Ötvenedik, úgyis mint jubileumi adás

Az ötvenedik jubileumi adás azzal kezdődött, hogy ipari módon elaludtam, ezért csak délben került ki. Iszonyú jó, buta, álom nélküli alvás volt, nagyon megérdemeltem. Egészségemre.

Híreink voltak

  • Beleragadtam a Pottermore-ba, ami a Harry Potter könyvekhez tervezett játékoldal, ahol épp csak annyit lehet molyolni, hogy az ember ne zárja be. Van például teszlek süveg!

  • Halálmadár rovatunkban Balázs arról tudósított, hogy meghal Nora Ephron, akinek legalább ezt a jelenetét mindenki látta. (Én nem.)

  • Bardowl néven indult előfizetős hangoskönyv szolgáltatás a ködös Álbionban – fedezte fel Balázs. Amíg a felhasználó fizeti a havidíjat, addig annyi könyvet hallgat meg, amennyit nem szégyell.

  • Szintén a Guardian magyarázta meg azt is, hogy a francia ebookok ügye miért áll úgy (sehogy), ahogy áll. Aztán beszélgettünk arról is, hogy kellenek-e kis könyvesboltok és helyekhez kötődő közösségek.

  • Gabival az Írószövetség SF tagozatának eseményén jártunk. Savazás.

  • Prózapályázatot támogat a Mr. Sale olcsóöltönybolt. Annyival jobb ez, mintha az NKA vagy az állam maga támogatná, hogy szavakba se sikerül foglalni. (Van róla tárca is)

  • Zajlik a Hungarocon. Bölcskén.

Mit olvastunk

Bájos linkek

7 thoughts on “Ötvenedik, úgyis mint jubileumi adás

  1. az a kicsi baj a pottermore-ral, hogy az indulás környéki hisztitől nekem rossz szájízű.elkezdték ígérgetni megalább másfél éve, hogy 2011 július, iratkozzatok fel tesztüzemre! akik feliratkoztak, abból mentek páran bétatesztelni, nekünk az lett kiírva közben, hogy októberés mire eljött az október, már csak coming soon, ezek után azt vártuk, hogy legalábbis a második könyvet felteszik, vagy valami, mikor végül árpilisban nyílt meg.

  2. Köszi szépen, nagyon akkurátusak a pengetős megállapítások. Ez a “bizonyos szavaknak meg kell jelenniük” dolog meglepett, máskor majd jobban figyelek. (Mondjuk a “feszes” minősítés is meglepett. :))A Bartókról alkotott minden előzetes ítéletem igaznak bizonyult, öröm ezt hallani!(És mellesleg elolvastam, tengerparton! a Magris-féle Kisvilágokat, amiről egy korábbi adásban szó volt, talán Gabi említette. Kicsit sós meg homokos lett a kötet – mármint fizikailag -, de illett hozzá, és tetszett is, vsz. azért, mert a Duna c. Magris-könyv már hozzátört engem ehhez a filozofikus-merengős-megmondós stílushoz.)

  3. Pikszi, a “bizonyos szavakon” rágódtam azóta, ott az adásban mindig ad hoc készül a vélemény, semmi előre jegyzetelés, így néha nem tudom jól átadni, ami gomolyog. De egy tegnapi fröccsözés kicsit segített. ,)Szóval annyit még hozzá, hogy a Budapest ciklusnál és a hárfában is azt éreztem, hogy bizonyos szavak, elemek, tények, tárgyak megjelennek, hogy még erősebb legyen a kolorlokál (patrotizmus ,), meg anno a kutatások, gyűjtések során megszerettétek őket, szívesen játszotok velük, ezért belekerülnek a szövegbe, de valójában már elég erős amúgy is a világ, és az olvasónak már nincs feltétlenül szüksége ezekre a pluszokra, sőt sokallja is, mert munka van vele, visszafejtés, közben a történet rohan.Talán így már érthetőbb (nekem is), persze fröccsözés még segíthet az átadásban. ,)

  4. Nimandi: ez azért is érdekes olvasói tapasztalat, mert mintha azt sugallná, hogy a nyelvi elidegenítés a történet-befogadás (a dramaturgiai szerkezet) ellenében hat. De a tapasztalat másik felére is kíváncsi lennék, hogy mondjuk a fehérbélás, partinagyos szándékos elidegenítés a gyakorlatban (olvasás során) csökkenti-e a történettel, a történet folyásával szemben támasztott olvasói igényeket.(Nekem van erre vonatkozó olvasói tapasztalatom, de az most nem érdekes :))

  5. Ez remek kérdés, mert gondolkodni kell a válaszon. ,) Talán azt mondhatom, hogy a nyelvi elidegenítés akár eszköze lehet a történetbefogadásnak, irányíthatja az olvasót, de saját olvasói tapasztalataim alapján foglalja a koncentráció sávszélességét. Mindenféle előfeltevésekkel vágok bele egy könyvbe, elképzelésem van arról, voltaképp mit is fogok most olvasni, ez aztán alakulhat menet közben, de azt megfigyeltem magamon, hogy bizonyos besorolások más olvasási tempót, más koncentrációs kiosztást generálnak nálam, és ez talán nem igények tologatását jelenti, hanem rétegek befogadásának alaposságát. Például nem zavar kevésbé egy egyértelműen kriminek szánt regényben (nem a hárfára gondolok itt) a typo, ha észreveszem, de lehet, hogy kevésbé veszem észre, mert sietősebben olvasok, csak arra figyelve, amit feltevésem szerint a szerző figyelemre ítél.Nem tudom, kisült-e most valami ebből a kommentből… ,)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.