219. téglakocka adás

Nemcsak sorozatban a negyedik, de hurráoptimista adást vettünk fel, talán nem nagy spoiler ellőni az elején, hogy mindannyian ajánlottunk könyveket, nem csak beszéltünk azokról.

Mondjuk Ádámnak nem volt nehéz dolga, a Good Omens könyvben már bizonyított, és úgy tűnik, a frissen készült sorozattal is elégedettek a rajongók. Felmerült még, hogy a BBC rádiójáték mit tudott hozzáadni egyszerűen azért, mert élt a rádiózás eszközeivel, szóba került a Cabin Pressure is, benne a méltán híres Bumblesnuff Crimpysnitch, akit akkor még a saját nevén ismertek főleg. Umberto Eco már nem volt ennyire egyértelműen A+-os, okos, de talán egy másik kor okossága az. Szeretjük így is. A harmadik könyv, The Apartment in Bab El-Louk is szép, formabontó és sűrű, Ádám a héten nem tudott mellényúlni, a kiadó oldalát is nézzétek meg.

Én két jó sorozattal készültem, Martha Wells Kritikus rendszerhibája nagyot ment, idehaza is szerették, keveset markol, és éppen eleget fog, a jól kitalált főhős és a magával ragadó történetvezetés éppen elég egy kis regénybe. Talán van remény a kisprózának is. Elena Ferrante viszont nem aprózta el, négy kötetben írta meg két lány barátságának, kapcsolatátnak történetét (köréjük pedig az olasz valóságot), talán saját az élet, ha tudnánk, ki is maga Ferrante, de egyelőre nem fontos, elég a könyvtetralógia, nagyon lehet szeretni, az irodalmi értékén pedig a Grinzingi Borozóban vagy a Kétlyukúban rágódni, és ezzel most súlyosan sztereotipizáltam, holott csak a nosztalgia szól belőlem.

Balázs Karen Thompson Walker könyvét hozta, a The Dreamers nagyon érdekes alaphelyzetet bont ki, előbb egy kisközösségben, majd lassan szétterjedve a világban egyre többen esnek felébreszthetetlen álomba, egyfelől az ébren maradók küzdenek a káoszban, másfelől az álmodók is gyanúsak, szóval szépséges világvége, ahogy szépséges volt a The Age of the Miracles is (adás róla itt, bő hat éve, ótejóég). Szóba került ennek kapcsán, ki hiszi el a borítóra írt szép ajánlásokat – szerintünk van infóéréke, ha nem is úgy.

Egyébkén boldogok vagyunk, hogy nahát, tényleg már a negyedik, és várjuk kedves hallgatóink fotóit (akár selfijeit) a járdaszigeten síró alakról – minderről bővebben az adás végén hallhattok, végső esetben beérjük egy zaklatott járdaszigettel, sőt, istenigazából még pár évaddal is.

Bájos linkek

 

217. testőrcsel adás

Őrült beszéd, és van benne rendszer. Legalábbis úgy tűnik, és igyekszünk megtartani, tekintettel sok külső körülményre, melyek közül én most csak azt emelem ki, hogy mindig esik, és ilyenkor azért mégis népszerűbb az olvasás (vagy a bekuckózás podcasttal, forró csokoládéval és olyan kötött pulóverrel, ami valamiért mindenképpen három számmal nagyobb kell legyen a kicsiny, bögrét szorongató kézhez viszonyítva, arra rálógva).

Ádám annyira be is kuckózott, hogy végül helyettünk (és nagylelkűen helyettetek is) aludt, így később kapcsolódott be az adásba, mi Balázzsal azért tartottuk a hajnal 9-es frontot, és izgalmas könyvekről beszéltünk.

Balázs rögtön egy nagyon csábító, például mert vicces és egyben fajsúlyos-súlyos könyvet ajánlott, lassan ötvenes fickó szembenéz a Dolgokkal, mint párkapcsolat, karrier, úgynevezett mit is értem el eddig, volt már ilyen, lesz is, de Andrew Sean Greer jól csinálja, szóval ajánljuk – no meg Pulitzer-díjat is kapott. Márpedig Balázsnál magasan van a léc, ezt mutatja, hogy Scalzi sf krimije, a Lock In már korántsem aratott akkora sikert. Nem rossz az a könyv, tisztes mestermunka a mestertől, akit azért szeretünk.

Én két kevésbé víg szövegről meséltem, Colm Toibín könyve, a House of Names a görög mitológia egyik történetét mutatja meg újra, hiába tudjuk, hova fut ki a történet, azért (vagy éppen azért) megrendendít. Moshin Hamid regénye, a Nyugati kijárat szintúgy, és a téma sem ismeretlen, két, talán pakisztáni fiatal szerelme, majd menekülése némi mágikus realizmussal megkönnyítve-megnehezítve. És ha már szóba került a menekülttábor, megemlítettem adásban Moskát Anita könyvbemutatóját, csak szőrmentén, az Irha és bőr nagyszerű könyvnek ígérkezik, ha elolvastam, biztosan lesz róla szó.

Ádám főleg képregényeket hozott, az első kupac, 6 füzet az elég jó nevű alkotótól, Mark Millartól érkezett, egy adag elkényelmesedett mágus azzal szembesül, hogy valaki mégsem szereti őket eléggé, sőt vadászik rájuk. A másik, 4 részes szett is hasonló, másik adag szuperhős vs. világégés főgonosszal, ez önmagában nem lenne izgi, de higgyünk Ádámnak, hogy izgalmas, jók a karakterek, és derék dolog, hogy 4 rész alatt lezárnak egy sztorit. Hozott még egy sf kisregényt is, rögtön kettőt (van még, ahonnan ez jött), és a Firefly és Summer Glau neveket dobta be alapozásul, szóval megvan a hívószó a Voidwitch Saga esetében.

 

Bájos linkek