230. kék mauritius adás (frissítve: most már jó!)

Szerelmes barátaink, úgyis mint ti. Megint van adás. Ráadásul a tömegigényre – úgyis mint Dani kifogásolta kommentben – válaszul most aztán tényleg jól elbeszélgettük az időt. Azt, hogy ez nem egy egymásra csúszó blabla, Balázsnak kell megköszönni, aki áldozatos munkával megvágta. Megmutatom, hogy néz ki ez a végén:

Na ennyit a motorháztető alatti történésekről. Mert amúgy felvettünk egy tök jó adást, és titeket valószínűleg az érdekel.

Balázst jobb meggyőződésének ellenére rábeszéltük arra a megelőző adásokban, hogy novellákat olvasson. Hozott is rögtön egy olyan kötetet, amiben az önmagukat sikeresen felszabadító amerikai rabszolgák városáról szóló hol mágikus, hol scifis sztorik vannak. Sajnos Rion Amilcar Scott nem érezte, hogy elég anyag van a könyvben, ezért a remek novellák mellé járt egy, az akadémiai világot tollhegyre tűző kisregény is, ami sokkal kevésbé olvasható. A kötet címe: The World Doesn’t Require You és aki esetleg beleszeret a szerzőbe, az tudjon arról, hogy van egy előző, realistább novelláskötete is.

Ádám vagyok és megúszósan toltam. Vagy legalábbis beláttam, hogy egy kémregényt nem lehet csak úgy elolvasni. Arra rá kell szánni az időt. Ennek lett az a vége, hogy egy raklap novellát olvastam, amelyek részben a metálról szólnak, részben a halálról – ez a kettő amúgy összefügg – és részben egyikról sem. Az önmagában érdekes, hogy a nagy férfitémák közé hogyan férkőzött be a rockzene is a foci, a gasztronómia meg ilyesmik mellé. Én Cserna-Szabónál találkoztam először a témával (Az üres csizmácskák éjszakája), aztán Dragomán is coming outolt metálosként, amit persze teljesen értek. (Hevimetál, A maidennel csajozni, A szakállas villanyszerelő) Akinek nincsnek rádióból felvett Apocalyptica, Helloween vagy Maiden albumai az valamit kihagyott. Persze ezt is meg lehet írni több módon, Benedek Szabolcs Az első rockere nekem nem ütött akkorát, pedig ismerős is lehet a téma. Aztán a zenerajongás egy másik fajta kifordítása – itt jutunk el a halálhoz – Dragomán Hangdobozok novellája.

A zenés témát pedig el lehet vinni sci-fi irányba is, erre egy másik Benedek Szabolcs szöveg a példa A féreglyuk. De sci-fiben is van verseny. Rögtön tudok mondani három Mécs Anna novellát, amit érdemes megnézni. (Péter atya, Falafelgolyók, Mirabella megállítja Brüsszelt) Sci-fiben megint előkerül viszont Dragomán, akinek a Tarha című cyberpunk színezetű – vagy nevezzük biopunknak? – szövege például, és ilyenkor nehéz nem eszünkbe idézni azt a Határsértők podkaszt adást, amiben Veres Attila azt írta, hogy Dragomán lelépi a magyar sci-fit.

És ha kéne még olvasnivaló, akkor Szabó T. Anna Mangó nevű tán szerelmes novelláját, Cserna-Szabó András Halál a Tiszán (megint metál és halál) és Tiger Tiger szövegeit azért még nézzétek meg.

Gabi pedig elkezdte elolvasni a Nádasdy Ádám által magyarról magyarra fordított Katona József-féle Bánk bánt. Itt jól elbeszélgettünk arról, hogy befogadható-e ma a dráma, mire emlékszünk belőle, és mi fáj a bajszos pocakos Petúr-féle népeknek benne.

Innen meg ugye nem lehet megúszni azt, hogy a kötelező olvasmányok milyensége szóba ne kerüljön. És az is, hogy bezzeg az István, a királyt meg tudja mindenki énekelni, még ha esetenként csak ironikusan, és csak azért, mert hát a szőrösmellű Vikidál ügynök úr.

mogyorók!

Nem csak a nagy, klasszikus magyar regények esetében jöhet el a pillanat, hogy az olvashatóságuk elmúlik. A jómúltkorában épített Ádám térképes oldalt a Nyolcvan nap alatt a Föld körülből, amiről kiderült, hogy valójában ma egy gyereknek már annyira nem érdekes, mint régen. Ide berángattuk a nem túl jó Jackie Chan filmet is, és a 80days című überzseniális játékot.

És végül megünnepeltük azt, hogy Gabi benne van a Gabo 2019 legjobb SFF novellái kötetében.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

228. maci adás

Volt a héten némi késésünk, de legalább majdnem eltaláltuk a szignálunkban szereplő péntekentét. Nem mintha cél lett volna.

Ádám verssel készült. Egyrészt a Költőmata tumblrből szerkesztődött verseskötettel. A kötetben vannak nagy poénok, jó versek, a kettő együtt, meg persze olyan költemények is, amiken látszik, hogy a Költőmata is ember (Rutai Gábornak hívják), és néha megmakacsolja magát, és akkor sem ír a bárányfelhős habcsókos boldogságról, ha erre kérik.

Innen logikus volt visszamenni az Otthon Maszturbálok című szereplírai csúcsteljesítményre. Ami egy tiniverses szakítós, az egész világ elmegy a fenébe blog volt. Mára csak nyomait lehet megtalálni, de azért aki ügyesen turkál az interneten, az elég verset össze tud szedni. Gabi gyorsan felemlegette, hogy volt már ilyesmi, Zetor Leila.

Végül szó esett a Griff Gristle képregények harmadik, Kickstarteren megtámogatott kötetéről is. Amiből az ember megtanulhatja, hogy vannak olyan szituációk, amikor a kulltisták nagyobb pofonokat adnak, mint illene.

Gabi novelláskötetet hozott, mert mostanában valahogy sokkal több novellát olvasunk. Karin Tidbeck könyvének már a címe is remek: Rénszarvas-hegy. És akkor ezen belül olyan írások vannak, mint például Törpemálnalekvár. Erről mindig eszembe jut az a régi netes nick, hogy Angyalhentes, akiről nem tudtam eldönteni, hogy angyalokat dolgoz fel kolbásznak, vagy ő az angyalok oldalas és csirkecomb beszállítója. Nem sietősen olvasós a könyv, kompakt történetek tele weird ötletekkel, meg vannak persze olyan sztorik is, amik nem ütnek ki, de érzed, hogy megpróbálta azért.

Ide meg a Midnight Societyt és a Diogenes Clubot rángattuk be. Meg persze Knausgardot, aki annyira hosszan ír mikrorealista regényt, hogy úgyis mindenhez oda lehet passzintani, mint a két kicsi legót.

Balázs, a The Novel című könyvek rajongójaként ilyennel is készült. A szerzője Yoko Ogawa, aki negyvennél is több könyv szerzője a tényirodalomtól a disztópikus sci-fiig. Na most ez utóbbiról van szó, a The Memory Police olyan, mint az 1984, de durván furcsábban indul. Mert hát az nem normális, hogy fogalmak és tárgyak, élőlények egyszerre tűnnek el egy közösségből. Szóval nem csak a madarak költöznek el, de a madár szó és a hozzájuk fűződő emlékek is. Kell-e mondani, hogy a hatalom áll mindezek mögött? Nem szpojlerezünk, de valószínűleg lesz még erről a könyvről szó.

Bájos linkek