Harminchatodik, úgyis mint Superman adás

Annyira este tíz után vettük fel a heti adást, hogy az előző
rész pezsgéséből semmi sem maradt benne. Ha nem is olyan, mint az
állott tea, azzal a meghatározhatatlan irizáló réteggel a tetején, de
azért akad benne álmosság meg több másodperces szünetek, míg nem jut
eszembe egy-egy szó. Viszont tök jó dolgokról beszéltünk.

Item kis lángon, de tart még a József Attila-díj kapcsán elkezdődött
kurvaanyázás. Megnyilvánult Szőcs
Géza
, ez további embereket
borított ki, lassan már mindenki arról beszél a pikoló söre mellett
reggel, hogy kinek a díja a József Attila.

Item csinos interjút közölt a HVG Walitschek
Csillával
,
a Libri ügyvezető igazgatójával. Szó esik benne a kiadás után fél
évvel a raklapos könyvesboltokban feltűnő kötetekről, a könyvpalota
építési versenyről, és az e-könyvekről is. (Van róla beszélgetés az
Ekönyvolvasó blogon
is.
)

Item ismét akadt egy értelmiségi – most épp brit – aki belemondta a
mikrofonba
, hogy az
e-könyv csak múló hóbort. Nem süllyedünk, emelkedünk.

Item megint vita van arról, hogy jók-e a kötelező olvasmányok,
kellene-e modernizálni a listát, lúzer volt-e Nemecsek Ernő,
példakép-e Boka? Legalább négy linkem van a témához, mindegyik tök jó.

Ezzel jól el is beszéltük az időt, de nem jutottunk a végére.
Érdekelne a véleményetek: szerettétek Tímár Mihályt, esetleg
káromkodni van kedvetek a Baradlay név hallatán?

Mit olvastunk?

Gabi megnyugtatott, hogy annyira mégsem volt kidobott pénz
megvásárolni a A szivárvány tövébent Vernor Vinge-től. Illetve olyan
szépeket mondott a Héttemplom című Milos Urban regényről, hogy még
felvétel közben lecsaptam egy példányt a Vaterán. Súlyos
következményei vannak a podcastolásnak.

Balázs Nakamura Fuminori The Thief című regényéről mesélt, ami
profin elmondja, hogyan kell zsebtolvajkodni, illetve mi mozoghat egy
utolsó utáni akcióra induló tolvaj fejében.

Én pedig Baráth Katalin második Dávid Veron regényét, A türkizkék
hegedűt
olvastam, ami annyira pikareszk, hogy a Monarchia több
divatos nyaralóhelyére is elviszi az olvasót. Illetve belekeveredtem
Chuck Wending Shotgun Gravy című amerika-alsói középiskolás
regényébe.

Bájos linkek

Harmincötödik “béke szabadság és egyetértés” adás

“Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A tizenkét pontnak ez a második mondata annyira jó, hogy nem csak az adás címének választottam, de ide is kell írni. Így kell kezdeni egy szöveget, szép felütéssel. Na ez hiányzott teljesen az adásból, felvezetés helyett Balázs a The Old Republicról beszélt én meg a Skype anyját szidtam. Megérdemelte amúgy.

Arról volt szó…

…hogy nem szeretjük Lackfi János 1 könyv című műsorát, mert egyrészt rövid, abból sokat elvisz a főcím meg a felmenő betűk, másrészt pedig vizuálisan annyira érdektelen, hogy akár a rádióban is adhatnák.

…hogy Krasznahorkai a részeg postásra fogta, hogy miért nem kapta még meg a Sátántangó amerikai kiadását. A kiadó annyit fűzött hozzá: “Ah, Hungary.” Ha ez nem a hét híre, semmi se.

…hogy Dragomán literás netnaplójában a backupolásról beszél, meg arról, hogy milyen érzés géppel írni. Mivel gyarkran találkozom elkeseredett balfasz filoszok halott merevlemezeivel, nagyon örülök annak, hogy már a Literán is a biztonsági mentés a téma.

…hogy a Vámpírnaplók szerzőjét épp most rúgják ki a saját könyvsorozatából, mert 1, előnytelen szerződést kötött 2, más szerelmi szálat akart, mint a kiadó.

…és hogy az aktuális botrány a József Attila-díj.

Mit olvastunk

Az egyes villamoson, ahol a gyávább emberek nem mernek olvasni és telefonálni dicsérte meg az egyik arc a kezemben tartott Chadwick-féle A lineáris b megfejtését. Cserébe rábeszéltem A rohonci kódra. Az ékírás regényével befürödtem, marxosabb Marxnál. Joe Kloc The Case Of The Missing Moon Rocks írása lapos volt, Hugh Howley Wool-ja viszont remekmű. Érdemes megfontolni belőle az omnibus kiadást, az csak 9 dollár és négy sztori.

Gabi Mohás Lívia Nők a harmadik évezredbenjébe kezdett bele, ami időnként bátran kimondja, hogy egyes problémákra maga se tud mit mondani. Hoszasan ekézte Vernor Vinge A szivárvány tövében regényét, aminek az első felében nem derül ki miről akar szólni. Ismét esett szó a Glamorámáról és eladta nekünk Milos Urban Héttemplom című regényét, amit a Sub Rosa kapcsán ajánlott Pável.

Lezártuk a műsor egyik régen feszített, pattanásig húzott sztoriívét: Balázs talált egy olyan amerikai humoristát, aki vicces. Nagy megkönnyebbülés ez mindnyájunknak, köszönjük, hogy kitartottatok mellettünk. Jutalmul Tina Fey Bossypants című önéletrajzi könyvét olvashatjátok el. Az önfeláldozása itt nem ért véget, kiderítette azt is, hogy a The Old Republic képregények közepesek. (Khm, Star Wars, róka, bőr.)

További kontent

Bájos linkek