Annyira este tíz után vettük fel a heti adást, hogy az előző
rész pezsgéséből semmi sem maradt benne. Ha nem is olyan, mint az
állott tea, azzal a meghatározhatatlan irizáló réteggel a tetején, de
azért akad benne álmosság meg több másodperces szünetek, míg nem jut
eszembe egy-egy szó. Viszont tök jó dolgokról beszéltünk.
Item kis lángon, de tart még a József Attila-díj kapcsán elkezdődött
kurvaanyázás. Megnyilvánult Szőcs
Géza, ez további embereket
borított ki, lassan már mindenki arról beszél a pikoló söre mellett
reggel, hogy kinek a díja a József Attila.
Item csinos interjút közölt a HVG Walitschek
Csillával,
a Libri ügyvezető igazgatójával. Szó esik benne a kiadás után fél
évvel a raklapos könyvesboltokban feltűnő kötetekről, a könyvpalota
építési versenyről, és az e-könyvekről is. (Van róla beszélgetés az
Ekönyvolvasó blogon
is.)
Item ismét akadt egy értelmiségi – most épp brit – aki belemondta a
mikrofonba, hogy az
e-könyv csak múló hóbort. Nem süllyedünk, emelkedünk.
Item megint vita van arról, hogy jók-e a kötelező olvasmányok,
kellene-e modernizálni a listát, lúzer volt-e Nemecsek Ernő,
példakép-e Boka? Legalább négy linkem van a témához, mindegyik tök jó.
- Lepereg Nemecsek nyomora a Harry
Potter-nemzedékről - Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező
olvasmányok? - Kit érdekel a kötelező
olvasmány? - The Odds Ever in Your Favor: Ideas and Resources for Teaching ‘The
Hunger Games’
Ezzel jól el is beszéltük az időt, de nem jutottunk a végére.
Érdekelne a véleményetek: szerettétek Tímár Mihályt, esetleg
káromkodni van kedvetek a Baradlay név hallatán?
Mit olvastunk?
Gabi megnyugtatott, hogy annyira mégsem volt kidobott pénz
megvásárolni a A szivárvány tövébent Vernor Vinge-től. Illetve olyan
szépeket mondott a Héttemplom című Milos Urban regényről, hogy még
felvétel közben lecsaptam egy példányt a Vaterán. Súlyos
következményei vannak a podcastolásnak.
Balázs Nakamura Fuminori The Thief című regényéről mesélt, ami
profin elmondja, hogyan kell zsebtolvajkodni, illetve mi mozoghat egy
utolsó utáni akcióra induló tolvaj fejében.
Én pedig Baráth Katalin második Dávid Veron regényét, A türkizkék
hegedűt olvastam, ami annyira pikareszk, hogy a Monarchia több
divatos nyaralóhelyére is elviszi az olvasót. Illetve belekeveredtem
Chuck Wending Shotgun Gravy című amerika-alsói középiskolás
regényébe.
Bájos linkek
Nekem kislányként az Egri csillagok nagy élmény volt, jóval kötelezőség előtt, mert az első kép nélküli vastag könyv amit kiolvastam (bár ráment az egész nyaram). Folyománya: első szerelem persze Bornemissza Gergely lett.
Negyedikes fiamnak a Lassie a kötelező. Együtt olvastunk, legszívesebben én is mondtam volna neki, h hagyja a fenébe. Végtelenül szomorú, miért kell ebben a korban ilyeneket olvastatni, nem értem. Másodikasoknak meg Gárdonyi Micója… semmi vidámság sehol!
Egri csillagok nekem is nagy élmény, egyik öcsém hétszer vagy nyolcszor olvasta, a film is megragadott – jó lenne újraolvasni, vagy inkább ne? ,)Őszintén szólva az olvasókönyvek történetei sem hagytak bennem nagy nyomot, kivéve néhány, Tolsztoj “meséje” az oroszlánról és a kiskutyáról (miért kell azt kisiskolásként olvasni??), meg a Zokni és a lyuk remek meséje, meg a Pista Pesten, mert vidéki gyerekként Budapest valóban elég dzsungelszerű volt, és jó volt róla olvasni valami egyszerűt.Ti mit ajánlanátok kötelezőnek mai fejjel? 1 szavazat a Nyár a szigeten könyvre.
A Wekerle-téren van egy bookbox, a könyvtár falának támasztva, free for all. Kedves kezdeményezés, némi nyitvatartási idővel és vegyes választékkal. Én egy sztefenking remekművet hagytam Alexandr Bek: Panfilov tábornok tartaléka c. zsebkönyvért cserébe (Kossuth kk.,1962. 50000 pld, 4,-Ft. Éle kicsit kopott, de a 37. oldalnál tovább soha senki nem olvasta). Pár nap múlva kiderül miért. Legfeljebb visszaviszem :Dhttp://homepage.mac.com/s2i/temp/tekvek1.jpghttp://homepage.mac.com/s2i/temp/tekvek2.jpg
Bátran olvasd újra az Egri csillagokat, Gabi. Én az egyetem első pár évében vizsgaidőszaki feszültségcsökkentőnek használtam és tökéletesen működött. Mondjuk jellemzően nem a stresszes, hanem az istenverte tróger vonalat képviseltem.
@rakenrollHa a Pafilovval boldogultál, akkor van neked valahol két kötet szoci kémelhárítós krimim. 🙂
az első kötelező, amiért képes lettem volna védőbeszédet mondani, az Szabó Magda Abigélje volt. bár Gina irdatlanul idegesített – főként a logikai gondolatmenetei… mármint azért könnyen rájött az ember a titokzatos jótevő kilétére, nem? -, a könyv hangulata remek volt.szerettem még a Vukot, a Pál utcai fiúkat és a Vakáció a halott utcábant is, de hogy azonosuljak az egyik “hőssel”, az sosem jutott eszembe. csak a Végtelen történet olvasása közben éreztem valami olyasmit, hogy magam is szereplő vagyok, de ez valahol várható is volt. =)