Duplafenekű módon lett speciális adásunk, egyrészt special guest is részt vett, Cippó, azaz Németh Kriszta, akinek saját oldalát, valamint a Gittegyletét is feltétlenül nézzétek meg jobbnál jobb anyagokért, másrészt tematikusak is voltunk, és az evésről beszélgettünk – a duplafenék érdekében.
Nem is voltak igazi híreink, hanem
- Első körben (előétel?) régi kedves szakácskönyveinket nyálaztuk át szó szerint, érintettük az örök Horváth Ilona féle könyvet, F. Nagy Angéla sorozatait, Polcz Alaine könyve például szabadon elérhető. A fotók generálta ételpornó fokozatai is feltérképeződtek. Ádám speciell egy borító miatt vett meg egy szakácskönyvet.
- Második körben (leves?) az antik szakácskönyvek hasznárul társalogtunk, szintén számos dokumentum elérhető a neten, ha valaki tehénbélbe töltött édes sajttot kívánna elkészíteni családja és barátai az igen nagy örvendezésére. Például Tótfalusi Kis Miklós könyve, Magyar Elek felolvasva, (a vurstliról is írt), Radvánszky pedig látva, hallva.
- Végül (főétel?, pörkölt?, sushi?, curry? nem mindegy? finom!) rátértünk az irodalmi művek gasztrotartalmára és hatásaira. A végigevett krimikre, a chicklit irodalom napsütötte recepteskönyveire; a magyar irodalmat óvatosan elkerültük, különben véget vetünk az adásnak, és falunk, cserébe itatta magát néhány mű.
- Jó, volt egy hírünk is (sajttál vagy desszert vagy kávé vagy konyak vagy repeta), nem lehetett szó nélkül elmenni a Disney féle Star Wars felvásárlás mellett, fogadok, kevesen nézték ezt úgy, vajon mi lesz így a Wookie Cookies recepteskönyvvel.
Mit olvastunk
- Tovább haladtam az Alex Benedict sorozatban, egyre könnyebb, mégis nehéz dolog ez, mert sajnos nem annyira jó könyv Az ördög szeme, azért szódával elmegy. Cserébe a podcast sörözésen kapott belga regény, A férfi, aki munkát talált, bőkezűen kárpótolt, régen nevettem úgy, hogy közben a fejem a víz alá nyomták. A szerző fotóira is érdemes rákeresni, ízelítő egy és kettő.
- Ádám egyetlen, ámde igen velős könyvvel érkezett, bebizonyítja, hogy Pelecanos igenis nagyszerű, csak eredetiben kell olvasni. A Derek Strange sorozat első részében rasszistagyanús gyilkosság kapcsán késztet/kényszerít gondolkodásra a szerző, habár a sorozat folytatódik, de vesztenivaló így is van.
- Cippó már a mellényzsebéből is csak jó könyv jó véleményezését tudja előrántani, érdemes ott máskor is keresgélni. A Semmi kis életek remek textúrája mögött felsejlik a Ceausescu diktatúra keserű bukéja, a kortyok lecsengésében édes humort érezhetünk.
- Balázs szintén az afro-amerikai világba, Chester Himes regényébe kóstolt bele, Samuel L. Jackon előadása átlendítette a főszereplő megrugdosása iránti késztetésen, akkor ez így végül is pozitív. Az viszont egyértelműen, hogy ügyes kézzel válaszott reptéri olvasnivalót, az Ecko Rising scifiből kanyarodó fantasy, vagy ki tudja, mindenesetre a szerző még skiccet is küldött a főhősről.
Bájos linkek
Annyira erős voltam, hogy bringázás közben hallgattam az adást, meg amúgy is fogyózom (szokás szerint), de ez nagyon jó volt. Csak annyit javítanék, hogy Lajos Mari és Hemző Károly akik a 99 ilyen olyan étel 33 színes fotóval sorozatot jegyzik. Anyunak is megvan a teljes, szintén minden karácsonyra kapott és tényleg 80-as 90-es évek kajapornója. Külön kértem őt akkor, hogy a végrendeletébe majd írja bele, hogy azokat én örökölhessem.
Lajos Mari és Hemző Károly – tényleg!Bocs, és kösz a javítást.
Hahó!Remek volt ez a tematikus adás! Nekem is megvan nagyanyám zsírfoltos Horváth Ilonkája, amit csaknem dupla vastagságúra hízlaltak a gemkapcsokkal a lapjaihoz tűzdelt kézzel írott cetlik :-)Illetve nagyon érdekes elolvasni, hogy mit ír mondjuk 1895-ben, 1930-ban, 1955-ben és 1987-ben egy-egy szakácskönyv bevezetője, hogy azidő szerint hogyan is kell kinézni egy modern nőnek és hogyan kell vezetnie a háztartását.Más:Szerencsére a valóban igényes ételfotózásban ma már egyre inkább az a trend, hogy valóban ehető ételekről készítik a fotókat. Régebben a sok hőt termelő hagyományos lámpák miatt technikailag sem lehetett sok ételt ehető módon elkészteni a fotózáshoz, és sokáig a műtermi vakuk (nem bocsátanak ki hőt) elterjedése után is így dolgoztak, mert ez volt az egyszerűbb. Ma már viszont inkább az a gyakorlat jobb helyeken, hogy a szakács és a food stylist elkészít egy-két beállító tányért, amin minden úgy van, mint ahogy majd a véglegesen lesz, így a fotósnak van ideje felépíteni a fényeket és a beállítást. Illetve már ennek is úgy mennek neki, hogy előre ki van találva, hogy mi hol lesz a tányéron és milyen lesz a világítás, így nem kell annyi időt a beállító illetve a végleges tányéron pepecselni. A véglegest ezek után már szinte néhány perc alatt lefotózzák, utána meg jöhet a kajálás. Az azért bele szokott férni ebbe is, hogy vannak dolgok, amiket kevesebb vagy több ideig kell sütni/főzni/párolni/stb, hogy jól mutassanak a képen, de rémisztő hajlakkos, borotvahabos, motorolajos dolgokat nem alkalmaznak. Persze ehhez előre kell gondolkodni és többet kell dolgozni, akár kátszer-háromszor is el kell készíteni az ételt, ileltve több adagot kell produkálni, de megéri.Üdv,
Tudom, Meki és gasztronómia nem egy tányér, de azért beugrott ez a videó:http://www.youtube.com/watch?v=oSd0keSj2W8(legalább nem fáj az ember szíve, micsoda remek étel ,)Illetve a mai nap szomorú apropója:http://hvg.hu/kultura/20121106_Meghalt_Hemzo_Karoly
Horváth Ilona rulez!Örülök, hogy említettétek Montalbán krimijét, éppen azt olvasom. Isszák benne a fehér bort erősen. Ennek apropóján örömmel meghallgatnám véleményeteket a minőségi detektívregényekről, Sherlock Holmestól Philip Marlowe-ig. Hiszen fontos része e szórakoztató zsáner a könyvvilágnak.Sajnos a Wookie Cookie-s link már nem működik – persze a Google segítségével csillapíthattam információéhségemet könnyedén.