213. izzadt olasz adás

Elképesztő: megy-megy a kis Curiosity3, már lassan egy éve se kép, se hang tőle, de most úgy fest, felszívta magát napfénnyel vagy a fene tudja miféle távoli, légből kapott energiával, mert elkezdett megint adatot sugározni, csak legyen, aki fogja.

Mert az adatbegyűjtés, az olvasás az speciel folyamatosan zajlott, de végül beépült a hétköznapokba, az egyes hétköznapok meg a többi hétköznap közé, ám néhány hallgató olyan kedvesen és kitartóan kérdezte, mi újság velünk, és mikor lesz legközelebb valami adásféle, hogy ugyanezt a kérdést feltettük: ‘tényleg, mikor?’, majd azon kaptuk magunkat, hogy éppen beszélgetünk, ahogy régen, és hopp, már le is van nyomva a Record gomb, Sutrádióbudapest (Hongkong), híreket mondunk.

Állandó eposzi jelzőink azóta sem koptak meg.

Balázs például több self help könyvet is hozott magával (biztos vagyok benne, hogy máskor lesz még zene és A Novel is), nagyszerűbbnél nagyszerűbb alcímekkel, és többé-kevésbé hatékony módszerekkel. Van, ami szerinte jó gyerekes könyv (nem, nem vízzel lenyalt hajú, gumisnyakkendős kisgyerekekről szól, akik egész nap rajzolnak, ellenben kellemesen és kellemetlenül őszinte napló), Michael Lewis: Home Game: An Accidental Guide to Fatherhood, és nem olyan jó (úgynevezett “rossz”) Larry Hagner: The Dad’s Edge: 9 Simple Ways to Have: Unlimited Patience, Improved Relationships, and Positive Lasting Memories, valamint a kóder családoknak könnyebben adaptálható, agilis szoftverfejlesztési módszert alkalmazó, tényleg használható okosság: Bruce Feiler: The Secrets of Happy Families: Improve Your Mornings, Rethink Family Dinner, Fight Smarter, Go Out and Play, and Much More

Burtalista, modern épületek, dzsentrifikáció, jövő városa, ezekről Ádám reggeli alteregója (az a kásás hangú, lassabb csávó) mesélt egy leheletnyit, közben észbe kaptam, hogy Ez Már Az Adás, így aztán

vágás

és a magam megszokott módján ujjongtam, elveszítve-keresgélve a szavakat, micsoda remek könyveket termel ki a magyar kortárs irodalom, de írásban sem tudok mást javasolni, mint hogy tessék elolvasni a Szindbád trilógiát, mert az olyan, hogy megérdemli a sorozat is, az olvasó is. Szóba került egy rendes, becsületes kortárs krimi, egy csodás novelláskötet hospice pillanatokról, és a Strahan féle 2018-as SF válogatás is, ami remek. És egy kis önreklám, azaz még csak dicsekvés, a Gabo 2018-as hazai sf válogatásába, amely nyílt pályázaton állt össze (a módszerről a Facebookon lehet olvasni pl. a F.I.O.K oldalán), én is bekerültem. (És pl. Baráth Kati is!) A hazai irodalmi pályázatokról szerintem megéri még beszélni egyszer, de most lekevertek – éppen időben.

Mert Ádám is jobbnál jobb könyvekkel készült, Michael Lewis nála is megfordult, másik sapkában, amit hordva a Wall Streetről és úgy általában a mocskos pénzügyekről mesélt, és nem vált unalmassá, hanem még filmet is készítettek belőle, no, hát ügyes, még ha kevéssé szívderítő, amit megtudunk tőle. Trenka Csaba sem most kerül elő először adásban, de mindig meleg szívvel ajánlja, csak az ekönyv, az hiányzik, egyelőre? Két nagyvolumenű fantasy is terítékre került. A királygyilkos krónikája legnagyobb hibája az a fránya harmadik rész, ami még nem olvasható, még egy kedves író, akinek egészségi állapotát rajongók hada figyeli, úgy képzelem. Hobb viszont még sosem volt téma adásban, holott alapszerző, csak mi nem vagyunk alapos fantasyolvasók, node majd most.

Bájos linkek

212. rambómadár adás

Szétmászkáltak a hangsávok, mint kisgyerekek az ebédlőasztal alatt, szerelmes barátaink, azért kellett ennyit várni arra, hogy adás legyen. Balázs hősiesen megvágta az ablaka előt tomboló tájfun(széle) ellenére is. Ha bárki kételkedett volna eddig abban, hogy a hősök köztünk élnek, most abbahagyhatja.

Ádám képregényt olvasott, Tiziano Scalvi emberemlékezet óta futó Dylan Dog sztorijaiból az összeset, amik megjelentek magyarul. Dog olyan magánnyomozó benne, aki rendszeresen szembesül a természetfelettivel, így-úgy megússza, megoldja a helyzeteket, közben természetesen megismerkedik egy csodás nővel, aki hol vámpír vagy boszorkány hol nem. Scooby Doo, de nagyon jól, és nagyon viccesen. A kísérő pedig Neil Gaiman Kilátás az erkélyről kötete volt, ami eszéket, beszédeket és bevásárlólistákat tartalmaz.

Balázs rögtön javasolta folytatásnak a Doghoz a Diabolikot és a Sturmtruppent. Majd elmesélte, hogy Timothy Ferris The 4-Hour Body című könyvében milyen hackek vannak arra, hogy fogyjunk, erősebbek legyünk és a többi. (A kettő együtt nem feltétlen megy.) A könyv alcíme aztán mindent megígér ebben az életben: An Uncommon Guide to Rapid Fat Loss, Incredible Sex, and Becoming Superhuman. Emellett járt még a kezében Marc Silber Advancing Your Photography: A Handbook, valamint Bill Jay és David Hurn: On Being a Photographer című könyve. Ebből az utóbbi a jobb, amiben ugyan nem nagyon vannak fotók, ellenben a fotózásról szól tényleg. Minden mást meg úgyis netes tananyagokból tanulunk már mainapság.

Gabi megígérte nekünk, hogy Arundhati Roy Az Apró Dolgok Istene könyve nem hagy majd nyugodni, elgondolkodtat, felzaklat, és mindezért még szeretni is fogjuk pofátlan módon. Ráadásul belengette, hogy hamarosan jön az írónő következő könyve, mert ezt évtizedekkel korábban írta.

Ami pedig még jobb, megismertetett minket a Kuflik világával, akik Dániel András gyerekkönyvének a szereplői. Ne kicsinyeljétek le, leendő filmsztárok!

Bájos linkek