224. villámcsapva adás

Kilencedik adást vesszük fel amióta újrakezdtük a podkasztolást. Lassan megszokássá válik megint, és ennek nagyon örülünk. Reméljük ti is. Van ezzel kapcsolatban egy kérésünk: legyetek olyan jók, csillagozzátok meg a Hármas Könyvelést az iTunes-ban, ha olyanból hallgattok. Ha meg máshol értékeljetek ott.

Emellett nagyon örülnénk kommenteknek, hogy mit olvastatok el vagy vettetek meg azért, mert mi az elmúlt kilenc adásban ajánlottunk. Az erre válaszolók között kisorsolunk Balázs fotó zine-jeiből párat. Én láttam már képeit, örülnétek neki, higgyétek el!

Na eddig a népszerűsködés. Most mondjuk, mit olvastunk.

Balázs talált egy olvastlan Asimovs’s magazint, benne pedig egy Cixin Liu novellát. Aki egyrészt a kínai sci-fi ünnepelt sztárja, másrészt pedig kisablak, amin keresztül rálátunk arra, hogy a – és itt nagy közhely jön – az individualistább nyugati nézőpontból olvasva egy kollektivistább kínai sci-fi maga a kegyetlenség. A szintin Liu novellájából készült The Wandering Earth-ben lényegében lábjegyzetben hullanak el emberek milliárdjai, de a most olvasott Sea of Dreams- et sem úsznánk meg áldozatok nélkül.

Aztán volt még szó a Bauhausról, amiről nagyon sok dicsérő szó esik így a századik születésnapján. Tényleg nagyhatású iskola volt, de ez sem lehet mentes a kritikától. Szerencsére Tom Wolfe megírta helyettünk, Balázs pedig elolvasta a From Bauhaus To Our House című írását. Ajánlja is!

Ádám vigyorgott, mint a tejbetök, mert szóba került a hobbiprojektem, a Rakasz hírlevél – feliratkozni ér, sőt köszi! – és mert beszéltünk arról, hogy a fotó kinyomtatva érzi jól magát. Portsmouth Sith-bázis alakú, azóta lebontott bevásárlóközpontjáról, a Tricorn-ról, például csodás kisnyomtatványt vettem az Etsyn. Tom Benjamin fotóstól remek ötlet, hogy ezt megcsinálta.

A heti olvasmányom viszont nem ez volt, hanem Tim Wu amerikai jogászprofesszor antitröszt-ügyi eszmefuttatása a The Curse of Bigness. Akit esetleg nem érdekel az, hogy a nagy cégek feldarabolása jó ötlet-e, az azért nézzen bele, mert a szereplők John D. Rockefellertől, Roosevelten át egészen ifj. George Bushig vagy Bill Gates-ig terjed. Benne van a huszadik század teljes technológiatörténete, még ha csak egy nézőpontból vizsgálva is.

Gabi a fellélegzés az adás végén, ő olvasható dolgokat hozott. Egyrészt Andrea Camilleri Montalbano: Egy hónap a felügyelővel nevű novelláskötetét, ami azért működik leginkább, mert már ismerjük a nyomozót regényekből. Egy ismert figurának pedig a szeme rezdüléséből, a félmondataiból is tudunk következtetni.

Aztán egy másik jól ismert felügyelő, Maigret következett. Georges Simenon: Maigret és a hajnali vendég című regényében megintcsak novellák szerepelnek, amelyek megint elegendőek ahhoz, hogy beleéljük magunkat a szokott atmoszférába.

Aki pedig bolondságra vágyik, nos annak Erwin Moser teljesen elképesztő meséit ajánlja Gabi a Fantasztikus jóéjtmesék kötetből. Teljesen eszméletlen dolgok vannak benne, a felnőttek is meg fognak rajta lepődni.

Bájos linkek

223. ég a város, ég a ház is adás

Kalandosan indultunk neki ennek a felvételnek, és az ugyan tény, hogy a végén nem fogpiszkáló lett belőle, de nem ez lett volna a legrosszabb eshetőség. Mondok párat. Csupa elharapott félmondaton, senki más számára nem ismerős, nem is érthető könyves viccen vihogunk hosszan, elfulladva, horkantva. Csak siralmas, rosszul sikerült könyv kerül terítékre, így hosszan, csendben nézünk és hümmögünk, bólogatunk, ráadásul ez nem is látszik, csak a zizegés, szuszogás, néha kortyolás, ahogy valaki iszik a kitett vízéből. Vagy egy utolsó: nem is lesz adás.

Jó hírem van, víz nem volt, horkantva nevetés akadt, rosszul sikerült könyv is mértékkel, egyszóval adás, az lett.

Én gyorsan letudtam a rosszul sikerült darabot, A lány a vonaton sajnos ilyen lett, pedig olyan jó könyvnek indult, csupa kitűnő alsó tagozatban, de aztán elkutyulódott. Ha bárki tud valamit a filmről, meséljen, hátha. Viszont akadt jó könyv is, sőt egy egész sorozat, Tana French egy nagy rácsodálkozás, köszönet a Goodreads whodunit listájának. A Dublin Murder Squad minden darabja más, másképp jó, és ha néha hibázik is a szerző, az ember megbocsátja, és várja a következő darabot. Mivel olyan sok kötete még nincs, szintén a hallgatói tudásbázishoz fordulok, ki tud még hasonlóan jó krimiről és szerzőről?

Balázs pallérozni próbálta elméjét, de a hangoskönyv mély bölcsességei felszínes kocsmai bölcselkedéssé változtak át, csak az akcentus miatt. Unfu*k yourself, hát ez most így, ebben a formában jött össze

Viszont a Polar című képregény, amit hozott, elég varázserővel bírt ahhoz, hogy Ádám éppen be tudjon csatlakozni, és elég hangulatos ahhoz, hogy lenyomja az ember torkán gyógyszertári ostyába csomagolás helyett fekete cupcake-be sütve, fehér-piros cukorszórással, hogy azért itt a megszokott klisék (mondjuk én speciel egy bérgyilkost sem ismerek, nemhogy klasszik nyugdíjast, de erre most ne jelentkezzen senki a hallgatóságból) vannak nagyon ügyesen összeillesztve. Filmen ez sajnos nem igazán működött.

Ádám igazán jó anyagokkal készült, mesélt Barukhról, aki Facebookon osztja meg prózaversféle írásait (igen, tényleg tud működni az, ha az ember elkezdi törni a sorokat), a Könyhét idején még estje is volt Budapesten, egyébként külhonba szakadt. A világ másféle felmérése a A tegnap holnapja blog, szerzője a Galaktika megjelent számait olvassa át és véleményezi, itt lehet a Facebookon követni. Végezetül Ádám feldolgozta Farkas Balázs Eddigi Összest, és nem bánta meg, engem már berántott, így meg tudjuk lobogtatni, hogy nemsoká, amikor már senki sem számít rá, hirtelen lesz még vélemény róla. Addig lehet tőle szemezgetni novellákat is, remek a biblográfiája is a weboldalán.

Bájos linkek