262. Székesfehérvár Székesfehérvár adás

Azt hitte Balázs és Gabi, hogy kicsit talán megvizezik a lábukat a megértés és művészet tavában, de gyorsan mélyül az a tó. Balázs Seth Godint olvasott, akinek The Practice: Shipping Creative Work című műve arról szól – vagy próbál szólni – hogy hogyan lehet az ember hatékony művész. Ír jókat Godin, de nem tudja levetkőzni, hogy marketing guru. Nem is gondolkodik abban, hogy vannak olyan emberek, akik ki akarnak teljesedni a művészetükben, de nem az a céljuk, hogy minél több embernek eladják azt termékként. Ennek a kiszálazása sokáig tartott, mert azzal is megkavarta az író az iszapot, hogy profi és amatőr helyett amatőrről és művészről beszél, ami nem egy valós szembeállítás.

Nem gondol az utókorral

Gabi a Booker idei listájáról olvasta a Shuggie Bain című könyvet Douglas Stuarttól, aki gyerekként elszenvedte a thatcheri Nagy-Britanniát. A regényből megtudjuk, hogy Glasgowt Ózddal akár közvetlen járat is összeköthetné, mert a semmibe való belenövésről tudnának beszélni a két város lakói. Mondjuk azt úgy, hogy Stuart túlélte a gyerekkorát és művésszé tudott válni. Emellett szó esett a Strathan-féle az év sci-fi és fantasy novellák antológia 2020-as kötetéről is.

Ádám átaludta az adást és utólag, palackba zárt üzenetként csatlakozott az adáshoz. Melentyev Mi volt – holnap? című nagyonszovjet nagyongyerek sci-fijével. A regényben a jövőben ébred fel egy kis pionyír, és nem csak ő, hanem a mellette fagyott mamut is felébred. Sétálnak be a városba, ahol már automautó meg napelemes csoda működik mindenhol. Rip van Winkle sztori persze, láttunk már ilyenből nem egyet, de szórakoztató és úgy szovjet jövőkép, hogy az már komikus. Egy délutánt megér.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

260. susztermatt adás

Azért vagyunk a világon, hogy valahol felverjen minket az ébresztőóra, hogy már megint elaludtál, te tróger – ahogy a költő írja. Vagy nem erre futott ki Tamási a végén? Lehet nem, de az ébresztőóra csipogása, az okosóra remegése valahogy közelebb van a mindennapi valósághoz. Amely valóságot persze meg lehet trükközni. Soha nem fogom felejteni, hogy egy barátom időzítős kapcsolón tartott egy kávéfőzőt az éjjeli szekrényül szolgáló hokedlin, amely kávéfőző kávéillattal – meg amúgy egy kész kávéval – ébresztette őt, ha lefekvés előtt nem felejtette el feltölteni a gépet. Ez már az otthonosság maga.

Az otthon az (is), ahol a bögre van (Fotó: goodmami // CC-BY)

Arról meg a 2020-as kovidos év után szerintem nem lehet eleget beszélni, hogy az otthonosság egy otthon fő funkciója. Tautológia? Sajnos nem.

Balázs ehhez a témához hozta az első könyvét, amit Diana Lind írt – leginkább az amerikai – lakhatási viszonyokról. Megoldás volt kiköltözni az agglomerációba? Már tudjuk, hogy nem. De akkor mi a fenntartható, normális és élhető megoldás. A Brave New Home ebben próbál kapaszkodókat nyújtani.

A komoly mellé jutott kevésbé komoly is: Lee Child legújabb (Andrew Childdal “együtt” írt) Jack Reacher könyve, a huszonötödik a sorban, aminek a címe The Sentinel. A childcsere nem tett jót a történetnek, szóval még a childográfia általános értékeléséhez képest is vacak. És a végére még jutott Jonathan Hickman képregény is The Powers of X, amiben van sci-fis időutazásos dolog is, de közösségi kertészetről is szó esik. Vagy legalább is arra nagyon hasonlító dologról.

Ádám novellákat olvasott attól a Vida Gábortól, akinek a regényét – Egy dadogás története – Gabi már korábban ismertette. Vida nagyon tud novellát írni, kapaszkodni kell az olvasós fotel szélébe, annyira. Felsorolás jelleggel a címek: Disznóság, Népviselet és kánkán, Katona és férfi, Dögcédula, Szántás meg a bio. És még hozzácsapta Havarinen-Varga Katalin Utolsó futam novelláját, amiben benne van a kommunizmus alatti nyomor is meg a legendagyártó nagyra vágyás is, mindez ráadásul amatőr motorsportba ágyazva. A válogatás alapját az Azopan – a román Fortepan – képeihez írott novellák adták. Mert a régi képek is jók.

Gabi pedig TsiTsi Dangarembga Booker-jelölt művét ismertette, aminek The Mournable Body a címe és a zimbabwei állapotokat ismerteti meg az olvasóval. Milyen egyedülálló nőnek lenni egy olyan országban, ahol ezt nem tolerálja a társadalom, ahol a nemi szerepek nem az üvegplafonban kristályosodnak ki, hanem valami keményebben és sprődebben. Például vasbetonban. Mindeközben valamiféle fellendülés is zajlik, startupok is vannak.

Erin Morgenstern Csillagtalan tengere nem ennyire jó, vagy érdekes, vagy legalább is nem talált be. Még az m-betűs szó – modoros! – is elhangzik vádként a regény ellen. De hát vannak könyvek, amiket az ember nem fejez be. Kivételt ugye csak a Moonlight Shadow jelent, amit nem szakítunk meg.

Tust húzunk!

És eláruljuk, hogy Gabi novellája ott van Az év magyar SFF novellái kötetben. Mámegint! Rajongói leveleket és drága típusú csokit a művésznő öltözőjébe kérünk. Aszem inkább csokit, mint levelet.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!