254. higanygőz adás

Szerelmes barátink, közönségszolgálati nagyon hosszú adást vettünk fel. Már persze magunkhoz képest, de tényleg rendesen delelőre szaladt a nap mire leraktuk a mikrofonokat. Mindezt azért, mert egyikőtök feltett egy tök jó kérdést. De előtte volt persze beszámoló arról is, hogy mit olvastunk. Mert olvasni kell, ez legalább olyan parancs, mint hogy írni kell. Szövegekben élünk, ha tetszik, ha nem.

Gabi adta meg az adás alaptémáját azzal, hogy egy Mostly Hero című könyvről beszélt, amelyet Anna Burns írt. A szuperhősös és majdnem képregényes sztori annyira műfajparódia, hogy a hőst hősnek hívják de még a femme fatale-nak is valami ilyesmi a neve. Ennek ellenére – vagy pont ezért – nagyon ajánlott.

Balázsnak is volt hősös könyve, ez azonban James Bondról szólt. A karantén hónapjai alatt újranézte a franchise filmjeit, elolvasta a könyveket és utánaolvasott az egésznek a Some Kind of Hero: The Remarkable Story of the James Bond Films című kötetben, amelyet Matthew Field és Ajay Chowdhury jegyez.

Azért volt ázsiai téma is. Han Kang The Vegetarian című regényében egy olyan kattanás kerül elő, amivel Európában nem nézik ki az embert a társaságból, de van még ahol igen. A hősnek egyszer csak undora támad a hústól. Aki meg akarja próbálni az érzést, nézzen állatvédős videókat. Vagy persze olvassa el a könyvet.

Ádám pedig levette a polcról a szégyenteljesen régen ott száradó Máglyát Dragomán Györrgytől, aminek a mágia tán a legkevésbé érdekes vonulata, mert azt is fel lehet fejteni, hogy az egyéni és a közösségi emlékezet, a történelem megteremtése, a rendszerváltozások utáni együttélés hogyan működik. És persze kinek kell hinni, ha az emlékezés vérre megy.

A korábban beharangozott nagy kérdés pedig az volt, mikor van nekünk időnk olvasni. Nos, nem olyan választ adtunk erre, amilyet a Harry Potter adott volna.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

252. milyen kóla adás

A rossz tanuló felel – amennyiben nem csak az adásfelvételt aludtam el (Ádám vagyok), de az adásnaplót is. Most azonban pótoljuk az utóbbit, a felvételnek a végére pedig bekúsztam kávéval kitámasztott szemhéjakkal. Onnan tudom, hogy vannak reggeli emberek, hogy én nem vagyok az, de valakik csak csilingelnek a villamosukkal meg az autójukkal az ablak alatt hajnali tízkor minden nap.

Az élet nem Aperol, de néha keserű (Fotó: Núria CC-BY)

Gabi is a társadalom nagy kérdéseivel foglalkozott, de nem azzal, hogy kik vannak ébren a 11 óra körüli zöldhajnalban. Ehelyett a Nnedi Okorafor A halálmegvető című regényéről beszélt, ami a számkivetettséget, a törzsek közti feszültséget, a középutas lét, női lét, hierarchiák és felnövés kérdései tűnnek fel. És ezek még az egyszerű dolgok, mert hát vannak súlyosabb áldozatok is a regényben. Nem az a léleksimogató olvasmány, amihez időnként kiesik a lapok közül egy Aperol Spritz.

Balázs a rá olyan jellemző ornitológiai vonalat is folytathatta volna, de ehelyett egy negyvenes sérült nőről szóló regényt olvasott. A könyvet Debra Jo Immergut írta és You Again a címe, de közben csak szóba került a Less is, ami a tavalyi év életmegfejtős könyve volt. A You Againben a fiatalkori vágyak és elképzelések megvalósítása kerül a középpontba. Ha eléggé bátrak vagyunk, feltehetjük magunknak a kérdés egy ilyen sztorit olvasva, hogy azok lettünk-e, akik lenni akartunk.

Az adás nem jó könyve Mark Greaney The Gray Man-je volt, amit Balázs hozott. Sorozat is készül majd belőle, de nem nagyon örülünk ennek. Ez ugyanis az emberségétől megfosztott Scott Harvath figura. Pedig hát Scott sem volt az a bonyolult jellem, sőt Jack Reacher sem, és így tovább. Egy jó dolgot lehet elmondani róla: a film készítőinek nem köti meg semmi a kezét.

Ekkor tévedtem be – én, Ádám – halál álmosan az adásba, hogy novellákból készült kisfilmekről beszéljek. Nagyon könnyű lelőni mindkettőben a poént, mert hát novella, abban nincs sok szál egymás mellett. Sem a Fehér Béla Tengeralattjáró Révfülöpön című írásából készült Vendégszeretetben, sem a Parti Nagy Lajos szövegéből született turkálós groteszkben, a Kispárizsban.

Meg persze beszéltem kicsit James Clavell Tajpanjának a hangoskönyv verziójáról. Mert az a könyv az egyik legjobb ponyva, ami valaha született.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!