241. őstemplom adás

Érdekes, hogy már megint valahogy a szépen öregedés lett a téma. Vagy csak én szűrök erre, de most, a Super Bowl Halftime Show után kicsit más jelentést kaphat az az állítás, hogy egy ötven és egy negyvenkét éves nő a színpadon ugrabugrál. Így is szép öregedni, sőt, irígy nem vagyok, mert most toltam le fél óra pilatest, ami lehetne parizer szemben super langusztával, de inkább gluténmentes zabkása liofilizált eperdarabokkal.

Node az érlelt szövegek. Balázs egy népszerű és patinás szerző gyűjteményes kötetéről mesélt, Robert B. Parker Spencer sorozata nagyon kellemes, nagyon kényelmes, zord, de művelt nyomozó, követhető bűnügyek, Boston a háttérben, előtérben, mindenhol. És ételek! Szeretjük, ha esznek a nyomozók (Montalbano, Maigret, Hanna Swensen, és még sorolhatnánk. Vagy inkább ti.) A filmesítés már nem volt annyira reménykeltő, ha nem is Spenser, valami egészen más még kisülhet persze. Addig marad a régi sorozat.

Ádám képregényekkel készült, ráadásul az egyik nem mai darab, mégis. A sötét Incal hozza, amit az alkotók neve láttán várunk, bár pontosan nem is tudom, mi az. Valamiféle világ épül, valamiféle kaland kezdődik, és az ember (Ádám) gyönyörködik. A British Ice már sokkal frissebb képregény, és egészen máshogy szép és nyomasztó, minimál képek, színek, mindenképpen menjen közben a fűtés otthon! És nézzetek rá a szerző oldalára, csak úgy, vannak ott még szépségek.

És akkor Abigél, ami tényleg patinás, és felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire működik ez a régi szöveg, antikolt vagy valóban óarany, és tessék, bejött. Izgalmas, fordulatos, peregnek az események, formálódnak a karakterek a finom jelenetekben. A sorozatba még nem mertem belenézni. Kij Johnson kisregénye másképp fogja meg a lányiskola témáját, Lovecraft Álomföldjére női karaktereket írt, és Vellitt, nos, hát ő aztán tényleg szépen öregedett ebben az izgalmas szövegben.

Ezt pedig köszönjük hallgatónknak!

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

239. megtalált sziget adás

Elkezdtük, folytatjuk, és lesz idén is pár (sok) könyv, amit befejezünk. Ádám megint rejtvényt adott fel az adás nevével, de én is feladom: egyszerűen odaképzelem magam arra a szigetre, és ugyan mit viszek magammal két hétre, hát nyilván a Kobot és Az eltűnt idő nyomábant vagy a Végtelen tréfát vagy Az idő kerekét vagy mindet, sőt… Aztán nagy eséllyel újraolvasnám Az Ackroyd-gyilkosságot, tizedjére. Ti mit vinnétek magatokkal soha el nem olvasni?

Balázs utazik is, regényfolyamot is olvas, igaz, csak elkezdte, majd meglátjuk, hogy “a buli indul, nincs kiszállás” – és most tényleg nagyon magamba nézek, hogyan és honnan jönnek elő ezek a szigorú retró dolgok, és miért adom tovább másoknak, igérem, innentől viselkedem. Szóval a Dűne első része kifejezetten bejött neki, habár érdekes látni, mennyire más polcra kerül, amikor már van az embernek rálátása a spekulatív fikcióra. Itt egy remekbe szabott címmel bíró írás róla, de született több is, a Dűne újraolvasása (vagy éppen végre elolvasása) most többeknél időszerű, a Gabo itthon kiadja éppen. Balázs nem aprózta el, létező diktátorokról is olvasott, Dikötter könyve egyszerre tájékoztatja az embert, illetve szorítja össze jeges kézzel a szívét. Be is villantak emlékek tévében lelőtt arcokról, emlékek azokról, akik tévében nézték, ahogy lelőnek arcokat, Ádám linkeket is hozott az adásnaplóba hozzá. Itt és itt.

Ádám már inkább elaprózta, mert hozott egy roppant izgalmas novellát álneves transz szerzőtől, aki valóságossá tett egy metaforát (Konzulváros figyel), azaz egy történetet egy izgalmas novelláról, amelyet azóta töröltek. Aztán hozott még némi véleményezést Clive Cusslerről, úgy tűnik az ő szexizmusa biztosan nem öregszik szépen, ha valaha szép is volt. És egy kedves hallgató ajánlása után A boldog hentes felesége is terítékre került, szépirodalom, kulcsirodalom, együtt minden, vagy csaj kó kis szövegek szakácsokról, voltaképp mindegy, ha jó olvasni.

Én a magam kis féltégláját csaptam az asztalra a fartő mellé, persze ez nem igaz, hiszen Kobo, meg ott az ekönyv és a plasztik illata, mindenestre a téli éjszakákon bepusziltam ezer oldal válogatott novellát, és nem ülte meg a gyomrom, Dozois magyarul kiadott válogatása remek utazás a fejben (szívben, vesében), szigetről szigetre. Sally Rooney könyve már korántsem visz ennyire messzire, bár időben mégis, mert nagyon friss, nagyon szép, de mitagadás, azokról szól, akik már nem leszünk sosem.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!