Kilencvenkilencedik “százalék” adás

Ez már a bitkolbász utolsó pár másoderce, amit az ember akkor is végignéz, ha erős volt, és nem nézte végig az elejétől. Legközelebb százasok leszünk, és az ilyen nagy számok törvénye bizony a mulatozás, készüljetek, mert június 14-én valahol és valahogy, de nagyon.

Híreink nem nagyon voltak

Bezzeg akadnak még ünnepeink, mert ma kezdődött el a Könyvhét, és mellette-vele fut a Margó Fesztivál is. Ádám és én is válogattunk érdekes könyvek közül, Balázs pedig frusztrálódott, hogy hiába kívánta meg erőst a művet, nem lehetett egy gombnyomással az övé.

A listám:

Ádám meregetése

És még bónusz: június közepén új Gaiman, augusztusra új Fandorin, ráadásul az SFMag annyi könyvet gyűjtött ki a Könyvhétről, hogy arra elmenne egy Costes vacsora ára négy főre, szóval csak okosan és erős szívvel!

Hogy oldjuk a feszültséget, kicsit nevetgéltünk a Game of Thrones skandallumon, vagy olvastuk, vagy nem is fogjuk, viszont remek viccek indultak útjukra.

Mit olvastunk

Balázs Le Carré utolsó regényét, A Delicate Truth címűt ajánlotta, miközben nehéz olvasásnak (is) bizonyult, már csak a lélekre telepedő komor fellegek miatt, miközben az egész mégis csak egy Le Carré regény, és olyan jó is. Ide passzol az utolsó nagyinterjú is. Mellé volt hangoskönyv is, köszönjük hallgatóinknak, most éppen Julisnak, hogy vannak, és könyveket ajánlanak. A Warm Bodies vicces zombiszerelmi történet, ahol szurkol az ember R-nek, nehogy megint meghaljon Júliájáért. Aki nem hiszi, megnézheti filmen is.

Ádám a hosszúnevű The Shambling Guide to New York City regényt próbálta méltatni, de hiába a főhős odakeveredése, hogy szörnyeknek készít bédekkert szörnyek közepette, azért az alapötlet mellé kellett volna még valami. Talán a második részben, mert persze lesz az is. Viszont hangoskönyvként is meghallgatható a szöveg egészen addig, amíg le nem zárul a regény, utána még pár nap, és elzárják a csapot, papot.

Én befejeztem az 1Q84-et, nagyszerű utazás volt, és nem bántam, hogy végül le kellett kászálódnom erről a vonatról, mert van még pár kihagyott Murakami regényem. És jónéhány újraolvasható is. És beszéltem a Boszorkánypörölyről, ami nem jó, de nem úgy, hogy rossz lenne olvasni, hanem szeretnivalóan esetlen, mikor az, és hiába az elrettentő külalak, megérdemel egy próbát.

Végül szó esett az Audible díjáról, az idei legjobb hangoskönyvről már beszéltünk, Greene regénye ingyen megszerezhető, ha az ember elsüti rá az regisztrációkor járó free lehetőséget.

És most tánc.

Bájos linkek

7 hozzászólás a(z) “Kilencvenkilencedik “százalék” adás” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.