Hatvankilencedik, “ejzenhóver” adás

Egy bő napig pácolt adással jelentkezünk, ennyit állt levében, hogy ha mást nem is, a posztot puhára, omlósra lazítsa. Volt abban a lében ecet és vitriol, némi cukros meghintés, lassan a mélybe ázó őrölt fűszer, pár nagy szelet, megrágandó téma és aprólék (szín és kövérje) könyv. (Igen, evés előtt írom a posztot.)

Híreink, témáink voltak

  • YA könyvet ír Miklya Anna, az interjú nyomokban értelmes dolgokat tartalmaz, megoszlik véleményünk, jelent-e ez valamit a könyv tekintetében.
  • Feszegettük a kerettanterv témáját, kis léptékben kibicként (hol van már az érettségi), hosszútávon a jövőnk múlik rajta ugyebár, ha sápadozunk, és temetjük a könyvet. Ti felnőtt fejjel mit tanultatok volna gyerekfejjel?
  • Hobbiprojektbe vágtam, és elkövetkező x évem egy macska szolgálatában töltöm, ennek kapcsán jól jött volna tájékoztató könyv. Ám minél népszerűbb a téma, annál hosszabb a közösség fórumarchívuma, elkél az iránytű. Tényleg csak egy rutinos hobbista vezetheti be a kezdőt az ismeretelméletbe, vagy eljuthat az ember magától is a megfelelő irodalomig?
  • Apró híreink is voltak, Ádám az amerikai elnökválasztás kapcsán keresett irodalmi élményt, majd remek Twitter accot mutatott be, hasznos fék tanácsok minden önjelölt írónak. “How about a novel about a vampire who is ugly and kills people?”

Mit olvastunk

Ádám utazók ügynöke, a heti non-fictionnal kedveskedett mindenkinek (tessék, csak jelezni kell, miről szeretnétek hallani, és vagy szóba hozzuk, vagy nem). Molnár Gábor élete is kalandos, a Jaguárországban csak egy a sok útikönyve közül. Pelecanos korai regényei szintén ütnek, mondjuk az ő élete sem lányregény (bár ami a YA irodalmat illeti, talán mégis az), a Hell to pay szerteágazó, és még a The Wire is felcsippentet belőle. Bónusz interjú a szerzővel.

A magyar szépirodalmat (mint olyat) én szolgáltattam a héten, Rubin Szilárd egyszer elfeledett, most felfedezett magyar író, nagyszerű mondatai, megformált helyzetei, lázas jelenetei szintén felvillantanak egy elképzelt íróéletet, remélem, azért ennél jobban járt. Terry Pratchettet nem kell bemutatni, Az igazi macska hasznos segédlet, ha másért nem, mert tele van szeretettel, humorral.

Balázs kevésbé volt szerencsés, Steve Martin nagyjából okés kedves lélektani könyvet eszkábált össze, a kényszeres momentumok különösen elkapottak, hogy aztán az olvasó feszengjen egy kicsit, miért érzi ennyire ismerősnek. Sean Platt és David Wright Z 2134 című folytatásos regénye már kevésbé elégséges és szükséges, az Amazon Serials egyelőre killer. 

Bájos linkek

5 hozzászólás a(z) “Hatvankilencedik, “ejzenhóver” adás” bejegyzéshez

  1. Gabinak macskás könyv: a Bársonytalpon oson a halál (amit olvassatok mert egyszerűen zseniális) végén lévő könyvek közt van egy ami magyarul is kijött:Desmond Morris: Miért csinálja?… A macska. Európa, 1990.

  2. Tanterv témához: Ha a kötelező olvasmányokkal akarjuk megszerettetni a könyveket, akkor szerintem kevesebb szigorúan vett szépirodalom, és több szórakoztató irodalom kéne. Akár egy Murphy törvénykönyve kikacsintás is beleférne, szerintem működne.

  3. Acélpatkány, köszi a tippeket, a Bársonytalp nagyon-nagyon régen megvolt, amikor még virágzott a Magyar Könyvklub, és tagja voltam.. ,) Annyira emlékszem belőle, hogy tényleg macskák a szereplők. Mármint nem emberek macskabundában, vagy nem teljesen. ,) De megéri elővenni újra ezek szerint.Ezt meg éppen most láttam:http://www.litera.hu/hirek/oya-baydarAnnyira nem ragadott meg a részlet, de akár érdekes is lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.