256. “ősz van, unnyaunnya” adás

Ha a naptáros órátokra néztek, akkor ez az adás tényleg egy kicsit egy hónappal ezelőtti, de hát zajlik az élet. Lehullanak a levelek, győztes katonáink nem masíroznak Párizs utcáin, meggy helyett dió lesz a fán satöbbi. De vágjunk bele!

Ún. hangulatfestés

Balázs kombinatorikus jellegű krimit hozott, Alex Pavesi The Eight Detective című művét. Van itt kérem novella a regényben, nyomozás a nyomozásban, önreflexió diszperzites vödörrel. Hét nyomozásról ki tudjuk jelenteni nyugodt szívvel, hogy a regényben olvasott könyvben történnek. Na de a szereplők mit derítenek ki közben egymásról. Kaleidoszkóp ez, játék a sztoriban azzal, hogy a krimi egy szabályok közé zárt játék is tud lenni.

Itt történt egy kis visszafogott rowlingozás is.

Gabi a Booker rövid listájáról választott regényt, Brandon Taylor Real Life című könyvét. Filmszerűen megírt meleg coming of age – hogy mondjuk ezt, felnövésregény? – történet egy egyetemi városban. Fiatalok egy csoportjának belső dinamikája, kialakuló hazugságai és félreértései talán a regény témája. Még folyik a gondolkodás, hogy mit is olvasott Gabi.

Emellett belefogott Robin Hobb Látnok-ciklusába is. És ha már belefogott rögtön az első két kötetet maga mögött is tudta, mire eljutottunk az adáshoz. Eszképista fikciót keresett Gabi, amihez Hobb azért keményen bánik a hőseivel, de ha egyszer jó olvasni, akkor jó.

Ádám pedig egyrészt Bosnyák Viktória Tündérboszorkányát próbálta meg elolvasni, ami ifjúsági regény. De úgy ifjúsági, hogy az alsósok számára még tán kedves túlmagyarázásra nagyon hajlamos. Szóval, ha elhangzik a kutyafáját kifejezés, akkor meg leszünk nyugtatva, hogy se kutya, se fa nincs a környéken. Viszont szeretni nem nehéz, plusz ha valaki urbanizmusra akarja kapatni olvasni már tudó gyermekét, akkor az egy sztenderd buszjegy árából rögtön elviheti a könyv helyszínére, a Wekerle telepre is. Azért olcsóbb, mint Roxfort.

A másik könyv pedig David Sax Az analóg bosszúja volt, amiben arról magyaráz a szerző, hogy túl sok mindenbe került számítógép és ezzel túl sok minden távolítódott el tőlünk. A szöveg sajnos nagyon vacakul van fordítva, de lassacskán így is érdemes elolvasni. Egyet érteni nem kötelező vele természetesen.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

255. délre néző szekér

Innen: http://fortepan.hu/?image_id=96253

Ez most egy olyan adás, hogy nem fogjátok elhinni, mit meg nem teszünk nektek, helyettetek, miattatok. Veletek. Eleve ez a cím, már ez olyan szép, és Ádám még fotót is keresett hozzá, sőt Wikipedia cikket is, hogy első lépésünk a labirintusba gyors legyen és táncos. Tessék, innen lehet átbillegni a következő lépőkőre.

Szóval mit meg nem teszünk. Gondoltátok volna, hogy Balázs nem restell nekilátni a tizenkilencedik Scot Harvathnak is? Márpedig nem restellt, nem átallt, és ez is egy lépőkő, nem tudni, merre, de remek igék felé, mindenesetre a tizenkilencedik regény kevésbé remek. Írói munkát is tartalmaz, erre Balázs egyértelműen rá tudott mutatni nem egy oldalon. De azért csak az álljon neki, aki maga is kellően könyv OCD-s. (Minden bizonnyal van ilyen jelenség, ugye?)

Ádám is megtette a magáét, ő normális könyvet olvasott, amennyiben normális az, hogy a katonaságról szól, és besorolhatatlan, hogy ez most esszé vagy élménybeszámoló vagy napló, szépirodalom vagy tényirodalom, vagy mind egyszerre. Beszélhetnék a katonaságról is, de nekem szerencsére kimaradt, habár elég öreg vagyok, hogy még emlékezzem a szovjet laktanyára a gödöllői kastélyban, illetve arra, hogyan próbálkoztak felnőtt emberek mentális problémákat felmutatni, vagy eladni magukat dupla időbe polgári szolgálatosnak, csak a katonaság ne. Ádám bedobott ide még pár címet, nevet, mint a Kiskirályok mundérban, Josef Skvoreczky vagy a Svejk, amúgy hirtelen egy rakat jó kis spekulatív irodalom jutott eszembe. Nektek van kedvenc katonáskodós könyvetek?

Én is hoztam áldozatot, azaz ki tudja, áldozat-e. Sok veszett oda, míg olvastam, leginkább én magam egy kicsit, de még többel gyarapodtam, ugyanis egy különös író nagyon-nagyon fájdalmas regényét hoztam, és szólok, hogy habár szépséges, és mélyre visz, de nem tudom, kinek való vidék. Az biztos, hogy a narrátor inkább gyerek, mint Grecsó Verája, és ezzel még tényleg nem mondtam sokat. Felüdülésnek elolvastam Dragomán legújabb Qubit tárcáját is, szerettem ezt a szöveget, mert ott van benne a szerző tudása, finomsága, és az is, hogy azért neki sem megy minden csukóból, hanem összejön a klisé, a giccs (szerintem). Ugye, hogy néha könnyebb szeretni a hibákat?

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!