Hatvanharmadik, “sztóner” adás

Ma ismét két-három nagyobb vadra mentünk aprójószág helyett – vérontás nélkül persze, bár a szurkálódást most sem tudtuk megállni. Egyik kedves témánk a könyves rendezvények ideája volt, a Könyvhét vitaest kapcsán magunkba kellett néznünk, voltaképp mit is akarunk mi az élettől. Jó hír, könyv mindenképpen van benne: kaland, játék, kockázat is, ahol a főhős max. Tutajos. Akivel átevezhetünk a másik témára: Ádám feszegette, van-e olyan kötelező olvasmány, ami szabadon örömmel olvastunk. A harmadik örök tárgy a kritika és a magánzó blogger generált vagy valós ellentéte, végül Ádám leszúrta a jószágot: kritikus, aki Fejős Évát olvas. És ez még nem spoiler. Ádám kedves kritikai-kritikusi oldalát ajánlotta, Balázs pedig az iTunes University linkeivel dobott meg minket adás után.

Híreink is voltak –  de csak itt a blogban, mindenki okulására, skriblerünk gyűjtése

 

Mit olvastunk

Ádám a nálunk már többször feltűnt Guy Haley Realm 36 regényét dicsérte, detektív noir a digitális világban, illetve egy jól felfegyverzett valóságban, vagy valami olyas. Daniel H. Wilson könyve pedig textúrájában meggyőző, ráadásul azt firtatja, hol van a tavalyi scifi által megígért jövő, azaz a ma, meg abból a repülő gördeszka.

Én kesztyűs kézzel adtam az irodalmi szalont, Az elveszett délelőtt az a fajta könyv, amiről nem tudtam vágyat ébresztve beszélni, pedig erős. Jacek Dukaj regénye, az Extensa, amiről két, általam követett blogger (Könyvtáros testvér és Acélpatkány) is írt, még erősebb, ráadásul ravaszul finom szálakból szőtt anyag.

Balázs fél könyvvel is meggyőző volt, Michael Chabon Telegraph Avenue regénye eddig éppen az, amiről ha ajánlót írna, egy másik Balázs azonnal megvenné. Voltaképp ez történt, ha nem is éppen így. Mindenesetre van benne számos (pop)kulturális elem és cross over, több generáció összefutó élete, kis lemezbolt és a nagy multi meséje, zene, zene, zene.

Bájos linkek

 

5 hozzászólás a(z) “Hatvanharmadik, “sztóner” adás” bejegyzéshez

  1. @Andi: Elképesztően élvezetesen tündököltél ebben az adásban. A srácokhoz képest felvillanyozóan lelkes vagy és gyönyörű szóvirágokat használsz. ImádlakKifejezetten jó ötletnek tartom, hogy egyedi adásokat szerveztek,amiben saját magatok adtok elő egy-egy témában vagy könyvcsoporttal kapcsolatban.@Adam: mikor fogod befejezni a Merle sorozatot? Szeretem a hosszú regényeket/sorozatokat, de nem merek nekivágni, addig, amíg be ne fejezed. Nem szeretek félbehagyni dolgokat, de ez a sorozat tényleg túl nagy falat “megkockáztatni” 🙂

  2. Hú, zavarba hozol, köszönöm a kedves szavakat. A fiúk is lelkesek, csak ők másképp, nem elfúló hangon, hanem okosan, ésszel. ,)A kiselőadásokra azért várni kell, az olvasás mindig befér a hétbe (nem is lenne élet az), de a felkészülés már komolyabb dolog.

  3. Az elveszett délelőtt nagyjából egy évig pihengetett a polcomon, mire idén tavasszal végre elolvastam. Hogy miért vártam vele eddig, fogalmam sincs… Szerintem nagyon nagy könyv, mondjuk én nagyon bírom az ilyen töredékekből, régi emlékekből, foszlányokból építkező sztorikat…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.