263. aranypart adás

A Balaton, az amúgy is, nem csak most, amikor kissé beszűkültebbek az utazási lehetőségek (a szarvasbogár a Balatonra, az öreg rövidlátó hangya meg Pomázra), éppen most volt egy jó kis cikk a siófoki fenyőkről, van, akinek nem jelenik meg rögtön a kép a déli partról? Szóval ott az aranypart, a miénk, mélyre égetett emlék, akár a három törvény, de a címbéli persze valami más, vagy lehet a világ össze aranypartja, legyünk nagyvonalúak. Egyszer valamelyikre eljutunk. Addig is fejben utazunk, és habár az alkohol is egy lehetséges útvonal, maradtunk a könyveknél.

Balázs a lassan mélyülő vízbe merészkedett, újra beengedte mások drámáját az életébe, Don DeLillo könyve márpedig hozza a drámát, éppen aktuális a téma, mi történik, ha valami történik. Valami nagy, ami miatt az ember inkább ki sem megy a lakásból, vagy éppen ki sem mehet. A könyvben azért az jó, hogy éppenséggel másokkal történik. Oh wait. Maria Jose Ferrada is egy olyan történetet mesél el, ami megtörtént mással, máshol, Chile Pinochet idején nem mindig volt olyan jó hely, és ez egy gyerek szemével nézve is át tud jönni.

Ádám egy lassan kibomló könyvnek veselkedett neki, újabb kém, aki kémekről ír. Mégpedig elég alaposan, ráadásul az N.S.A. olyan téma, ami nem nagyon lett feldolgozva addig. Kódtörők, látványos büdzsé és hatvanezer alkalmazott, azért ez látványos lehet annak idején (ha nem is vették észre sokan). Olyasmi, akár a kettéfűrészelt nő, vajon azt már mindenki tudja, hogy csinálják? És így még van értelme fellépni vele, vagy már lenyomták a mai produkciók és kémek, akikről majd 30 év múlva olvashatunk?

Én egy Maigret regényt hoztam, tessék lehet Párizsba utazni, igaz, egy másikba, de a bisztrókonyha ugyanolyan csábító (és elérhetetlen), a regény pedig csak újabb remek Simenon darab. Sophie Mackintosh regényével már bajban voltam, mert guilty pleasure vagy sem, de bejöttek a hívószavak, a feminizmus, a disztópia, de aztán maga a szöveg nem jött be, egyszerűen nem tudtam szeretni, csak pillanatokra, a szereplőket, legyen az nő vagy férfi, ennyiből megvalósult az emancipáció. Néha meg tudott érinteni, de maradtam távol, itthon. Aki mégis (vagy éppen emiatt) kipróbálná a szerzőt, megróbálkozhat A kék sorsjeggyel is, aztán majd meséljen róla.

Ádám nagy jót tett velünk az adás végén, mert bedobta Alasdair Beckett-King nevét, tökéletes kis videói gyors és mély örömöt adnak, és a végén még azon is elgondolkodhattunk, mit igyunk hozzá. Azért mégis inkább maradjunk a könyveknél, ha már utazni akarunk. (Egyébként az északi parton is vannak fenyők, ott a Folly Arborétum, nyitva ugyan most nincsenek, de bort lehet tőlük rendelni.)

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

262. Székesfehérvár Székesfehérvár adás

Azt hitte Balázs és Gabi, hogy kicsit talán megvizezik a lábukat a megértés és művészet tavában, de gyorsan mélyül az a tó. Balázs Seth Godint olvasott, akinek The Practice: Shipping Creative Work című műve arról szól – vagy próbál szólni – hogy hogyan lehet az ember hatékony művész. Ír jókat Godin, de nem tudja levetkőzni, hogy marketing guru. Nem is gondolkodik abban, hogy vannak olyan emberek, akik ki akarnak teljesedni a művészetükben, de nem az a céljuk, hogy minél több embernek eladják azt termékként. Ennek a kiszálazása sokáig tartott, mert azzal is megkavarta az író az iszapot, hogy profi és amatőr helyett amatőrről és művészről beszél, ami nem egy valós szembeállítás.

Nem gondol az utókorral

Gabi a Booker idei listájáról olvasta a Shuggie Bain című könyvet Douglas Stuarttól, aki gyerekként elszenvedte a thatcheri Nagy-Britanniát. A regényből megtudjuk, hogy Glasgowt Ózddal akár közvetlen járat is összeköthetné, mert a semmibe való belenövésről tudnának beszélni a két város lakói. Mondjuk azt úgy, hogy Stuart túlélte a gyerekkorát és művésszé tudott válni. Emellett szó esett a Strathan-féle az év sci-fi és fantasy novellák antológia 2020-as kötetéről is.

Ádám átaludta az adást és utólag, palackba zárt üzenetként csatlakozott az adáshoz. Melentyev Mi volt – holnap? című nagyonszovjet nagyongyerek sci-fijével. A regényben a jövőben ébred fel egy kis pionyír, és nem csak ő, hanem a mellette fagyott mamut is felébred. Sétálnak be a városba, ahol már automautó meg napelemes csoda működik mindenhol. Rip van Winkle sztori persze, láttunk már ilyenből nem egyet, de szórakoztató és úgy szovjet jövőkép, hogy az már komikus. Egy délutánt megér.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!