203. örökmozgó szent adás

A könyv mint könyv

A gyerekkönyvek durván hosszabbá váltak az elmúlt negyven évben. Ha a Harry Potterek gerincét nézitek, akkor azon is látszik, pedig nem futott negyven évig. Sőt a trend létezik a felnőttkönyveknél is. Kész szerencse, hogy vannak még kisregények.

A könyv mint művészet

12670769_806900882771403_2479325379480232557_n

A fenti egy kép Lackfi János verses költős mémjeiből: erre találjátok a folytatást.

Bizarróról beszéltünk már, de most itt egy interjú is. És hogy mi az a bizarro?

“(…) azt mondanám, az abszurd humor, az alpári humor találkozása a zs-kategóriás horrorfilmmel meg a szürrealizmussal. Ezeknek a szennyegzője ez az egész. Mindig kilógnak kicsit a definíciókból a művek, de nagyjából elmondható, hogy ezek szatírák, amelyek elsősorban gyomorra mennek, és a ponyvához állnak a legközelebb.”

Beugrott róla a Kung Fury és a Ben There, Dan That kalandjáték is.

Michael Mann – akinek a Black hatjéről gyökeresen mást gondolunk Balázzsal – most már könyvsorozatot is gründol. Erre speciel kíváncsiak vagyunk.

A könyv mint politika

A kortárs amerikai próza a CIA miatt is olyan, amilyen.

A hongkongi irodalmi színtér ellenzéki része – erről beszéltünk már korábban is – olyan mint a Tanú. Csak nem vicces. Az elrabolt könyvkiadót addig agymosták, hogy most már nyilatkozatokban gyakorol önkritikát.

Itthon is a Tanú van. A Könyvhetet pakolgatná jobbra-balra Kocsis Máté és a főváros. Több magyarázat van a történetre, mindegyik kicsinyes hülyeségnek tűnik.

A Galaktika megint bajban van: a Mandiner Sci-fi nyomozása szerint a jogdíjfizetési hajlandóságuk Dél-Szudánt idézi. Több amerikai szerző meglepődött, hogy egyáltalán megjelent magyarul. Erre ráadásul a Galaktikának sikerült egy arcpirító marhaságot nyilatkozni.

Végre valami jó: megint lesz posztolj verset mozgalom.

Mit olvastunk

Balázs a legutolsó Umberto Eco regényt, a Numero Zerót fejezte be. Emellett olvasott képregényeket, amiben feltámasztják a gyerekkoromban menő
Venom figurát, a Captain America: Sam Wilsont, amiben a korábban Falconként ismert hős ügyködik, és az új Doctor Strange-t.

Ádám vagyok és meghallgattam a fenti SXSW-záró Bruce Sterling beszédet, ami után kedvem lett Sterlinget olvasni. A Taklamakánt kerestem, de helyette megakadtam a Leggy Starlitz novelláknál, amiben mindig az adott kor stiklijéről van szó.

Image207

Emellett volt Neil Boyd Egek, mitévő legyekje, mert egy beszélgetés miatt a kezembe került és rácsodálkoztam, hogy volt belőle BBC-sorozat is. Az egészet pedig Waywarddal és Tokyo Ghosttal zártam le.

Gabi pedig úgy beszélt René Denfeld Az elvarázsoltakjártól, hogy egyszerre el akarom olvasni és rettegek is tőle. Halálsoros sztorik, amik vagy azért eszik meg az agyunkat, mert elmondják, vagy azért, mert annyira súlyosak, hogy el sem mondják.

Hogy mégse ezzel legyen vége, mesélt még Naomi Novik atomsikeres Temeraire, Őfelsége sárkánya című YA – így hívjuk még? – regényéről, ami hát egy kicsit egyszerűbb, mint kellene lennie. Nagyjából cuki naiv atombombákon lovagolva háborúznak. Remélem nem értettem félre.

Bájos linkek

201. ír dízel adás

Nem jó idők járnak. Meghalt Harper Lee, meghalt Umberto Eco, és hát hosszú hetek óta minden adás halálhírrel kezdődik. Eco kapcsán arról beszéltünk, hogy ki mit szeretett tőle. Valahogy nem az új könyvek kerültek elő.

A hongkongi elrabolt könyvkiadók esete (ez így olyan, mint egy Sherlock-novella címe) sem válik vidámabbá. Megvan hol vannak, Kínában, és már koholódnak az új vádak is.

A hongkongi filmfesztivált pedig nem adja a kínai tévéaminek amúgy szép és nem hagyományos épülete van – mert egy erős, kritikus film is díjat fog kapni.

Emellett van még baj Egyiptomban és Amerikában is. Utóbbi legalább arra ürügy, hogy iderakjak valamit Molly Crabapple-től, például a tavalyi gázai riportjából:

the-oppressive-architecture-of-the-west-bank-body-image-1440384783-size_1000

A fentiek mellett téma volt még, hogy az ember hogyan dob ki, hogyan ad át (el?) könyvet, amire már nincs szüksége. A tippeket várjuk.

Mit olvastunk?

Ádám vagyok és Harry Potter fancitionnel indítottam: a Roxfortba új IT-s érkezik, az ő naplóját lehet követni a Tumblren. Végre eldől, hogy a varázspálca az erősebb vagy az ember, aki le tudja kapcsolni az egész épületben a wifit. Aztán volt egy Laurie Penny novella – The Killing Jar – arról, hogy a Serial és a Making a Murderer után mi a következő lépés a gyilkosos, true crime-os tévézésben. Végül pedig egyetlen igazzy könyvként volt szó Sarah Jeong The Internet of Garbage című könyvéről, ami netről, zaklatásról és ezt lehetővé tévő tényezőkről szól.

Gabi Kazuo Ishiguro mielőtt-híres-író-lett könyvét olvasta a A lebegő világ művészét, ami alapján megint csak arra jutott, hogy nem véletlenül tartjuk jó írónak Ishigurót. Majd az élményt még lenyomatta a Q-ügyosztály két esetével, amelyek könyvben nem olyan nyomasztók, mint filmben, de azért csak skandináv krimikről beszélünk.

Balázs a Tinderen csajozó szabadbölcsészek nyomába eredt Aziz Ansari és Eric Klinenberg könyvével, a Modern Romance: An Investigationnel. Most izgulhatunk, hogy odaadja-e a könyvet azoknak a kollégáinak, akikre ráismert benne! Ha pedig ennyi kontent még nem elég, itt egy remek vizualizáció, hogy az ácsok óvónőket vesznek feleségül.

Bájos linkek