Ötvenhetedik, “utas” adás

Szemérmetlen dicsekvés az elejére: immár elhív Ádám és Balázs lasztizni, mert nekem is van Kindle-em. Igaz, a fosókabarack fára még nem mászhatok utánuk, de addig is leülhetek a fa alá szép fekete copfban-sziluettben olvasni.

Híreink voltak

  • R.I.P: Eltávozott Harry Harrison, jó életet, jó könyveket hagyott maga mögött.
  • Rejtő Jenő még jogvédett, ezért leszedették a MEK adatbázisából. Ádám derekasan utánajárt a dolgoknak, exkluzív tartalom az adásban!
  • Brandon Hacket (Markovics Botond) blogján ismét felvetődik a Portal Press pályázat síri csendje. Szerintünk szexy (sexy) lenne, ha volna állapotjelzés, bitkolbász, valami.
  • Ádám Rorimack híréről mesélt: hogyan alakul át a könyvkiadói piac a független szerzők (és azok sikereinek) hatására. Van itt pro és kontra.
  • Már csak szőrmentén említettük a hét botrányát a csakis írni tudó (de rossznyelvek szerint nem írástudó) írókról és a könyvkölcsönzőről, részletek a Facebook oldalunkon, illetve az E-könyv olvasók blogján is van anyag, akik viszont Ádámra hivatkoznak, elég rekurzív ez.
  • Amit kizárólag azok látnak, akik nem csak hallgatnak minket: ajánlók, megjelenések, pl. Onsai regényét kiadja a Könyvmolyképző, Máté Angi Mamó című regénye pedig részletekben és csakis részletekben meghallgatható a Gittegylet oldalán.

Mit olvastunk

  • Ádám meszelt (olyan irigy, hogy be se vont minket), közben azért olvasott is. A francia história tovább zajlik, immár a negyedik kötetnél jár (Íme, a király!), főhősünk, Pierre de Siorrac már élemedett, 32 éves(hogy fogja kibírni még 9 köteten keresztül?), a történelem megszokott módon dúl, a szerző pedig technikázva vezeti olvasóját. Ezen felül egy nagyon izgalmas képregényt is hozott Ádám, a The Unwrittenben Tommy apukája képíró, és segítségével kissé összecsúsznak a realitás és a fikció síkjai, olvassátok, és átélitek.
  • Én feldicsértem a Perdido pályaudvar, végállomást, habár igyekeztem kritikus hangot megütni, de ez csak a lelkesedés fejhangja lett végül. Ezen felül ráakadtam Pável könyvesblogján egy Kondor Vilmos novellára, sőt egy egész Új Forrás krimiszámra. Végre meglett a Varázshegy, amiről főnököm azt mondta, irigyel, hogy most olvasom először. Ilyen könyv ez, de róla majd jövő héten.
  • Balázs kevésbé volt lelkes az Armadát illetően, még egy szerkesztőt ráeresztett volna újraformálni, azért tudott benne mit szeretni. Ezen felül a londoni útjáról nem csak remek, Facebookra posztolt fotókat hozott, hanem olvasmányélményt, madárlátta könyv a Sum David Eagelmanntól, negyven sztori a halál utáni létről – repülés előtt kiváló lehet.

A végén elsütöttünk még pár pajzán verset, itt ez a remek könyv, vegyétek és vegyétek, nem csak pajzánkodás, sőt a nem az a legjobb, és csak öccá.

Bájos linkek

2 hozzászólás a(z) “Ötvenhetedik, “utas” adás” bejegyzéshez

  1. havasi attilát nagyon szeretem <3>http://www.alexandrakonyveshaz.hu/index.php?mod=konyvjelzo&id=44(a trifladisznó sorrendjéről van valami a kötetben, hogy miért az, ami. legalábbis úgy rémlik, hogy írt erről valamit.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.