257. Afrika megvár

Csúful el vagyunk maradva az adásnaplókkal, holott. Olvasunk derekasan, felvételek is készülnek, örülünk a könyveknek, minden cudar dolog dacára remek írások kerülnek kiadásra, a kezünkbe, a Kiindlere, a Kobora. Csak ez az adminisztráció, tudjátok, a hónap végén együltőben, egyre olvashatatlanabb szignóval töltött jelenléti ív, hát ez így lassan jön össze.

Persze nincs igazam, egy ilyen adásnaplóban több a lélek, a szív, az eltérő szavak egyre olvashatatlanabb kupaca, de több figyelmet is igényel.

Mivel már további két felvett adás naplója várja a sorát, így én most élnék a Börtönben marad kártyával (lehet, nem éppen így kell használni, meg ez nem is az a játék), és egészen minimálra véve a listát (hah, először lustát gépeltem, hát így, az ujjaim nem hazudnak) csak linkeket és néhány szót adnék támpontul az egyes könyvekhez. Cserébe a poszt végén kis rejtvény. 🙂

Balázs:

Julie Clark: The Last Flight: A Novel

Krimi. Egynek jó. Ha repülsz. Már ha repül egyáltalán valaki.

Egyben egy jó kis videó is jár a könyv mellé: https://www.youtube.com/watch?v=MaZsPh6uyWg&feature=emb_title

Gabi:

Susanna Clarke: Piranesi

Áramlás, tisztaság, sütisdoboz.

Ádám:

Amin Maalouf: Samarkand

Könyvben könyvben élet. Omar Khajjám. Bor.

És a rejtvény: Keserédes bosszú, A botrányhősnő, Égből pottyant szakács, Szeretni szabad és végül Afrika megvár

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

255. délre néző szekér

Innen: http://fortepan.hu/?image_id=96253

Ez most egy olyan adás, hogy nem fogjátok elhinni, mit meg nem teszünk nektek, helyettetek, miattatok. Veletek. Eleve ez a cím, már ez olyan szép, és Ádám még fotót is keresett hozzá, sőt Wikipedia cikket is, hogy első lépésünk a labirintusba gyors legyen és táncos. Tessék, innen lehet átbillegni a következő lépőkőre.

Szóval mit meg nem teszünk. Gondoltátok volna, hogy Balázs nem restell nekilátni a tizenkilencedik Scot Harvathnak is? Márpedig nem restellt, nem átallt, és ez is egy lépőkő, nem tudni, merre, de remek igék felé, mindenesetre a tizenkilencedik regény kevésbé remek. Írói munkát is tartalmaz, erre Balázs egyértelműen rá tudott mutatni nem egy oldalon. De azért csak az álljon neki, aki maga is kellően könyv OCD-s. (Minden bizonnyal van ilyen jelenség, ugye?)

Ádám is megtette a magáét, ő normális könyvet olvasott, amennyiben normális az, hogy a katonaságról szól, és besorolhatatlan, hogy ez most esszé vagy élménybeszámoló vagy napló, szépirodalom vagy tényirodalom, vagy mind egyszerre. Beszélhetnék a katonaságról is, de nekem szerencsére kimaradt, habár elég öreg vagyok, hogy még emlékezzem a szovjet laktanyára a gödöllői kastélyban, illetve arra, hogyan próbálkoztak felnőtt emberek mentális problémákat felmutatni, vagy eladni magukat dupla időbe polgári szolgálatosnak, csak a katonaság ne. Ádám bedobott ide még pár címet, nevet, mint a Kiskirályok mundérban, Josef Skvoreczky vagy a Svejk, amúgy hirtelen egy rakat jó kis spekulatív irodalom jutott eszembe. Nektek van kedvenc katonáskodós könyvetek?

Én is hoztam áldozatot, azaz ki tudja, áldozat-e. Sok veszett oda, míg olvastam, leginkább én magam egy kicsit, de még többel gyarapodtam, ugyanis egy különös író nagyon-nagyon fájdalmas regényét hoztam, és szólok, hogy habár szépséges, és mélyre visz, de nem tudom, kinek való vidék. Az biztos, hogy a narrátor inkább gyerek, mint Grecsó Verája, és ezzel még tényleg nem mondtam sokat. Felüdülésnek elolvastam Dragomán legújabb Qubit tárcáját is, szerettem ezt a szöveget, mert ott van benne a szerző tudása, finomsága, és az is, hogy azért neki sem megy minden csukóból, hanem összejön a klisé, a giccs (szerintem). Ugye, hogy néha könnyebb szeretni a hibákat?

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!