Jártunkforma a könyvhéten

Gabi

Ahogy öregszem, úgy fáj egyre kevésbé, hogy idén sem megyek ki a Szigetre, és vélhetőleg ezzel függ össze az is, hogy egyre kisebb elvárásokkal nézek ki a Könyvhétre. Valami majd akad az ötszázas dobozokban.

Egyrészt akad, bőséggel, és csak azért számolok be lentebb alig 2-3 kiadó dobozáról, mert ha többhöz megyek oda, akkor a gyerekek szája elől költöm el a falatot vagy a pénzt, vagy valahogy csak vége van ennek a mondatnak. Másrészt meg csalok, mert oké, hogy öregszem, de a világ is, vagy egyre újabb lesz, mindenesetre A varázslók kötetét neten rendeltem meg, és a Könyvhét kezdetén egészen máshol vetettem át, a Horgonyhelyet pedig nem kaptam meg pénteken a standnál, ezért aznap este lekaptam e-ben – persze így a dedikálás elmarad, de lesz majd még Moskát kötetem, nagyon remélem.

Egyszóval egyre kevesebb olyan dolog történik a Könyvhéten, ami csak és kizárólag ott történhet, a végén nem marad más, csak a celebspotting (hú, ott van Esterházy, az Lakatos István volt?, a francba, éppen most lépünk le, itt miért állnak ennyien sorba, ki dedikál, Aranycsapat, nohát, a Liszt téren is van esemény, Áfra János, Háy János, no meg a nap ezerrel), illetve régi, nem tudatos játékom, miszerint ha valakit meglátok dedikálni, és a könyve a kívánságlistámon van, akkor rögtön élre ugrik azon a listán, és megveszem a kötetét. Így lett végre névre szóló kötete Marcinak és Tominak Kányádi Sándortól, és majdnem lett aláírt Az időutazás tegnapja, de akkor Botond éppen nem dedikált, mondjuk ahogy olvastam a falán, ínhüvelygulladás nélkülem is betárazva.

hackett_ddikál

Talán észrevettétek, hogy elbújtattam a könyvajánlatokat a szövegben. Kányádi versei miatt nem izgulok (bár ő megkérdezte, ne írja-e bele a dedikációba a szülőket, minket, arra az esetre, hogy a fiúknak legyen kit hibáztatni, ha mégsem tetszene nekik a könyv, de mondtam, hogy ettől a legkevésbé sem tartok – no meg csak találnak egyéb hibáztatnivalót), Moskát Anita könyvéről nem mesélek, mert fontosabb számomra annál, hogy ne adásban hozzam szóba, A varázslókról pedig Kelt írt éppen, és csakazért sem olvasom el. Szóval az elbújtatás egyben könyvajánló is.

A fentieken kívül mindenféle impulzusvásárlások történtek. Vajon mi lehet annak az oka, hogy Erlend Loe Kurt sorozata potom 500 Ft-os darabáron megy? Egyik szemem nevet, mert így teljes a szett, de a másik sír, mert többet érdemel ez a pár vidám könyv, vagy többen megérdemelnék. Per Petterson legalább átlépte a 999 Ft-os lélektani árat. Az Agave standján soha még nem tudtam nem elbukni, köszönöm nekik azt a sok 300-500-1000 Ft-os könyvet, amelyeket úgy vettem meg, hogy ha sosem olvasom el, akkor is megérte. Nos, azért nyomasztó, hogy lehet, sosem olvasom el ezeket, Néhány Phillip K. Dick, Naomi Novik (jó, itt okosan csak a második és harmadik kötet akciós, vagy túlbecsülték az első sikere alapján a számokat? Minden akciós könyv egy új lehetséges metamese), Trenka Csaba Csongor.

A Hangoskönyvklub standjánál beletúrtam az ötszázas dobozva, és szert tettem A mágia színe valamint A mágia fénye lemezeire, felolvassa Rudolf Péter, tisztán 20 óra hanganyag, remélem, erre azért lesz idő és fül is, ha már elhanyagoltam az olvasásukat.

Nem Könyvhét, de 7-i vásárlás eredménye: ma rendezték meg először a Pici Piac nevű baba-mama kézműves vásárt (tudom, elhasznált szavak ezek mind, de ha egyszer ez volt), ahol a Csodaceruza legutóbbi három számát szereztem be, így hamarosan folyóirat-kritika is lesz adásban.

Ádám

Nem ér pontot, hogy szombaton a csákány letétele után beugrottam két kézfogásra a Könyvhétre. Vasárnap volt az én napom. Eleve azzal kezdődött, hogy egy dunai regényekről szóló kerekasztal alatt Pável megvádolt azzal, hogy nem is vagyok bölcsész. Azt hiszem munkáról beszéltem neki, csillogószemű jövőbenézés volt a kaliforniai ideológiára alapozva.

Még alig lötyögtek könyvek a táskámban, amikor rámköszöntek Tamaráék. Így megvalósult a podcasttalálkozó. Gyorsan ajánlottam is egy humblibundlit, ami tele van Joe Hillel még majdnem három napig.

Vicces módon a délután első zenei élménye nem Gryllus Dániel volt, pedig arra készültem. Helyette a Váci utca vándorszaxofonosától hallgattam a You are not alone különösen romantikusnak szánt verziója szólt a Vörösmarty térhez legközelebbi turistakirabló típusú kisbolt előtt. Aztán szerencsére a kisszínpadon jött a tigris meg kiderült milyen az igazi férfi. (Súgok, dudán játszik és szoknyát hord.)

A hét ajánlószövege amúgy a Minden című Janne Teller köteten található: “a Semmi alkotójától.”

Ekkorra már volt sok leárazott (Fehér Béla, Lawrence Norfolk, magassarkú cipős nonfiction, Typotex jóság, ajándék dinókönyv) a táskámban. Nekiláttam kiinni a két sört belőle az Ad Astra asztalánál egy olyan Szélesi Sándor társaságában, akit nagyon töltőre kellett volna dugni. Épp csak pislákolt.

A Kaláka előtt a Furcsa vendég zenekar lépett fel, akik saját bevallásuk szerint a Facebook, tablet és internet világába akarnak énekelt verseket csempészni. Ezt egyelőre bődületesen kis hatékonysággal teszik, mert bár amit csinálnak az tök jó, de összesen egy darab számuk van fent a YouTube-on. Máshol meg annyi sem. Hallgassátok meg és sajnáljátok.

Aztán jött a Kaláka és én csak azon csodálkoztam, honnan került elő az a nagyon sok, kortárs írókra rendkívül szerelmesen néző nő. A végén pedig nandu. Mint mindig.

(A Hackett dedikál képet egyenesen a művésztől loptuk. Ad fontes, ahogy régen mondták.)

5 hozzászólás a(z) “Jártunkforma a könyvhéten” bejegyzéshez

  1. Tanulság: akármennyit van is kint az ember könyvhéten, mindig utólag derül ki, mennyi emberrel elkerülték egymást.
    Ja és amúgy Trenka Csaba Csongor helyett Trenka Csaba Gábor 🙂 (A TCG fan club elnökét hallották)

  2. hehe, nem vádoltalak, sőt megdicsértelek, hogy nem vagy szakbarbár bőcsész figyelsz még a TTK eseményeire is! Szerintem csak azért nem figyeltél eléggé, mert azt a két sört óvtad tőlem a táskádban.

    ezek után biztos nem emlékszel az ajánlott koponyákra a tömegre, itt van még még egyszer, de csak egy, mert a másikra más én sem: szóval majd nyugodtan kapjátok el – bármilyen témában – http://www.libri.hu/szerzok/filep_tamas_gusztav.html -t. Ja, még a L’Harnmattanról csevegtünk…

  3. Visszajelzés: 182. pislogás adás | Hármas könyvelés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.