#215 Jézus kémcsőben adás

Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.

Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.

Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.

Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.

Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.

Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.

Bájos linkek

214. hát szia adás

Újra belevetettük magunkat a hajnalba – na jó, ez Gabinak reggel, Balázsnak meg délután, de most én írom az adásnaplót – és felvettünk egy újabb Hármas Könyvelést. Remélem örültök neki, mert mi rém büszkék voltunk magunkra.

Ádám képregényekkel készült. Volt szó Tiziani Scalvi Dylan Dogjairól újra. Ez az a ponyva, amihez képest még Leslie L. Lőrinc is magasirodalom, viszont az embernek kedve van Olaszországba utazni, és egy kávé mellett olvasgatni a fumettót, és nézni az embereket. Aztán volt még a James Bond képregényeknek az a két történetszála, amit egyrészt Warren Ellis írt, másrészt a könyvek remek paraszt Bondja főszerepli őket. A Vargr és az Eidolon is hat-hat részes, nem kell évtizedek óta húzódó sztorikat ismerni hozzájuk, mégis nagyon élvezhetők. Végül pedig szó volt John Grindrod How To Love Brutalism című esszékötetéről, ami segít szétszálazni, hogy mi a brutalizmus, mi az international style, és hogy is vannak a dolgok ezekkel a gyönyörű betonmonstrumokkal. (Az összes téma úgy kapcsolódik össze, hogy a brutalizmust is megidéző Bond múzeumot építenek épp az Alpokba.)

Balázsnak horroros hete volt, így a könyve annak a Clive Barkernek az egyik regénye, akinek mindig történik egy csomó borzalom a könyveiben, mégis annyira szépek. A The Hellbound Heart a Pinhead nevű klasszikus, képről mindenki által ismert horrorszereplőnek a sztorija. Balázs pedig arra biztatott minket, hogy a filmek első két részét nézzük is meg, hogy ne csak képről ismerjük Pinheadet. Itt aztán szó esett a horror klasszikus figuráiból készült jelvénysorozatról is. Erősek voltunk, nem rendeltünk egyet se.

Gabi máshogy készült kemény dolgokkal: Karl Ove Knausgård Harcom tri hexalógiájának első kötetét olvasta, aki szépítés nélkül, mélyen belezoomolva nézi vissza az életét. Van ahol egyszerűen csak fájóan részletes, de van, hogy ez a rohadtul részletes megközelítés fel is fed dolgokat. Azt mindenki döntse el, hogy akar-e egy trilógiányit a szerzővel élni. Mert távolságot tartani nem könnyű. Aztán máshogy bolond kategóriában indult Miranda July No One Belongs To Here More Than You című novelláskötete. És végül Murr Lafferty Hat ébredés című sztorija is szóba került – aminek a kapcsán a hányszor kelnek fel a gyerekek éjszaka joghurtot követelni téma is felmerült.

És végül a JCDecaux a kormányzati rémisztgetős plakátok helyére novellákat rak a városba. Ez egy évek óta megrendezett akció, most viszont az írópályázaton egy nagy kedvencünk, Ecsédi Orsolya nyert.

Bájos linkek