#215 Jézus kémcsőben adás

Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.

Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.

Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.

Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.

Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.

Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.

Bájos linkek

213. izzadt olasz adás

Elképesztő: megy-megy a kis Curiosity3, már lassan egy éve se kép, se hang tőle, de most úgy fest, felszívta magát napfénnyel vagy a fene tudja miféle távoli, légből kapott energiával, mert elkezdett megint adatot sugározni, csak legyen, aki fogja.

Mert az adatbegyűjtés, az olvasás az speciel folyamatosan zajlott, de végül beépült a hétköznapokba, az egyes hétköznapok meg a többi hétköznap közé, ám néhány hallgató olyan kedvesen és kitartóan kérdezte, mi újság velünk, és mikor lesz legközelebb valami adásféle, hogy ugyanezt a kérdést feltettük: ‘tényleg, mikor?’, majd azon kaptuk magunkat, hogy éppen beszélgetünk, ahogy régen, és hopp, már le is van nyomva a Record gomb, Sutrádióbudapest (Hongkong), híreket mondunk.

Állandó eposzi jelzőink azóta sem koptak meg.

Balázs például több self help könyvet is hozott magával (biztos vagyok benne, hogy máskor lesz még zene és A Novel is), nagyszerűbbnél nagyszerűbb alcímekkel, és többé-kevésbé hatékony módszerekkel. Van, ami szerinte jó gyerekes könyv (nem, nem vízzel lenyalt hajú, gumisnyakkendős kisgyerekekről szól, akik egész nap rajzolnak, ellenben kellemesen és kellemetlenül őszinte napló), Michael Lewis: Home Game: An Accidental Guide to Fatherhood, és nem olyan jó (úgynevezett “rossz”) Larry Hagner: The Dad’s Edge: 9 Simple Ways to Have: Unlimited Patience, Improved Relationships, and Positive Lasting Memories, valamint a kóder családoknak könnyebben adaptálható, agilis szoftverfejlesztési módszert alkalmazó, tényleg használható okosság: Bruce Feiler: The Secrets of Happy Families: Improve Your Mornings, Rethink Family Dinner, Fight Smarter, Go Out and Play, and Much More

Burtalista, modern épületek, dzsentrifikáció, jövő városa, ezekről Ádám reggeli alteregója (az a kásás hangú, lassabb csávó) mesélt egy leheletnyit, közben észbe kaptam, hogy Ez Már Az Adás, így aztán

vágás

és a magam megszokott módján ujjongtam, elveszítve-keresgélve a szavakat, micsoda remek könyveket termel ki a magyar kortárs irodalom, de írásban sem tudok mást javasolni, mint hogy tessék elolvasni a Szindbád trilógiát, mert az olyan, hogy megérdemli a sorozat is, az olvasó is. Szóba került egy rendes, becsületes kortárs krimi, egy csodás novelláskötet hospice pillanatokról, és a Strahan féle 2018-as SF válogatás is, ami remek. És egy kis önreklám, azaz még csak dicsekvés, a Gabo 2018-as hazai sf válogatásába, amely nyílt pályázaton állt össze (a módszerről a Facebookon lehet olvasni pl. a F.I.O.K oldalán), én is bekerültem. (És pl. Baráth Kati is!) A hazai irodalmi pályázatokról szerintem megéri még beszélni egyszer, de most lekevertek – éppen időben.

Mert Ádám is jobbnál jobb könyvekkel készült, Michael Lewis nála is megfordult, másik sapkában, amit hordva a Wall Streetről és úgy általában a mocskos pénzügyekről mesélt, és nem vált unalmassá, hanem még filmet is készítettek belőle, no, hát ügyes, még ha kevéssé szívderítő, amit megtudunk tőle. Trenka Csaba sem most kerül elő először adásban, de mindig meleg szívvel ajánlja, csak az ekönyv, az hiányzik, egyelőre? Két nagyvolumenű fantasy is terítékre került. A királygyilkos krónikája legnagyobb hibája az a fránya harmadik rész, ami még nem olvasható, még egy kedves író, akinek egészségi állapotát rajongók hada figyeli, úgy képzelem. Hobb viszont még sosem volt téma adásban, holott alapszerző, csak mi nem vagyunk alapos fantasyolvasók, node majd most.

Bájos linkek