216. később elnevezendő adás

Úgy esett, hogy ez itt egy adás, kedves még esetleg itt lévő hallgatók. Mondom is, mit olvastunk. De azért kezdjük ott a sztorit, hogy mindannyiunk élete sokat változott, mióta belekezdtünk a Hármas Könyvelésbe. Ez részben megmutatkozik abban is, hogy milyen gyakran sikerül összejönnünk könyvekről beszélni. És persze arról is, hogy mit mondunk róluk.

Balázs hozta az optimista felütést azzal, hogy Mark Manson Everything is f*cked: A Book About Hope című könyvéről beszélt. Az, hogy minden el van alaposan kúrva benne van Yuvan Noel Harari sztártudós könyvében is, amit épp csak megemlített. Azért épp csak, mert helyette volt beszélnivalója Cal Newport Digital Minimalism: Choosing a Focused Life in a Noisy World című könyvéről, ami, ha jól értettem telefonnyomogatás közben, arról szól, hogy kevesebbet kellene nyomogatni a telefont. Meg, hogy unatkozni néha kell, akkor jönnek az ötletek. A végére jutott gyerekkönyv is, mondtam, hogy változott az élet, mégpedig Maureen Wright és Will Hillenbrand Sleep, Big Bear, Sleep! című meséje, ami egyrészt gyönyörűen van rajzolva, másrészt van benne egy siket mackó.

Gabi behozta az adás másik témáját, azaz hogy öregek vagyunk-e mi (nem!) Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem kötetét használva apropóként. Például balett-táncosok sem leszünk. Illetve én – Ádám – biztosan nem. A többiek nevében nem beszélhetek, annyi meglepő dolog történik mindig. Ilyen volt az is, hogy divatos késéssel – 32 év! – megjelent magyarul Octavia Butler Hajnal című regénye. Végül pedig nekiugrott Belinda Bauer Rubbernecker című könyvnek is, aminek a hőse nem csak az autizmus spektrumon van rajta, de még ráadásul egy bűnügyet is meg kell oldania. Bármit sugalljanak is a sorozatok, egyik sem egyszerű dolog, nem hogy még együtt.

Nagyon fontos dolog itt pedig Gabit magát lehet olvasni. Mindent eldobva seregeljetek errefelé!

Ádám vagyok és majdnem sikerült megint beszélnem kicsit a Sourdough-ról. Az a kedvenc könyvem az elmúlt pár évből. De helyette az a javaslatom, hogy lessétek, mikor jelenik meg új, postán érkező Robin Sloan novella. És ha már az alternatív terjesztési utaknál járunk, akkor a Serial Box is érdemes egy rápillantásra, ott epizodikusan megjelenő e- és hangoskönyvek vannak. Például a démonvadászos Bookburners és a Summer Glau által felolvasott Alternis, ami olyan, mint egy Ready Player One-ba oltott valami komolyabb.

Emellett volt még egy könyv arról, hogy milyen íze van azoknak a bélyegeknek, amiknek már a kibocsátó országára sem emlékszik a kutya se. Bjorn Berge írta meg a könyvet, aminek a címe Eltűnt országok nyomában és egy sereg ilyen országról ír. Az Átlátszó adatvizualizációs csapata pedig meg is adatvizualizálta ezeket az országokat. Volt még szó Tim Maughan könyvéről is, amiben az országok ugyan megmaradnak, de minek? Maughan azt feszegeti, hogy az internet eltűnésével szétesik az infrastruktúra, a gazdaság, a világrend, és akkor mi marad utána. Infinite Detail a címe, a linken van kapcsolódó novella és háttérzene is. Háttérzenében pedig Trenka Csaba Gábor is erős, akinek most nem egy alternatív történelmi regényéről volt szó. Az Érinthetetlenek a hetvenes években fiatalokról szól. Nagyon szeretnivaló tini- és szegedregény. Kicsit sem negédes, de nem is kemény.

Bájos linkek

214. hát szia adás

Újra belevetettük magunkat a hajnalba – na jó, ez Gabinak reggel, Balázsnak meg délután, de most én írom az adásnaplót – és felvettünk egy újabb Hármas Könyvelést. Remélem örültök neki, mert mi rém büszkék voltunk magunkra.

Ádám képregényekkel készült. Volt szó Tiziani Scalvi Dylan Dogjairól újra. Ez az a ponyva, amihez képest még Leslie L. Lőrinc is magasirodalom, viszont az embernek kedve van Olaszországba utazni, és egy kávé mellett olvasgatni a fumettót, és nézni az embereket. Aztán volt még a James Bond képregényeknek az a két történetszála, amit egyrészt Warren Ellis írt, másrészt a könyvek remek paraszt Bondja főszerepli őket. A Vargr és az Eidolon is hat-hat részes, nem kell évtizedek óta húzódó sztorikat ismerni hozzájuk, mégis nagyon élvezhetők. Végül pedig szó volt John Grindrod How To Love Brutalism című esszékötetéről, ami segít szétszálazni, hogy mi a brutalizmus, mi az international style, és hogy is vannak a dolgok ezekkel a gyönyörű betonmonstrumokkal. (Az összes téma úgy kapcsolódik össze, hogy a brutalizmust is megidéző Bond múzeumot építenek épp az Alpokba.)

Balázsnak horroros hete volt, így a könyve annak a Clive Barkernek az egyik regénye, akinek mindig történik egy csomó borzalom a könyveiben, mégis annyira szépek. A The Hellbound Heart a Pinhead nevű klasszikus, képről mindenki által ismert horrorszereplőnek a sztorija. Balázs pedig arra biztatott minket, hogy a filmek első két részét nézzük is meg, hogy ne csak képről ismerjük Pinheadet. Itt aztán szó esett a horror klasszikus figuráiból készült jelvénysorozatról is. Erősek voltunk, nem rendeltünk egyet se.

Gabi máshogy készült kemény dolgokkal: Karl Ove Knausgård Harcom tri hexalógiájának első kötetét olvasta, aki szépítés nélkül, mélyen belezoomolva nézi vissza az életét. Van ahol egyszerűen csak fájóan részletes, de van, hogy ez a rohadtul részletes megközelítés fel is fed dolgokat. Azt mindenki döntse el, hogy akar-e egy trilógiányit a szerzővel élni. Mert távolságot tartani nem könnyű. Aztán máshogy bolond kategóriában indult Miranda July No One Belongs To Here More Than You című novelláskötete. És végül Murr Lafferty Hat ébredés című sztorija is szóba került – aminek a kapcsán a hányszor kelnek fel a gyerekek éjszaka joghurtot követelni téma is felmerült.

És végül a JCDecaux a kormányzati rémisztgetős plakátok helyére novellákat rak a városba. Ez egy évek óta megrendezett akció, most viszont az írópályázaton egy nagy kedvencünk, Ecsédi Orsolya nyert.

Bájos linkek