225. vagy cím van, vagy hang adás

Érdekes ez, mert hang lett végül, tehát nincs cím, de akkor a hölgy vagy a tigris lesz az ajtó mögött? Egyezzünk ki abban, hogy minden belefért az adásba, amit akartunk, sőt több is, nők és vadállatok, gyilkosok és szeretők, hang és cím is bőven.

Balázs David Szalay kötetével indított, úgy tűnik, terem babér a kisprózának is, főleg ha a szerző érti a dolgát, és néhány oldalon ki tud bontani sorsokat, Balázs szerint David ezt tudja, tessék kipróbálni. Vagy ha ezt nem is, legalább az Írjunk történetet hat szóval kihívást érdemes elkezdeni, mindjárt megbecsüli az ember a jól működő, rövidebb anyagokat is, komplex dimenziók tudnak kibomlani ekkora terjedelemben, mondjuk manapság, amikor a szempilla és a babamozi is legalább 5D, igyekeznie kell az íróknak, pláne ha spekulatív a fikció.

Brad Thor viszont nem lett felpontozva, Scot Harvath immár tizenkilencedik alkalommal indul el egy regényben extrémbrutál módon megmenteni a világot, mondjuk azzal a világgal, amit Thor kialakított, nem szeretnék összefutni egy sötét utcában, klisés és gyűlölködéssel teli, köszönjük Balázsnak, hogy nem hagyott minket be(le)lépni.

Ádám régi adósságunkat törlesztette, végre szóba került az adásban On Sai és a Calderon sorozat. Hogy milyen? Csak néhány kiragadott, nem pontosan idézett momentum Ádám bemutatásából: ‘Rejtő Jenő hangulata scifiben’ meg ‘én csak egy kicsit bele akartam olvasni lefekvés előtt, de végül befejeztem az első kötetet hajnalra’. Guilty vagy voltaképp miért is guilty, legyen csak egyszerűen pleasure, örüljünk neki, és ezek szerint ha nem is rövid a próza, de az ember kénytelen csak beszorítja pár órába az elolvasását. Sosem legyen nagyobb gondunk, mint a hajnalig olvasás másnapja.

Panaszra nekem sem volt okom, igaz, Galbraith-Rowling új krimije tekintélyes méretű, de ha a nem túl (vagy nem így) romantikus olvasó át is verekszi magát az első jeleneten (esküvő, hattyúk, epehányás), utána már nehéz abbahagyni az olvasását, alapos, gazdagon kidolgozott whodunit, nagyon szerethető.

Penelope Lively Moon Tigere már kevésbé volt szerethető, persze ha a sznob olvasó tudja, hogy Man Booker meg Golden Booker shortlist, akkor azért csak megkeresi az értéket, annyira nem volt nehéz, mert van benne sok, okos, jól felépített szöveg, de valahogy mégsem az igazi. IMHO.

És itt dicsekszem megint az adásban már elmesélt Insta illusztrációval, gyönyörködjetek ti is benne:

A végén még valahogy – tán a krimi kapcsán? – szóba került a Lapozz a 99-re podkaszt. Ha minket szerettek, ebbe is bele kell hallgatni.

Bájos linkek

224. villámcsapva adás

Kilencedik adást vesszük fel amióta újrakezdtük a podkasztolást. Lassan megszokássá válik megint, és ennek nagyon örülünk. Reméljük ti is. Van ezzel kapcsolatban egy kérésünk: legyetek olyan jók, csillagozzátok meg a Hármas Könyvelést az iTunes-ban, ha olyanból hallgattok. Ha meg máshol értékeljetek ott.

Emellett nagyon örülnénk kommenteknek, hogy mit olvastatok el vagy vettetek meg azért, mert mi az elmúlt kilenc adásban ajánlottunk. Az erre válaszolók között kisorsolunk Balázs fotó zine-jeiből párat. Én láttam már képeit, örülnétek neki, higgyétek el!

Na eddig a népszerűsködés. Most mondjuk, mit olvastunk.

Balázs talált egy olvastlan Asimovs’s magazint, benne pedig egy Cixin Liu novellát. Aki egyrészt a kínai sci-fi ünnepelt sztárja, másrészt pedig kisablak, amin keresztül rálátunk arra, hogy a – és itt nagy közhely jön – az individualistább nyugati nézőpontból olvasva egy kollektivistább kínai sci-fi maga a kegyetlenség. A szintin Liu novellájából készült The Wandering Earth-ben lényegében lábjegyzetben hullanak el emberek milliárdjai, de a most olvasott Sea of Dreams- et sem úsznánk meg áldozatok nélkül.

Aztán volt még szó a Bauhausról, amiről nagyon sok dicsérő szó esik így a századik születésnapján. Tényleg nagyhatású iskola volt, de ez sem lehet mentes a kritikától. Szerencsére Tom Wolfe megírta helyettünk, Balázs pedig elolvasta a From Bauhaus To Our House című írását. Ajánlja is!

Ádám vigyorgott, mint a tejbetök, mert szóba került a hobbiprojektem, a Rakasz hírlevél – feliratkozni ér, sőt köszi! – és mert beszéltünk arról, hogy a fotó kinyomtatva érzi jól magát. Portsmouth Sith-bázis alakú, azóta lebontott bevásárlóközpontjáról, a Tricorn-ról, például csodás kisnyomtatványt vettem az Etsyn. Tom Benjamin fotóstól remek ötlet, hogy ezt megcsinálta.

A heti olvasmányom viszont nem ez volt, hanem Tim Wu amerikai jogászprofesszor antitröszt-ügyi eszmefuttatása a The Curse of Bigness. Akit esetleg nem érdekel az, hogy a nagy cégek feldarabolása jó ötlet-e, az azért nézzen bele, mert a szereplők John D. Rockefellertől, Roosevelten át egészen ifj. George Bushig vagy Bill Gates-ig terjed. Benne van a huszadik század teljes technológiatörténete, még ha csak egy nézőpontból vizsgálva is.

Gabi a fellélegzés az adás végén, ő olvasható dolgokat hozott. Egyrészt Andrea Camilleri Montalbano: Egy hónap a felügyelővel nevű novelláskötetét, ami azért működik leginkább, mert már ismerjük a nyomozót regényekből. Egy ismert figurának pedig a szeme rezdüléséből, a félmondataiból is tudunk következtetni.

Aztán egy másik jól ismert felügyelő, Maigret következett. Georges Simenon: Maigret és a hajnali vendég című regényében megintcsak novellák szerepelnek, amelyek megint elegendőek ahhoz, hogy beleéljük magunkat a szokott atmoszférába.

Aki pedig bolondságra vágyik, nos annak Erwin Moser teljesen elképesztő meséit ajánlja Gabi a Fantasztikus jóéjtmesék kötetből. Teljesen eszméletlen dolgok vannak benne, a felnőttek is meg fognak rajta lepődni.

Bájos linkek