255. délre néző szekér

Innen: http://fortepan.hu/?image_id=96253

Ez most egy olyan adás, hogy nem fogjátok elhinni, mit meg nem teszünk nektek, helyettetek, miattatok. Veletek. Eleve ez a cím, már ez olyan szép, és Ádám még fotót is keresett hozzá, sőt Wikipedia cikket is, hogy első lépésünk a labirintusba gyors legyen és táncos. Tessék, innen lehet átbillegni a következő lépőkőre.

Szóval mit meg nem teszünk. Gondoltátok volna, hogy Balázs nem restell nekilátni a tizenkilencedik Scot Harvathnak is? Márpedig nem restellt, nem átallt, és ez is egy lépőkő, nem tudni, merre, de remek igék felé, mindenesetre a tizenkilencedik regény kevésbé remek. Írói munkát is tartalmaz, erre Balázs egyértelműen rá tudott mutatni nem egy oldalon. De azért csak az álljon neki, aki maga is kellően könyv OCD-s. (Minden bizonnyal van ilyen jelenség, ugye?)

Ádám is megtette a magáét, ő normális könyvet olvasott, amennyiben normális az, hogy a katonaságról szól, és besorolhatatlan, hogy ez most esszé vagy élménybeszámoló vagy napló, szépirodalom vagy tényirodalom, vagy mind egyszerre. Beszélhetnék a katonaságról is, de nekem szerencsére kimaradt, habár elég öreg vagyok, hogy még emlékezzem a szovjet laktanyára a gödöllői kastélyban, illetve arra, hogyan próbálkoztak felnőtt emberek mentális problémákat felmutatni, vagy eladni magukat dupla időbe polgári szolgálatosnak, csak a katonaság ne. Ádám bedobott ide még pár címet, nevet, mint a Kiskirályok mundérban, Josef Skvoreczky vagy a Svejk, amúgy hirtelen egy rakat jó kis spekulatív irodalom jutott eszembe. Nektek van kedvenc katonáskodós könyvetek?

Én is hoztam áldozatot, azaz ki tudja, áldozat-e. Sok veszett oda, míg olvastam, leginkább én magam egy kicsit, de még többel gyarapodtam, ugyanis egy különös író nagyon-nagyon fájdalmas regényét hoztam, és szólok, hogy habár szépséges, és mélyre visz, de nem tudom, kinek való vidék. Az biztos, hogy a narrátor inkább gyerek, mint Grecsó Verája, és ezzel még tényleg nem mondtam sokat. Felüdülésnek elolvastam Dragomán legújabb Qubit tárcáját is, szerettem ezt a szöveget, mert ott van benne a szerző tudása, finomsága, és az is, hogy azért neki sem megy minden csukóból, hanem összejön a klisé, a giccs (szerintem). Ugye, hogy néha könnyebb szeretni a hibákat?

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

254. higanygőz adás

Szerelmes barátink, közönségszolgálati nagyon hosszú adást vettünk fel. Már persze magunkhoz képest, de tényleg rendesen delelőre szaladt a nap mire leraktuk a mikrofonokat. Mindezt azért, mert egyikőtök feltett egy tök jó kérdést. De előtte volt persze beszámoló arról is, hogy mit olvastunk. Mert olvasni kell, ez legalább olyan parancs, mint hogy írni kell. Szövegekben élünk, ha tetszik, ha nem.

Gabi adta meg az adás alaptémáját azzal, hogy egy Mostly Hero című könyvről beszélt, amelyet Anna Burns írt. A szuperhősös és majdnem képregényes sztori annyira műfajparódia, hogy a hőst hősnek hívják de még a femme fatale-nak is valami ilyesmi a neve. Ennek ellenére – vagy pont ezért – nagyon ajánlott.

Balázsnak is volt hősös könyve, ez azonban James Bondról szólt. A karantén hónapjai alatt újranézte a franchise filmjeit, elolvasta a könyveket és utánaolvasott az egésznek a Some Kind of Hero: The Remarkable Story of the James Bond Films című kötetben, amelyet Matthew Field és Ajay Chowdhury jegyez.

Azért volt ázsiai téma is. Han Kang The Vegetarian című regényében egy olyan kattanás kerül elő, amivel Európában nem nézik ki az embert a társaságból, de van még ahol igen. A hősnek egyszer csak undora támad a hústól. Aki meg akarja próbálni az érzést, nézzen állatvédős videókat. Vagy persze olvassa el a könyvet.

Ádám pedig levette a polcról a szégyenteljesen régen ott száradó Máglyát Dragomán Györrgytől, aminek a mágia tán a legkevésbé érdekes vonulata, mert azt is fel lehet fejteni, hogy az egyéni és a közösségi emlékezet, a történelem megteremtése, a rendszerváltozások utáni együttélés hogyan működik. És persze kinek kell hinni, ha az emlékezés vérre megy.

A korábban beharangozott nagy kérdés pedig az volt, mikor van nekünk időnk olvasni. Nos, nem olyan választ adtunk erre, amilyet a Harry Potter adott volna.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!