133. bonyolult kapcsolat adás

A magyar költészet napja után minden kicsit szürkébb, kicsit üresebb, kicsit ráncosabb, nincs mit tenni, podcastunkkal felcsapjuk a Szavannai Homok kőpudert, kicsavarjuk az Alkonyi Azúr körömlakkot, a Vulkán Szíve rúzst, vannak még színek osztogatni.

Kék Árnyék
Meghalt Sue Townsend, akinek többek között Adrian Mole-t is köszönhetjük.

Bíbor Pillanatok
Ádám felnyitotta szemünket (fülünket) a most befejeződő Időfutár rádiójátékra, melynek 3. kötete a fesztiválra jelenik meg. 400K hallgató, nocsak.

Arábia Aranyai

  • Az Amazon megvásárolta a szívünk szottya ComiXologyt, ebből jó is kisülhet.
  • WH Smith lánc próbál több lábon állni, Magyar Posta feeling, na.
  • Ádám felhozta a NYT Book Review – Julie Bosman búcsúszámot, amelyben sötét felleg B&N pletyka is elhangzik.

Színes Tinták

Neon Éjszakák

  • Már olvasható Hackett új regényének első fejezete – örülünk, hogy már idehaza is bőkezűbbek a kiadók a kóstolókkal.
  • Hamarosan magyarul is megjelenik a Kakukkszó, amit Balázs nem eredeti nyelven is tolerál.
  • Az Ad Astra két címe is kijött, Ádám szkeptikus a Stross könyvvel, tényleg rosszabb tíz éves scifit kiadni, mint negyven évest?

És végül az egész emeletes sminkdoboz szemhéjpúderestül, szájfényestül

  • Balázs szokatlan módon magyar nyelvű papírkönyvekkel készült – csak az alkalom kell hozzá, és elkapja a gépszíj így is. Moldova politikai szatírái ár-érték arányban ugyan nem állnak jól, de orrcsipesszel (akár a szinkronúszók) még szórakoztató lehet a kötet. A Rádiórománc ellenben több mint lehetőség, nagyszerű regény szakmabelitől, mindenkinek, aki szereti a rádiót.
  • Tovább haladtam a fantasy csapáson, a Gyacsenko házaspár trilógiáján. Arszen és a játék hatalma erős olvasmány, felszabadítóan nem angolszász, az összecsúszó világok sablon ügyes frissítése. A Metabárók kasztja szintén jól operál a sablonokkal, ráadásul még vicces is a Vallejo képek mellé, a Dűne filmből még ez is kihullott. (Dokumentumfilm a filmről itt és itt.)
  • Ádám egy röptiben-haiku után még olvasmányélményeiről is mesél, most a Vége a mesének került elő, ami megint egy olyan Korongvilág regény, amely elmesélhetetlen (vagy legalábbis egészen hülyén hangzik két mondatba összefoglalva), ellenben a poénjai idézhetők, akár a szombat esti vicces filmmé Leslie Nielsennel.

Bájos linkek