211. vastartalék adás

Ahhoz képest, micsoda örömprojektünk ez nekünk, csak beleszaladunk olyan könyvekbe, amik egészen másképp foglalnak helyet egy örömtervben, nem feltétlenül elolvasva. Mi azért viselkedünk, és olvasunk is.

Én például csupa egyébként csábító könyvet, amelyek végül nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a Rabok tovább olvasója egyértelműen nem én vagyok, de mindez hagy némi kényelmetlen érzést maga után (talán én voltam a hibás), a Múzsában pedig egyszerűen csak nem volt elég spiritusz (vagy terpentin).

Balázs kifejezetten példamutató módon fejezte be a nemszeretem olvasmányait (jár az okleveles jutalomkönyv tanév végén), helyettetek, értetek. Scott Harvath 17. sztorija már a minimál szórakoztatást sem hozza, Julia Hobsbawm pedig olyasmiről próbál tanítani másokat, amelyhez talán ért, de ez nem látszik.

Szerencsénkre Ádám hozott egy nagy zsák életörömöt, jó könyvet, mondjuk aggodalomra ad okot, hogy a témák korántsem szívderítőek mindig. Angela Nagle szövege például kifejezetten nyugtalanító, de talán nem is az övé direkte, hanem a világ. Warren Ellis pedig mindig elég okos tud lenni, és néha még szép is. A dokumentum. Vagy hát ki hogy látja.
 

Bájos linkek

209. római diszkó adás

Ha másodjára csináljuk, az már szokás, ugye? Az akarat megvan, az olvasmányok is, és most, hogy egy újabb rövid, igaz, esszenciális, magas könyvtartalommal bíró adást felvettünk, sőt immár posztoltunk itt is, ott is, könnyen fogadkozunk. Vegyétek úgy, hogy toljuk ki a töményet, okosan, rutinos ivóként adagoljuk, szóval van bennünk spiritusz, most kísérőnek olvassatok egyedül, társaságban, kajakban és villamospótlón, ahol csak hagynak.

Íme néhány könyv, amit ajánlunk vagy nem is tudjuk, ajánlunk-e. Ti ajánlanátok?
Ádám már megint megtalálta a módját, hogy lehet eladni egy témát, ami addig nem is érdekelte annyira az embert: előszed egy könyvet (A Burglar’s Guide to the City), ami szintén megtalálta ennek a módját. Cory Doctorowot pedig nem kell eladni, csak letölteni.
Balázs hozott egy Murakamit, ami nem A Novel, ellenben van benne macska, zene, varázslat, futás, nem mintha bármelyikkel gond lenne.
Én kér fél sciti hoztam, a Távolvíz sokat ígért, és egy részét be is tartja, a többit még számon fogom kérni újabb nekifutással. A Háromtest-probléma pedig üdítően nem angol hard sf, miközben azért nem annyira idegen, hogy ne nyerjen egy Hugot (igaz, akkor és úgy, ahogy, de azért vissza nem kérném tőle).

Bájos linkek