Whodunit

Ennek a posztmodern dolognak soha nincsen vége. Több mint egy hónapja került elő egy Iterating Grace című 140 példányban, részben kézzel készült könyv. Nem hosszú, de sokmindenről szól: a szilícium-völgyi kultúráról, bizniszsztárok gondolatairól, vikunya által elkövetett öngyilkosságról. Ilyesmi. A poénja viszont az, hogy teljesen megőrjítették vele a San Francisco-környéki tech újságírókat, akiknek az otthoni, nem nyilvános, lehetőleg titkolt címeire kiszállították a könyvet.

iterating_kep

*Szün.* A vikunyás öngyilkosságnál is érdekesebb, ahogy az Iterating Grace megszállta az internetet egy hétre. Nagyon működik az, hogy a jólértesültségükre büszke emberek elé leraknak egy pofátlan feladványt. Ráadásul olyat, ami az ő világuk szövegeivel, szimbólumaival játszik.

Legalább két dolog kezdőtött el azonnal. Az egyik a szerző leleplezése. Nagyjából egy hét alatt egy könyvtárnyi embert hoztak hírbe a könyvvel. A lista így hirtelen:

Meg persze a könyvről elsőként író Fusion szerkesztő, Alexis C. Madrigal, esetleg egy zseniális ismeretlen PR-es, aki a jóisten tudja mit akar ezzel eladni. Szóval röviden, senki sem tudja, és rohadtul idegesíti őket. Mondtam, hogy vicces lesz.

művésznapló

Közben Madrigal előállt egy olyan ötlettel is, hogy a számozott könyvek tulajdonosainak neveiből össze lehet majd rakni valamit. Ha 140 darab készült, akkor az pont ugyanolyan hosszú, mint egy twit ugye. El is kezdte összerakni egy dokumentumba azokat a Grace-tulajokat, akikről ő tudott. Ebbe írta bele egy nap valaki, hogy a Potero Hill-i Farley’s naplói között lehetne szétnézni újabb nyomokért. Ami egy kicsit problémás, mert 2000 óta gyűjtenek naplókat az 1000 journals projekt keretében. Az épp ott hegyelő Dan Raile, a Pando újságírója és Madrigal talált néhány gyanús skiccet, legyártottak egy új összeesküvés-elméletet, majd megbeszélték, hogy milyen rohadtul elfoglaltak ahhoz, hogy ezzel foglalkozzanak. (A 1000 journals szálat vicces módon a Melville House blogján fejtették fel a legjobban.)

Ask and ye shall receive

ryanlawler (@ryanlawler) által közzétett fénykép,

Az új gyanúsított az Ant Farm művészkollektíva egyik tagja, Curtis Schreier, akit az Architect of Desire művésznéven is ismernek. Semmi jel nem mutat arra ugyan, hogy a mostani San Francisco-i lufifújásban részt venne, viszont egészen pynchoni lenne, ha rá tudnák bizonyítani. Mert persze a másik szöveg, ami előkerült az Iterating Grace kapcsán az A 49-es tétel kiáltása. Gondolom, nem járt a kezükben A Foucault-inga.

Valahol itt állunk. Nem bukott le a szerző, lassan leállt a nyomozás. Van viszont egy egészen vicces szöveg (PDF), ami persze halál komolytalan, de jobb kordokumentum, mint Eggers The Circle-je vagy Shafer Whiskey Tango Foxtrotja. Aki ráér, olvassa, közelről, guglizva, ahogy kell.

Könyvek, amiket nem kell elolvasni

Ha van egy ilyen blogunk, akár írhatunk is bele néha, nem? – Ádám

Minden könyvrajongónak – de legalábbis azoknak, akik őszinték magukkal – vannak olyan könyveik, amiket az életben nem fognak elolvasni. Belekezdtek, de lepattantak róla. Jó ötletnek tűnt, de valójában nem volt az. És van még a dzsókernek számító, majd nyugdíjas éveimben elolvasom kategória is.

Az évszázadok során szerencsére készült néhány olyan könyv is, amit tényleg nem lehet elolvasni. Ufónak, androidnak, vagy unatkozó NSA-s kódtörőnek kell lenni, hogy legalább a fülszöveggel boldoguljunk. Az egyszerűség kedvéért az öt kedvencem következik.

Codex Seraphinianus

Novemberben adják ki újra Luigi Serafini olasz művész, építész, dizájner – szóval olasz – először 1981-ben megjelent kódexét. Az érdektelen könyvészeti adatok szerint a könyv körülbelül 360 oldal hosszú, kézzel készült rajzokkal van illusztrálva, a tartalma pedig enciklopédiaszerű.

codex 3

Sokkal fontosabb, hogy a képeken látható növények, állatok, gépek, emberek és egyéb jószágok nem léteznek. Az ábécé kitalált, nyelv pedig nincs a szavak mögött. Tökéletes blabla. Lehet egy ilyet nem imádni? Na ugye, hogy nem.

Voynich-kézirat

A világ egyik legrejtélyesebb szövege a 15. század elejéről származó Voynich-kézirat. Abban hasonlít Serafini kódexére, hogy ebben is ismeretlen írás és felismerhetetlen illusztrációk vannak, viszont a legújabb elemzések szerint kell legyen valami jelentése a szövegnek. Ennél tovább még senki sem jutott a kézirat megfejtésében, pedig még a közmondásos unatkozó NSA-s kódtörők (PDF) is megpróbálkoztak vele.

Voynich_Manuscript_(170)

A kézirat letölthető az internetről, de egy igazi könyvmoly kizárólag a facsimile kiadással érheti be. Ha pedig a könyv fent van a polcon, lehet azért szurkolni, hogy még az életünk során megfejtse valaki a kódex írását. Vagy legalább kiderüljön, hogy hamisítvány.

A Million Random Digits With 100,000 Normal Deviates

A cím mindent elmond, a RAND agytröszt által 1955-ben kiadott könyv valóban egymillió véletlenszerűen kiválasztott számot tartalmaz. A számok statisztikai vizsgálatokhoz, fizikához, matematikához használhatók, olyan területeken, ahol kínos lenne a véletlenszám-generátor egy hibáját megtalálni egy érdekes elmélet helyett.

Matt's Awesome

A könyv tartalma PDF formátumban letölthető a RAND honlapjáról, de egy igazi véletlenszám-geeknek meg kell legyen a könyv is. Szerencsére 2001-ben újranyomták, így viszonylag olcsón meg lehet szerezni. Amellett, hogy a kötet egy életre elég véletlenszámot tartalmaz, vérrel-verítékkel kiharcolt eredménye is a számítástechnikának. Fárosz, dolmen, piramis, a nem kívánt törlendő.

PGP: Source Code and Internals

A PGP könyvnek az a trükkje, hogy valójában nem egy könyv. Innentől kezdve fel vagyunk mentve az olvasás alól. A könyv a Phil Zimmermann által írt PGP nevű adattitkosító program forráskódját tartalmazza C (vagy C++?) nyelven.

512lKSBYrwL

A forráskódot azért kellett kinyomtatni, mert a PGP szoftver az 1995-ös amerikai törvények szerint a fegyverexport-korlátozás alá esett. Túl jól titkosított, nem szerették volna, ha a szoftver kijut az országból. Nyomtatott formában azonban szabadon lehetett terjeszteni, a vásárló pedig beszkennelhette a kódot, majd némi hibajavítás után lefordíthatta magának a programot. Csodálatos dokumentuma a könyv a kilencvenes évek kriptográfiai harcainak.

Whole Earth Catalog (random szám)

A több száz dollárba kerülő PGP forráskódhoz képest a Whole Earth Catalog olcsó darab. Tíz-húsz dollárért lehet már szerezni egy használt példányt az internet és a Wikipédia elődjének számító hippi túlélési kalauzból.

18/05/2007: Stay Hungy. Stay Foolish.

A Stewart Brand – most a tízezer évig működő órát készítő Long Now alapítvány elnökségi tagja – szerkesztette folyóirat a kommuna, falu, fenntarthatóan működő életközösség alapításához szükséges alapinformációkat és hirdetéseket tartalmazta. Még Steve Jobs is megemlékezett a híres Stanford Egyemen mondott beszédében a katalógusról. A gyakran Jobsnak tulajdonított Stay hungry, stay foolish! (Maradj éhes, maradj bolond!) idézet is a katalógusból származik.

(Fotók: Jack Lyons, Beinecke Rare Book & Manuscript Library (Wikimedia Commons), Paul Bennun, Amazon, Djenan Kozic)