Hatvankettedik, “még ha azt is mondja, hogy jehova” adás

Mai adásunk úgy indult, mint a szeptemberi első irodalom óra, szerencsére nem kellett nyári élményeinkről fogalmazást írni (nehezítésként beleszuszakolni öt szót, mint népviselet, algásodás, konzekvencia, kövidinka és bárium), cserébe elbeszélgettünk gyerekkorunkról, mások gyerekkoráról, és arról, hogy is van ez a mesékkel. Azt kiókumláltuk, hogy amit hatszor egymás után el lehet olvasni, sőt kell is, az mese. És amit felnőttként is újra lehet olvasni, az ráadásul furmányosan duplafenekű mese (most Propp felhúzza szemöldökét).

Híreink voltak

  • Ádám maradt a realitás, a világi nehézségek, hívságok és butaságok talaján, elsőként egy nemes felhívást osztott meg velünk, Grafitember, a Napirajz alkotója ötödik könyvével hegesztőre gyűjt. A legjobb az, hogy a könyvet nem csak ezért érdemes beszerezni.
  • Ezen felül szó esett arról, mi lehet az oka a mostanság elharapódzó ista (rasszista, szexista, hímsovinista) vitáknak zsánerkönyvek kapcsán. Sajnos nem jutottunk dűlőre, bár voltak elméleteink, ám szerintem a fiúk kinevettek, szerintük én csak hisztiztem. Persze ez csak a móka kedvéért került ide, nem hisztiből. Köszönjük Dworkyllnak az érdekes linkeket (ezt is meg ezt is), figyelem, adásban el nem hangzott anyagok!
  • Ahogy a következő hír, idézem Ádámot: “Richard Kadrey vendégposztol a Powell’s könyvesbolt blogjába. Olyanokról, hogy hogyan lesz az ember író, meg hogy milyen az, amikor a könyv szereplői valami olyasmit csinálnak, amire az író se számít.”

Mit olvastunk

  • Meséket faltam a héten, többek között Baráth Kati hamarosan megjelenő e-novellaválogatásából négy varázslatos történetet, várjuk a többit. Gergő és az álomfogók már korántsem aratott ekkora tetszést, de a világért sem beszélnék le róla senkit, aki nem 12 éven aluli, és még hisz a felnőtteknek. Felemlegettem gyerekkorom egyik kedvencét, Fejrezge Alfonz  történeteit, nagyszerű illusztációkkal, az a Kosch Péter alkotta, aki a Zongora Bill és a madárijesztők rajzait is, tessék megcsodálni. Flickr is van hozzá.
  • Ádám Larry Correira köteteibe (Monster Hunter Alpha és Monster Hunter Legion) feledkezett bele édes szabadsága alatt, a fegyvermániás könyvelő továbbra is pazarjelenetekben osztja az igazságot és a lapot, én már az öblös poharat és a koktélnapernyőt is látom a könyvek mellett, olyan idilli. Ha már mese, Ádám A rézhegyek királynője kapcsán futott bele a ‘Sport szelet’ töprengésbe (ez régen sem volt jó, vagy már másképp gyártják?). Ha valamely kedves hallgató tudja a választ, ossza meg velünk.
  • Balázs őrült életet élt, a Marvel új nagy dobása kapcsán elolvasta mind a 64 képregényt az Avengers vs X-Men történetvonalból. Good news everyone, 14-15 kötet elegendő a főszál követéséhez, ám nem csak a héjában van vitamin. Sőt belebegtetünk egy nagy halálesetet is a sztoriban, de csitt. Ezen felül exkuzálta magát Balázs, mert Paul Austertől mégis jó a Winter Journal.

Bájos linkek

3 thoughts on “Hatvankettedik, “még ha azt is mondja, hogy jehova” adás

  1. Igen érdekes volt a mesés részt, szívesen hallgattam volna még a témáról, szerintem időnként jöhet még ilyen! A mesékhez hasonlóan ritkán kerülnek terítékre nemfikciós könyvek talán balázs szokott néha ilyeneket hozni (pl. Temesi-Bartók), de engedelmetekkel ajánlanék egyet, ami a fentivel szemben számomra igen kellemes életrajzikötet-élmény volt. Hargittai István Teller c. könyvétől kicsit tartottam, hogy túl száraz lesz, de szerencsére kellemeset csalódtam. A kémikus-tudománytörténész szerintem azok számára is élvezhető könyvet írt, akiket nem (csak) természettudományos szemponból érdekel a rendkívül megosztó személyiségű tudós élete. Milyen, amikor a nagypolitika és a tudomány elválaszthatatlanul összefonódok? Miben gyökerezik a “marslakók” különlegessége? Milyen életet élnek az emigráns tudósok amerikában? Milyen az, amikor valaki politikaileg megbízhatatlanná válik? Ki írta azt a levelet, amit Einstein írt? És azt amit Teller írt?Ti milyen nemfikciós könyveket szoktatok olvasni? Tud (hogyan tud) jó könyvet írni valaki, aki nem író?Üdv, V

  2. Több kedvenc tényirodalmi kötetem van nekem is. Kezdve a Kristóf Attila féle Komor zsaruk, hiszékeny gyilkosokkal, ami úgy rendőrkönyv az előző rendszerről, hogy nem lesz szocialista krimi. Talán a 3K-ban is volt szó Richard Burke Kapcsolatok könyvéről, ami a legendás tévésorozat anyagát gyúrja újra. Aztán szerintem iszonyatosan jó Tom Standage The Victorian Internet című kötete, ami az emberiség egyik legfontosabb felfedezésérő, a távíróról szól.Biztos, hogy nem került szóba, de Mark Dery kultúrakritikus (így mondjuk ezt magyarul) köteteit kedvelem még. Illetve ha bölcsész téma, akkor valamelyik adásban volt szó Láng Benedek A rohonci kódjáról is. De amúgy Balázs az igazi nonfiction olvasó. :)Kellő intelligencia birtokában amúgy szerintem tud jó könyvet írni az is, aki nem író. Benedek István bennem elsősorban nem íróként él, de az Aranyketrec például zseniális. De neki nem az az egyetlen szépirodalmi műve.

  3. Hahó!Köszönöm a választ és a rengeteg jó tippet. Azt hiszem elsőként a távírós könyvet és a rohonci kódot veszem a listára! (Ha már távíró: volt valamikor szó a gyermekkorban rongyosra olvasott könyvekről. Nekem ilyen Száva István: A Menlo-parki varázsló c. Edison életrajzi regénye, ami mai szemmel teljesen középszerű, de gyermekként megőrültem érte, legalább 20-szer elolvastam, komplett oldalakat tudtam idézni belőle 🙂

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.