Kilencedik “vendégeskedős” adás

A kilencedik adásunkra – mert az olyan szép kerek szám – vendéget is
hívtunk, Tündét, aki az Olvasónapló
könyvesblogot írja. Twitteren panaszolta, hogy a műsorba nem lehet
beleszólni, pedig olyan szívesen fűzne néhány témához megjegyzést, mi pedig
kapva kaptunk a lehetőségen.

Volt szó a…

Könyveink voltak

Podmaniczky Szilárd Védőszent című
novellája, és az Irodalmi jelenen megjelenő, Onagy Zoltán által írt,
időnként bicskanyitogató arcképcsarnok. Valamint a Szépirodalmi Figyelő című
lap, és Csabai László egy novellája is megemlíttetett.

Kazuo Ishiguro Ne engedj el
című könyve, amelyet annyira nem akart elszpojlerezni Gabi, hogy a
végletegkig csigázta a kíváncsiságunktat, mégse tudjuk miről szól.

Vendégünk, Tünde női irodalmat – ezért majd jól megdobálnak karalábéval –
hozott, J. D. Robb harmincvalahanyadik köteténél tartó, jövőben játszódó
krimisorozatának egyik regényét, a Halálos képzeletet. A fegyverek
nélküli jövőben játszódó könyvben egyszercsak lefejeznek egy
játékfejlesztőt, és nem csak az a kérdés, hogy ki tette, de az is, hogy
hogyan.

Szó esett még Audrey Nifffenegger The Night Bookmobile
című grafikus novellájáról, amely a hős összes olvasmányát tartalmazó
rejtélyes mozgókönyvtárról szól, és különlegessége, hogy a szerző rajzolta a
képregényt is hozzá. Valamint szóba került Miklós Ágnes Kata Bűnös szövegek
című krimiesszé gyűjteménye, amit én nagyon szerettem, Tünde viszont
egy-két ponton beleakadt a blogján.

Balázs megpróbálta magát megtéríttetni ateistának – nem feszegettük, hogy
sikerült-e és egyáltalán kellett-e téríteni – és elolvasta Penn Jillette
God, No!
című könyvét.

Én pedig Gerald Durrel Vadászat felvevőgéppeljét olvastam újra,
rájőve, hogy Durrel az emberekről még sokkal jobban írt, mint az állatokról.
És, hogy ami gyerekkoromban elvarázsolt a könyveiben, az a mai napig bennük
van. (Továbbá wombatok is vannak benne!) Emellett nagyon ajánlom, nagyon
ajánlottam Bruce Schneier, a felesleges pénzköltést, a hatástalan biztonsági
intézkedést nagyon utáló biztonsági guru könyvét.
Scheier nagyon jó stílusban mondja el, mik számítanak reális félelmeknek, és
miért nem szabad hollywoodi fenyegetések kivédésére akár egy fillért is
költeni. Részben kijózanító, részben aggasztó olvasmány.

Bájos linkek

9 hozzászólás a(z) “Kilencedik “vendégeskedős” adás” bejegyzéshez

  1. Egyébként meg magyarázom a bizonyítványom, mert az iskola kapuját elvitték, és nem lehet bemenni…Szóval az Ishiguro könyv annyira bejött, hogy egyrészt nem tudtam okosan beszélni róla, még annyira sem, mint máskor másról, másrészt meg olyan csodás utazás volt olvasni, hogy nem hiszem, csábító lett volna, ha elmesélem, hogy jobbra olajfák, balra sok víz, úgynevezett tenger. Tessék odamenni hallgatni meg szagolni, tényleg szép. Na. ,)

  2. Mégy egy építő észrevétel. Az mp3 tagjeibe betehetnétek az adás sorszámát a tracknumber mezőbe. És a számcím inkább [sorszám] [cím] lehetne, mert ha a title mező végén van a sorszám, akkor nehéz egy kiskijelzős lejátszóval megtalálni a keresett “adást” :-)Így van 150+ A hét mesterlövésze adásom, elég cinkes volt összetaggelni szépre.

  3. Ez a The NIght Bookmobile érdekesnek tűnik.A krimikről jó lenne többet hallani, a női detektíves fajtából most kezdek többet megismerni (pl. Sigrid Harald és Agatha Raisin történetek.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.