259. német pofon adás

Itt az ideje elrendezni a tavalyi dolgokat, hogy ez a szép új év ne hurcoljon maga után holmi veres vagy egyéb farkat, madzagra kötött konzervdobozokat, vagy Örkény után szabadon a saját beleit, bármi egyebet, ami egészen mást jelent, és azért illeszkedik ide, mert nem is illeszkedik.

Ún. hangulatfestés

Szóval ezt még decemberben vettük fel, taknyosan, betegen, ami a mostani-akkori pandemikus időkben különösen kivetett páriává teszi az embert. Mert ugye ki meri elköhinteni magát bárhol, lesz-e ideje bármi igazolást előrántani ártalmatlanságáról, mielőtt a feldühödött tömeg kesztyűs kézzel elbánik vele.

Bezárkózva, szakítva az emberiséggel olvastunk, ráadásul egészen jó dolgokat.

Balázs Matthew McConaughey naplóját, mosócéduláit hozta, és az a helyzet, hogy habár a fecnikre firkált bölcsességek összekeverhetőek bármely pálmafás, lemenő napos megosztott képpel, de szerencsére ott van mögötte egy nagyon érdekes, kalandos élet, amelyről történeteket kapni viszont megéri. (Azóta már magyarul is kiadták.) És milyen jó, hogy leporolta a világ egyik leghátborzongatóbb-gyönyörűbb főcímzenéjét (szubjektíve persze).

Ádám hármunk közül aktívabb életet élt, azaz most csak novellák fértek be, cserébe kis gyöngyszemek, mondjuk eleve olyan szerzők, akik örök hívei vagyunk, és ezt az állítást simán beássuk időkapszulába a kert végében a törött tengelyű matchbox-szal és a barbiruhákkal. Baráth Katalin két remek novellája került elő, az egyik még simán el is érhető, ennek kapcsán némi hazai krimizgetés, déli végek elmélkedés is jutott, valamint ha már novella és Ádám, akkor nyilván Dragomán.

Én hazai scifit olvastam, igen elégedetten, némi kritikát is megfogalmazva, úgy tűnik, Botond könyve a hibái mellett, ellenére vagy éppen azok miatt nemcsak jó élmény, de hálás vitatéma is, hosszan tudtam ecsetelni, és hosszan tudtunk elmélkedni róla, valami mindig eszünkbe jutott (pl. Ghandi). Ez elég jó eredmény, minden kedves könyv ismerősünknek hasonló jókat kívánunk.

És ez még nem az év vége, hamarosan azt is pótoljuk. (Nálunk úgy van a mese, hogy a mi három napunk bizony egy év hosszú olykor.)

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

257. Afrika megvár

Csúful el vagyunk maradva az adásnaplókkal, holott. Olvasunk derekasan, felvételek is készülnek, örülünk a könyveknek, minden cudar dolog dacára remek írások kerülnek kiadásra, a kezünkbe, a Kiindlere, a Kobora. Csak ez az adminisztráció, tudjátok, a hónap végén együltőben, egyre olvashatatlanabb szignóval töltött jelenléti ív, hát ez így lassan jön össze.

Persze nincs igazam, egy ilyen adásnaplóban több a lélek, a szív, az eltérő szavak egyre olvashatatlanabb kupaca, de több figyelmet is igényel.

Mivel már további két felvett adás naplója várja a sorát, így én most élnék a Börtönben marad kártyával (lehet, nem éppen így kell használni, meg ez nem is az a játék), és egészen minimálra véve a listát (hah, először lustát gépeltem, hát így, az ujjaim nem hazudnak) csak linkeket és néhány szót adnék támpontul az egyes könyvekhez. Cserébe a poszt végén kis rejtvény. 🙂

Balázs:

Julie Clark: The Last Flight: A Novel

Krimi. Egynek jó. Ha repülsz. Már ha repül egyáltalán valaki.

Egyben egy jó kis videó is jár a könyv mellé: https://www.youtube.com/watch?v=MaZsPh6uyWg&feature=emb_title

Gabi:

Susanna Clarke: Piranesi

Áramlás, tisztaság, sütisdoboz.

Ádám:

Amin Maalouf: Samarkand

Könyvben könyvben élet. Omar Khajjám. Bor.

És a rejtvény: Keserédes bosszú, A botrányhősnő, Égből pottyant szakács, Szeretni szabad és végül Afrika megvár

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!