Ez már 2021, belevágtunk, azaz loholtunk az év kezdése után – emlékeztek még, mennyire fogadkoztunk, hogy ez a rohadt 2020, csak tűnjön végre el, jöjjön az új, aztán mennyire meglepett pár idei esemény, hogy kicsit hátrahőköltünk, na nem mintha ez megállíthatta volna 2021 napjai iszkolását, na,szóval ez még az eleje, a január, még az új év öröme, amikor még nincs karcolás a Lego figura plexijén, még vigyáz rá az ember, aztán múlnak a hetek, és már rég nincs bezacskózva a polcon, hanem valahol az ömlesztettben, külön a lába, a feje.
Például itt van Balázs könyve, könyvei, melyek kapcsán hosszan-boldogan témáztunk a Star Wars univerzumról, a Mandalorianról (akkor még volt a jövőben Cara Dune), a szemben álló táborokról, aztán végül a könyvekről, amelyeket egy ilyen magunkfajta, örömet lereső rajongó tábortól függetlenül tud élvezni. A The High Republic izgalmas ciklusnak tűnik, legalábbis Balázs hozott pár jó regényt (felnőtt és fiatal felnőtt, várjunk, akkor az első igazából az öreg felnőtt?? vagy örök gyerek) és egy kellemes képregényt, működnek magukban is (már ha ilyen létezik, SW darab, csak úgy önmagában befogadva), a kötött világban is.
Ádám meglepő módon szintén ifjúsági regényt hozott, igaz, másik lenne a becélzott generáció, de Ádám szerint higgyük el, igenis mindenféle korúak olvassák a buszon az Egy ropi naplóját. Szórakoztató, és rengeteg-rengeteg része van, ellenben nem kell feltétlenül emlékezni a történetvezetésre, csak úgy menni a flow-val. Itt be kell szúrni A kis Nicolast, magam is örök híve lettem Schneider Jankó felolvasásainak, illetve belenéztünk a francia filmbe is, de a gyerekek elunták, annyira úgy vicces, hogy inkább én nevettem csak, ők nem értették. És volt hazai sf is, Mandics György kapcsán UFO témázgatás (újra érdekes), illetve klasszik, szoci scifi novellák. És szintén balos Halloween.
Én is scifit olvastam, ráadásul megint a határterületről. A The New Wildernes egy kicsit furcsa, kicsit climate fiction, de mindenképpen erős darab, az érintetlennek fenntartott természetbe eresztett (menekített) emberek élete a megváltozott közegben marad emberi, még ha a kinti és benti szigorúbb törvények miatt másképp, mégis ismerősen fájdalmasan. Az Anubisz kapui ellenben egy csodás katyvasz, Coleridge, Byron és Ashbless (who the fuck? tessék rákeresni) időutazva, egyiptomi mágia és farkasember, ráadásul koldusok, koldusok mindenütt. A visszhangomért az irodaház egyik meeting roomja felelt, neten fotó nincs róla, de ilyesmit tessék elképzelni, kevésbé csinos asztallal, sokkal több ablakkal:
Bájos linkek
Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!
