A magyar költészet napja után minden kicsit szürkébb, kicsit üresebb, kicsit ráncosabb, nincs mit tenni, podcastunkkal felcsapjuk a Szavannai Homok kőpudert, kicsavarjuk az Alkonyi Azúr körömlakkot, a Vulkán Szíve rúzst, vannak még színek osztogatni.
Kék Árnyék
Meghalt Sue Townsend, akinek többek között Adrian Mole-t is köszönhetjük.
Bíbor Pillanatok
Ádám felnyitotta szemünket (fülünket) a most befejeződő Időfutár rádiójátékra, melynek 3. kötete a fesztiválra jelenik meg. 400K hallgató, nocsak.
Arábia Aranyai
- Az Amazon megvásárolta a szívünk szottya ComiXologyt, ebből jó is kisülhet.
- WH Smith lánc próbál több lábon állni, Magyar Posta feeling, na.
- Ádám felhozta a NYT Book Review – Julie Bosman búcsúszámot, amelyben sötét felleg B&N pletyka is elhangzik.
Színes Tinták
- Ivászat időmértékkel – ki meddig jutna az Iliászban?
- Haikukta – ha geekek verselnek.
- InstaVers – miniatűrök papíron és Facebookon.
Neon Éjszakák
- Már olvasható Hackett új regényének első fejezete – örülünk, hogy már idehaza is bőkezűbbek a kiadók a kóstolókkal.
- Hamarosan magyarul is megjelenik a Kakukkszó, amit Balázs nem eredeti nyelven is tolerál.
- Az Ad Astra két címe is kijött, Ádám szkeptikus a Stross könyvvel, tényleg rosszabb tíz éves scifit kiadni, mint negyven évest?
És végül az egész emeletes sminkdoboz szemhéjpúderestül, szájfényestül
- Balázs szokatlan módon magyar nyelvű papírkönyvekkel készült – csak az alkalom kell hozzá, és elkapja a gépszíj így is. Moldova politikai szatírái ár-érték arányban ugyan nem állnak jól, de orrcsipesszel (akár a szinkronúszók) még szórakoztató lehet a kötet. A Rádiórománc ellenben több mint lehetőség, nagyszerű regény szakmabelitől, mindenkinek, aki szereti a rádiót.
- Tovább haladtam a fantasy csapáson, a Gyacsenko házaspár trilógiáján. Arszen és a játék hatalma erős olvasmány, felszabadítóan nem angolszász, az összecsúszó világok sablon ügyes frissítése. A Metabárók kasztja szintén jól operál a sablonokkal, ráadásul még vicces is a Vallejo képek mellé, a Dűne filmből még ez is kihullott. (Dokumentumfilm a filmről itt és itt.)
- Ádám egy röptiben-haiku után még olvasmányélményeiről is mesél, most a Vége a mesének került elő, ami megint egy olyan Korongvilág regény, amely elmesélhetetlen (vagy legalábbis egészen hülyén hangzik két mondatba összefoglalva), ellenben a poénjai idézhetők, akár a szombat esti vicces filmmé Leslie Nielsennel.
Bájos linkek