Nem törődtünk semmi mással, csak a beoltott világgal, és szégyelljem magam, szégyellem is. Mindenesetre hoztuk a mostani klasszikus kommunikációs formát, miszerint az oltás és az oltási rekaciók elpanaszolása, a másik megértő hümmögése, laza és laikus elmélkedések a hatásfokokról, egyebekről sok beszélgetés felvezető szakaszát jelentik mostanában. Lesz ez máshogy is, ahogy volt is pár ilyen tendencia, de őszintén szólva bele sem akarok gondolni, inkább nézzünk előre. Vagy legalábbis egy hétre vissza, remek és kevésbé remek olvasmányainkra.
Ádám szemezgetett, jól adagolta, az első története egyiptomi finommechanikus dzsinekről és nyomozókról szól, de ennél sokkal több, és persze éppen erről a sokkal többról beszélt rejtelmesen Ádám, tessék megvenni a Torról. Hozott még novellákat egy téglaméretű kötetből, a Zsiványok már téma volt, de kellően kellemes ahhoz, hogy újra meg újra elővegyük, örömködjünk.
Balázs is novellákat olvasott, de a szerző ugyanaz (Haruki Murakami), cserébe egyik novella jobb, mint a másik, és szégyelljem magam ismét, mert ez azt jelenti, hogy sajnos a másik novella meg rosszabb, és egyik sem elég jó, de ez az igazság. Balázs szerint post it kötet ez, összeszedegetett cédulák, ötletek szerkesztés nélkül, van benne Beatles, baseball, majom (miféle majom??).
Én leszek a felmentő sereg, mert minden kétség, megalkuvás nélkül tudtam rajongani az olvasott műért, Nimona egyszerűen csodás, szívmelengető történet kastélyos, félkarú főgonosszal és kardos, páncélos pozitív hőssel, piacnapokkal és szörnyekkel, tele humorral, üde rajzokkal, katyvasz a világ, de szerethető, főleg mert direkt katyvasz, hogy nevessünk és hogy szerethessük.
És most valami más művészet. Renee Magritte: Faraway looks
Bájos linkek
Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!
