260. susztermatt adás

Azért vagyunk a világon, hogy valahol felverjen minket az ébresztőóra, hogy már megint elaludtál, te tróger – ahogy a költő írja. Vagy nem erre futott ki Tamási a végén? Lehet nem, de az ébresztőóra csipogása, az okosóra remegése valahogy közelebb van a mindennapi valósághoz. Amely valóságot persze meg lehet trükközni. Soha nem fogom felejteni, hogy egy barátom időzítős kapcsolón tartott egy kávéfőzőt az éjjeli szekrényül szolgáló hokedlin, amely kávéfőző kávéillattal – meg amúgy egy kész kávéval – ébresztette őt, ha lefekvés előtt nem felejtette el feltölteni a gépet. Ez már az otthonosság maga.

Az otthon az (is), ahol a bögre van (Fotó: goodmami // CC-BY)

Arról meg a 2020-as kovidos év után szerintem nem lehet eleget beszélni, hogy az otthonosság egy otthon fő funkciója. Tautológia? Sajnos nem.

Balázs ehhez a témához hozta az első könyvét, amit Diana Lind írt – leginkább az amerikai – lakhatási viszonyokról. Megoldás volt kiköltözni az agglomerációba? Már tudjuk, hogy nem. De akkor mi a fenntartható, normális és élhető megoldás. A Brave New Home ebben próbál kapaszkodókat nyújtani.

A komoly mellé jutott kevésbé komoly is: Lee Child legújabb (Andrew Childdal “együtt” írt) Jack Reacher könyve, a huszonötödik a sorban, aminek a címe The Sentinel. A childcsere nem tett jót a történetnek, szóval még a childográfia általános értékeléséhez képest is vacak. És a végére még jutott Jonathan Hickman képregény is The Powers of X, amiben van sci-fis időutazásos dolog is, de közösségi kertészetről is szó esik. Vagy legalább is arra nagyon hasonlító dologról.

Ádám novellákat olvasott attól a Vida Gábortól, akinek a regényét – Egy dadogás története – Gabi már korábban ismertette. Vida nagyon tud novellát írni, kapaszkodni kell az olvasós fotel szélébe, annyira. Felsorolás jelleggel a címek: Disznóság, Népviselet és kánkán, Katona és férfi, Dögcédula, Szántás meg a bio. És még hozzácsapta Havarinen-Varga Katalin Utolsó futam novelláját, amiben benne van a kommunizmus alatti nyomor is meg a legendagyártó nagyra vágyás is, mindez ráadásul amatőr motorsportba ágyazva. A válogatás alapját az Azopan – a román Fortepan – képeihez írott novellák adták. Mert a régi képek is jók.

Gabi pedig TsiTsi Dangarembga Booker-jelölt művét ismertette, aminek The Mournable Body a címe és a zimbabwei állapotokat ismerteti meg az olvasóval. Milyen egyedülálló nőnek lenni egy olyan országban, ahol ezt nem tolerálja a társadalom, ahol a nemi szerepek nem az üvegplafonban kristályosodnak ki, hanem valami keményebben és sprődebben. Például vasbetonban. Mindeközben valamiféle fellendülés is zajlik, startupok is vannak.

Erin Morgenstern Csillagtalan tengere nem ennyire jó, vagy érdekes, vagy legalább is nem talált be. Még az m-betűs szó – modoros! – is elhangzik vádként a regény ellen. De hát vannak könyvek, amiket az ember nem fejez be. Kivételt ugye csak a Moonlight Shadow jelent, amit nem szakítunk meg.

Tust húzunk!

És eláruljuk, hogy Gabi novellája ott van Az év magyar SFF novellái kötetben. Mámegint! Rajongói leveleket és drága típusú csokit a művésznő öltözőjébe kérünk. Aszem inkább csokit, mint levelet.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

258. Nancsing Expressz adás

Bedobálják-e az öbölbe azt, aki elköhögi magát a hongkongi kompon? Bocsánatos bűn-e még azt mondani, hogy “hát, most kicsit meg vagyok fázva”? Ilyen horror kérdésektől jutottunk el oda, hogy na de mégis mit olvastunk.

Nem expressz, ez metró, de Nandzsing stimmel (Fotó: Kenneth Lu CC-BY)

Gabi Robert McCammon könyvét olvasta, aki ismert kellene, hogy legyen, de az a nagy igazság, hogy mi nem hallottunk róla. A kötet címe: Egy fiú élete és egy kitalált amerikai kisvárosban játszódik a hatvanas években. Ezek a városokat nagyon jól ismerjük a popkultúrából, bármennyire nem éltünk bennük. Tudjuk a jó oldalukat, és tudjuk azt is, hogy a Southern Bastards vagy a Justified is ilyen városokról szól. A benne lévő feszültséget pedig egy tizenéves is érzi, mert valahol ott vannak a városban a polgárjogért küzdő feketék és egyéb kisebbségek is. De emellett ott van valami varázslat is a szövegben, ami tán nem is varázslat, csak a külső világ fénye.

Ádám vagyok – és miattam késett ennyit az adásnapló, de ez az ősz nem embernek való – és újraolvastam dolgokat. Egy Gáspár András Prae emlékszámba íródó cikkhez olvastam újra Gáspár András Kiálts farkast és Két életem, egy halálom könyvet, Trenka Csaba Gábor Place Rimbaud-ját és a La Grande Image-ot meg még más apróságokat. A cikket egyszer majd belinklem ide, ha megjelenik. Addig érjétek be azzal, hogy a legjobb magyar cyberpunk szöveg a sokak által írt és szerkesztett szerepjáték kiegészítő, az Árnyék Magyarország.

Balázs a sztoikus filozófusok életében való elmerülésról olvasott. De már korábban is szóba hozta az adásban a városból való kivonulást. Gyanús ő nekünk, pedig a legtöbb magyar városnál városabb városban él. Ryan Holiday és Stephen Hanselman könyve, a Lives of the Stoics: The Art of Living from Zeno to Marcus Aurelius. A szerzőpáros munkássága lefelé tartó trendet mutatott eddig, de ez a mostani történelmi áttekintést kínáló könyv nem rossz. Az, hogy ez alkalmazható-e a saját életünkre, az nagyobb kérdés. A szerzők jó műve továbbra is The Obstacle is the Way.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!