2023. áprilisi adás

Innen: https://www.flickr.com/photos/kelt/32607558137/in/album-72157707806925894/

Sziasztok! Kiszabadultunk egy kicsit a Ruggyanta Hulladék Feldolgozóból és felvettünk egy adást. Régen volt ilyen, nem is nagyon ígérjük, hogy a régi rendszerességhez valaha visszatérünk, de néha csak kell könyvekről beszélni.

Balázs Harnan Diaz Trustját olvasta, ami ugyan nem gazdasági könyv, de akad benne gazdasági világválság bőven. Ráadásul a narrátornak még csak el se hihetjük, amit mond. Bezzeg Greg Prato Lanegan könyvének elhitte, hogy ez a számára fontos énekes-dalszerző a démonai (és a drog) által űzött igazi szemét ember volt. És ha már a drognál járunk, Steve Malins Depeche Mode – The Biography könyve is arra utal, hogy amit nem lehet belőni, azt még mindig fel lehet szívni. Így belegondolva az utolsó könyve, amit Ádámnak ajánlott is drogos a maga módján, de csak úgy, hogy érintve van benne az ópiumháború. Ez Sarah Rose For All the Tea in China: How England Stole the World’s Favorite Drink and Changed History című történelmi munkája.

Gabi is Hernan Diaz Trustjával kezdte a beszámolót, de ő nem a regénynek a gazdasági oldalát domborította ki. Minden olvasás értelmezés, sőt ha nagyon belemegyünk a hermeneutikába, akkor olvasás nélkül nem is nagyon létezik a szöveg. Aztán a lelkünkre tett kövek Olivier Bourdeaut Merre jársz, Bojangles? című könyvével folytatódtak, amit be se linkelünk, mert már a Moly is elspoilerez egy csomó dolgot belőle. Fogadjátok csak el azt, hogy jó. Végül pedig Hanya Yanagihara To Paradise három évszázadot átölelő nagy amerikai családregényét hagyta. Amely ráadásul zsánerregénynek is olvasható, mert az utolsó száz év egészen 2093-ig tart.

Ádám újraolvasással kezdte. Egyrészt felnőttként megbarátkozott Fekete István Tüskevárjával, amiben fel is fedezett olyan szálakat, amikről általános iskolában nem szoktunk beszélni. Aztán levette a polcról Vavyan Fable Vis Major regényeit, amelyektől azt várta, hogy jó kis 80-as évek VHS-es akciófilmes nosztalgiát árasztanak majd. De jobb lett volna őket a polcon hagyni, mert igen rosszul öregedtek. A jó regénye Travis Baldtree Legendás lattékja volt, ami cosy fantasy és arról szól, hogy egy legendás harcos ezer csata győztese szögre akasztja a kardot és nyit egy kávézót. Szemben Cory Doctorow Red Team Blues-ával, aminek a hőse, egy törvényszéki pénzügyi szakértő próbál nyugdíjba menni, de “akárhányszor megpróbálja, mindig visszahúzzák”.

Az adás erre található. Illetve megjelent DC-n és kazettán.

265. Herkules aranyai

Nem törődtünk semmi mással, csak a beoltott világgal, és szégyelljem magam, szégyellem is. Mindenesetre hoztuk a mostani klasszikus kommunikációs formát, miszerint az oltás és az oltási rekaciók elpanaszolása, a másik megértő hümmögése, laza és laikus elmélkedések a hatásfokokról, egyebekről sok beszélgetés felvezető szakaszát jelentik mostanában. Lesz ez máshogy is, ahogy volt is pár ilyen tendencia, de őszintén szólva bele sem akarok gondolni, inkább nézzünk előre. Vagy legalábbis egy hétre vissza, remek és kevésbé remek olvasmányainkra.

Ádám szemezgetett, jól adagolta, az első története egyiptomi finommechanikus dzsinekről és nyomozókról szól, de ennél sokkal több, és persze éppen erről a sokkal többról beszélt rejtelmesen Ádám, tessék megvenni a Torról. Hozott még novellákat egy téglaméretű kötetből, a Zsiványok már téma volt, de kellően kellemes ahhoz, hogy újra meg újra elővegyük, örömködjünk.

Balázs is novellákat olvasott, de a szerző ugyanaz (Haruki Murakami), cserébe egyik novella jobb, mint a másik, és szégyelljem magam ismét, mert ez azt jelenti, hogy sajnos a másik novella meg rosszabb, és egyik sem elég jó, de ez az igazság. Balázs szerint post it kötet ez, összeszedegetett cédulák, ötletek szerkesztés nélkül, van benne Beatles, baseball, majom (miféle majom??).

Én leszek a felmentő sereg, mert minden kétség, megalkuvás nélkül tudtam rajongani az olvasott műért, Nimona egyszerűen csodás, szívmelengető történet kastélyos, félkarú főgonosszal és kardos, páncélos pozitív hőssel, piacnapokkal és szörnyekkel, tele humorral, üde rajzokkal, katyvasz a világ, de szerethető, főleg mert direkt katyvasz, hogy nevessünk és hogy szerethessük.

És most valami más művészet. Renee Magritte: Faraway looks

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!