Száztizenegyedik, “földimalac” adás

Az adást úgy indítottuk, akár Sir David, aki korát meghazudtolva képes mind a mai napig leheveredni egy darab ocelotpotyadék mellé, és elmagyarázni, a kalóriában gazdag excrementum hány csodás fajnak ad lehetőséget a szaporodásra és sokasodásra. Mondjuk mi csak neten nézegettünk állatfotókat, de az információcsere öröme majd akkora volt, mint az oceloté.

Aardvark

new aardvark

Témáink voltak

  • Akadt szomorúság is, újabb nagy öreg távozott, Frederik Pohl, akinek könyveit mind szerettük (bár az Átjáró első magyar kiadás borítóját ne is emlegessük).
  • Aztán egészen újszerűen magyar politikussal foglalkoztunk, igazából ő is költő, irodalmár, de ahogy a cikk is felemlegeti, ennyi ma már nem elegendő. Egyébként JAK-tábor, kerekasztal, L. Simon László, Szigliget. A szó a stúdióé.
  • Kijött a Kindle valami igazán jóval, egyrészt itt az új kütyü, másrészt valami olyan új koncepció, a Matchbook, amely végre megmozgatja a régi fogalmakat, mi a termék, mi a hordozó, mi a licenc a könyves piacon.
  • Panaszkodtam kicsit, hogy manapság még mindig belefut az ember holmi Adobe DRM-be, megpendítem a polc.hu felé, ha bármi hírt kapok, következő adásban előkerül.
  • Ádám egy nagyszerű eseményre hívta fel a figyelmet, hétfőn az Akváriumban Murakami Norvég erdője kerül terítékre, és kedvezményes könyvvásár is lesz.

Mit olvastunk

  • Balázs a scifi mentő programban karitatívkodott, nehéz másképp hívni azt az esetet, amikor gyenge regényt olvas el az ember, csak hogy ne szomorítsa el a lelkes könyvfeltámasztókat. Maga a program pedig jó lenne, csak sajnos van, ami azért felejtpődik el, mert jobb nem gondolni rá. Azért az oldalon érdemes körbenézni, és segíteni Balázsnak a további válogatásban. Szerencsére Lee Child és Jack Reacher megmentette a hetet, a legutolsó regény éppen kellő módon csigázza fel olvasóját, és kínozza meg főhősét.
  • Ádám valami igazán körmönfont és zavarbaejtő regényt hozott, a Szamarkand Omár Khájjámról, de Omár Khájjám művének továbbéléséről is szól, hogy ki mesél és ki teremt kit, az mindig változik, az olvasó becsatlakozhat.
  • Én pedig involváltam mindenféle bloggereket, Vasléditől könyvet és tippet kaptam, Jo Nesbo Boszorkányszöge a Harry Hole első trilógia vége, így némileg hiányzik a fantomvégtag két másik kötet, de talán nem is baj, ha az ember nekilát azoknak is szépen. Donna Leon pedig igenis fogyasztható, Brunetti felügyelő valóságossá válik már az első kötetben, és nemcsak további 21 darabot forgathat az olvasó, de már filmen is megnézhetjük a velencei nyomozásokat. A szerzőről és sorozatáról Katherine blogján találhattok eheti, alapos posztot.

Bájos linkek

4 hozzászólás a(z) “Száztizenegyedik, “földimalac” adás” bejegyzéshez

  1. Pedig hát az egy micsoda remek könyv. Kicsit poros ugyan, de pont jó arra, hogy előtte az ember megigyon egy sört, utána meg megnézze a Menekülő embert. (Azután meg a Menekülés New Yorkbólt.)

  2. A tarlórépa kapcsán: Martinnál az A Song of Ice and Fire kajaleírásainak rendszeresen visszatérő eleme a turnip. (Más kérdés, hogy én a konnektoros Animal Crossing hype előtt meg voltam róla győződve, hogy turnip = karalábé.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.