlyozottak voltunk, én (Ádám írja az adásnaplót) a Tíztőlmese pártján vagyok.

Balázs belesodródott Danielle Trussoni egy regényébe – The ancestor -, amiben egy örököst hirtelen megtalálnak, de mégse lesz belőle olyan sztori, mint A neveletlen hercegnő. Helyette vannak Lőcincz L. Leslie tollára kívánkozó kalandok, jetik és hát egy nem túl jó regény. Aki ilyet akar olvasni, Leslie L. Lawrence kifogástalan scoobydooiáda regényeivel nem fog melléfogni. Amúgy is, kalandregényekért rajongani nem szégyen, sőt.

Ádám egyrészt Alex de Campi Bad Karma című PTSD-s katonás családregény képregényébe kezdte magát beleolvasni. Az előzménye a Hell’s Kitchen Movie Club volt, ami még nevesített szuperhősökkel dolgozott, de működik ez átlagkatonákkal is. A háború, ahogy az közismert, nem változik.

Emellett David Weber Honor Harrington regénysorozatába nézett bele, aminek az első kötete ingyen van az amazonon és egy sör árába kerül hangoskönyvben. Ez az On Basilisk Station, ami egy tisztességes űrhadviseléses sorozat eleje. Remek hallgatni való elalváshoz, és még el sem kezdődött a nagy stratégia!

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

194. rapidrandi adás

Közzétéve Szerző:
1

Gyorsak voltunk, akár a Technocol (fájón hiányzó jelenet Amelie csodálatos életéből, ahogy a kishölgy kinyom kevés ragasztót csak azért, hogy majdnem megszáradjon, és nyömörgetni lehessen), ezen a héten ez a második adás. Azért valamit valamiért. Híreink például nem voltak, de úgyis gőzerővel megy a karácsonyi üzem, incselkedő árleszállítások a könyvpiacon, nehéz időszak ez mindenképpen.

Mit olvastunk

Balázs megtörte a negatív sorozatát, és nem csak az ételnek örült olvasás közben, hanem a könyvnek is. Azaz egyik olvasmánya képregény, de miféle. Warren Ellis neve elég jó pecsét bármire (még a sütőport is simán megvenném vele, mondjuk hókifli recepttel versenyezve nem kunszt), James Bond sem cseng idegenül, pláne ha Balázs olvasmányairól van szó. A képregénysorozat első darabja igen jó, csak rövid, de biztos előkerül még. Anthony Horowitz is ki tudott hozni egy kellemes, hiteles regényt Fleming éttermi szalvétájából.

Én rámentem a télre, Arnaldur krimijeit bármikor elő merem venni, kivételt képez az, amikor már hármat olvastam egymás után, akkor a negyedik már nehezen csúszik, de csak mert jó hazajönni a mérsékelt éghajlati bűnökhöz, és kiolvadni. A Hipotermia megfelelően jegecesít. Nesser már lazább, vicces jelenetek a rákosztályon, de az élet még nála is elég északi, a svéd kriminovelláskötet pedig vaníliafagylalt a jeges kávéba.

Ádám még rá tudott pakolni a sűrű alapozásra egy lapáttal, és Zweig Sakknovelláját dobta be, amely ma is remekmű, rövidségében súlyos, alapkérdéseket feszeget, amelyek nem csak 1941-ben késztetnek elcsendesedésre. Jó kontraszt és kellemes élmény a No Mercy, másfajta egzisztenciák (igazi kamaszok, ugye), másfajta eszköztár (drogok, fegyverek, fogyatkozó szereplők), ráadásul ott a befejezetlenség ígérete, lehet várni, merre tovább.

Ezzel zárnám:

Bájos linkek