Annyira nagyon izgultunk, hogy valami különlegeset kéne csinálni, hogy végül egy pont ugyanolyan adás lett ez, mint az eddigiek. Viszont kerek a száma neki. Meg minden továbbit már három számjeggyel kell írni. Ja, meg bevisszük jövőhéten a Hármas Könyvelést az OSZK-ba.
Nem jóhírrel kezdtük, múlt héten meghalt nagy kedvencünk, Iain M. Banks. A BBC Scotland anyagát itt találjátok róla, az író utolsó interjúja pedig valahol az iPlayer bugyraiban van. Aki megtalálja, küldje el nekünk is.
A múltkori adás óta kirobbant egy csodás megfigyelési botrány Amerikában. Ennek kapcsán azt nem értettem, hogy nem lehet az NSA legjobb ismerőjének, James Bamfordnak az első könyvét kapni e-ben.
Hogy legyenek masírozó vöröskatonák az adásban, beszéltünk Lőrinczi Judit Ingókövek című könyvének a bemutatójáról, illetve arról, hogy mit várunk a könyvbemutatóktól úgy általában. Balázs például azt, hogy ne lőjjék le a poént.
Holnap, hattól az Élesztőben (Tűzoltó utca 22, Trafó mellett, született: Tündérgyár, anyja neve: Lotterfeld Boholy) Hármas sörözés tartatik. Aki eddig nem hallott volna róla, most hall.
Balázs is és én is László Zoltán Egyszervoltját olvastuk, ami magyar városi fantasy, a könyvhétre jelent meg és nagyon vicces. Bár le is gaimaneseztük, de azért megemlegettük A kétbalkezes varázslót is mellette.
Gabi maigrémült az Ingókövek jelentette kihívástól és inkább Simenon Maigret és a flamand lány című könyvét, valamint Arthur Schnitzler Tágra zárt szemekjét olvasta el. Az utóbbiban pont annyit pszichologizálnak, amennyi még jó, viszont még nem viszik túlzásba. Egyelőre nem tudjuk, hogy jobb-e mint a film.
Végül pedig elolvastam Miklya Anna Jonas és a szürke hadsereg című könyvét, hogy nektek már ne kelljen.
Ez már a bitkolbász utolsó pár másoderce, amit az ember akkor is végignéz, ha erős volt, és nem nézte végig az elejétől. Legközelebb százasok leszünk, és az ilyen nagy számok törvénye bizony a mulatozás, készüljetek, mert június 14-én valahol és valahogy, de nagyon.
Híreink nem nagyon voltak
Bezzeg akadnak még ünnepeink, mert ma kezdődött el a Könyvhét, és mellette-vele fut a Margó Fesztivál is. Ádám és én is válogattunk érdekes könyvek közül, Balázs pedig frusztrálódott, hogy hiába kívánta meg erőst a művet, nem lehetett egy gombnyomással az övé.
Tóth Krisztina: Akvárium – első regény, és ez eleve vicces, hiszen ott a Pixel, amit ketten is szerettünk, és regényszabású.
Lőrinczy Judit: Ingókövek – ha nem ismernénk a szerzőt, ha nem látnánk a gyönyörű borítót, az Ad Astra első magyar szerzőjének akkor is bizalmat szavaznánk. Lesz szombaton esemény is, dedikálás is.
Bartók Imre: A patkány éve – van már hájp és lehúzás, egy belelapozást és egy podcastban-posztban felhozást megér, hátha jön hallgatótól még infómorzsa.
Ádám meregetése
László Zoltán: Egyszervolt – itten már a Fable is becsillan, nyomatékos aláhúzás ez, hogy a papír szakad bele.
És még bónusz: június közepén új Gaiman, augusztusra új Fandorin, ráadásul az SFMag annyi könyvet gyűjtött ki a Könyvhétről, hogy arra elmenne egy Costes vacsora ára négy főre, szóval csak okosan és erős szívvel!
Hogy oldjuk a feszültséget, kicsit nevetgéltünk a Game of Thrones skandallumon, vagy olvastuk, vagy nem is fogjuk, viszont remek viccek indultak útjukra.
Mit olvastunk
Balázs Le Carré utolsó regényét, A Delicate Truth címűt ajánlotta, miközben nehéz olvasásnak (is) bizonyult, már csak a lélekre telepedő komor fellegek miatt, miközben az egész mégis csak egy Le Carré regény, és olyan jó is. Ide passzol az utolsó nagyinterjú is. Mellé volt hangoskönyv is, köszönjük hallgatóinknak, most éppen Julisnak, hogy vannak, és könyveket ajánlanak. A Warm Bodies vicces zombiszerelmi történet, ahol szurkol az ember R-nek, nehogy megint meghaljon Júliájáért. Aki nem hiszi, megnézheti filmen is.
Ádám a hosszúnevű The Shambling Guide to New York City regényt próbálta méltatni, de hiába a főhős odakeveredése, hogy szörnyeknek készít bédekkert szörnyek közepette, azért az alapötlet mellé kellett volna még valami. Talán a második részben, mert persze lesz az is. Viszont hangoskönyvként is meghallgatható a szöveg egészen addig, amíg le nem zárul a regény, utána még pár nap, és elzárják a csapot, papot.
Én befejeztem az 1Q84-et, nagyszerű utazás volt, és nem bántam, hogy végül le kellett kászálódnom erről a vonatról, mert van még pár kihagyott Murakami regényem. És jónéhány újraolvasható is. És beszéltem a Boszorkánypörölyről, ami nem jó, de nem úgy, hogy rossz lenne olvasni, hanem szeretnivalóan esetlen, mikor az, és hiába az elrettentő külalak, megérdemel egy próbát.
Végül szó esett az Audible díjáról, az idei legjobb hangoskönyvről már beszéltünk, Greene regénye ingyen megszerezhető, ha az ember elsüti rá az regisztrációkor járó free lehetőséget.
Barbatrükk, de Balázs utazása okán már Pünkösd hétfőn felvettük az adást. Ismét bebizonyosodott, hogy a határidő speciális vonzási zónájában történik meg minden kreatív dolog az ember életében, ezúton ajánljuk fel szolgálatainkat bárkinek, aki szeretne rossz, nagyon rossz kislány vagy kisfiú lenni, ezért jövő hétre százszor leírja, vagy legalább egyszer, 20 000 karakterben a máramit.
Híreink voltak
Nagyszerű és alaposan utánanyomozott botrány a Wikipédia háza táján, önjelölt igazságosztó szuperhős úgy beírt a szerinte rosszalkodók életrajzi cikkébe, vagy éppen kihúzott, korrigált saját szája ízére, mint a pinty. Hálás téma a Wikipédia valóságtartalma, egyedi világtorzítása.
Nem botrány, de a szívnek meg kell majd szakadni, mert jön a Könyvhét, és megint jobb a helyszínen bele a közepibe, mint a weboldal alapján tervezgetni. Kivéve, ha lesz megint játék.
Van, ahol ez nem kérdés, remek médiaművészeti projekt Bristolban, ahol egy valós és egy párhuzamos várost köt össze a történet és néhány elrejtett Rapsberry Pi.
Márai Sándor eddig ismeretlen esszéregénye jelenik meg, ennek kapcsán azt firtattuk, a jelen alkotói hogyan és miféle (digitális?) hordalékot hagynak maguk után, és hogy áll össze a Facebook note-okból a dokuregény.
Cuki kis oldalt is leltünk ma On Sai hangosnovellái kapcsán: Az önkéntes felolvasások lapján egyelőre csak imponáló mennyiségű és időtartamú anyagokat láttunk, de nem hallottunk. Mindenesetre osztjuk, és ezt is, sőt azt is, oda kell ám figyelni az Amazon hangos társkönyv akcióira is.
Mit olvastunk
Ádám magyar krimivel és ha nem is krimi, de lőnek benne dokumentumkönyvvel készült. Különös dolog, de az igaz történetből is merítő Ki köpött a krémesbe teljesen irreális, habár a modoros mondatok mögött ott rejlik egy jó történet lehetősége, ha az ember odatolja az ablakhoz a széket, és egészen balról néz át a szomszéd kerítésén. Míg Szlankó Bálint teljesen igazi sztorija a maga abszurdításával több csillagot (és vállapot) érdemel.
Én nem igazi könyveket olvastam, csak amolyan könyvdarabkákat (pl. 24 oldalas képregényt). Zograf Elhasznált világ című képregénykönyve kellemes, olykor fejcsóváló felüdülés, szórakozva tanulás, bár néha sem ez, sem az. Block Keller novellája, amely időrendben az utolsó, ambivalens dolog, azért én hagynám Kellert ott, ahol végül kikötött.
Balázs viszont Dan Brown legújabb, fokozott felügyeletű fordítói munkával (és marketingkampánnyal) előkészített regényét próbálta ki, és az Amazon hangosköny-ekönyv szinkronizációját. A szolgáltatás egészen jó, a könyv már kevésbé, Landgon próbababája avagy crash test dummyja átél pár kemény kanyart és ütközést, és ebből elvileg művelődik a nagyérdemű megint.
…pom porompom, szülinapompomompom… öö adásban vagyunk? Tamás hallgatónk, meg amúgy személyes jóbarátunk, ivócimboránk, tettes- és szervezőtársunk élemedett korának szenteltük a mai adást. (Nem, még nincs 96.)
Ha így néz ki, nem működik
De azért csak magunkkal kezdtük a dolgot, egészen pontosan a Hármas könyvelés közeli, egyelőre 01beszélgetések.hu címen megtalálható új műsorral. Teszthallgatókat várnak, mi delegálunk titeket erre.
Aztán volt egy kitérő, mert Balázs egy Kindle Fire-t helyezett adás előtt üzembe, én pedig ma pótoltam a rommá tört Kindle 2-esemet. Beszélgettünk új kütyükről, lelkendeztünk, ja meg kiröhögtük kicsit az Amazont.
Kijött a Locus-díj rövid listája. Rég láttunk ennyi jó könyvet egy listán. Nézzetek szét köztük.
Fuzi…megismerte egymást bibliai értelemben a Shopline és a Libri. Ha jön az Amazon, akkor közös erőkkel néznek vele szembe. Vagy a sarki lottózóban vehetem át a libris könyveimet, vagy a másik sarki Libriben a booklineosat.
Úgy a tévékben, mint a mozikban is tör előre a hadsereg, a veteránok unokáááái, ma a tőzsdén brókereeek a szépirodalom. A Cannes-i Filmfesztivál A nagy Gatsbyvel nyitott, az NBC-n sorozat készül az Abot a boy-ból. El is filóztunk azon, hogy mit akarunk képernyőn látni.
Scott Westerfeld Leviatánját és Behemótját olvastam, ami nagyon nagy betűkkel van szedve, ifjúsági, ráadásul egy sematikus gépépítő Németország áll szemben a génmódosítós, lénytervezős Britanniával, de nagyon jó.
Gabinak eszméletlenül jól indult a Trapiti és a borzasztó nyúl](http://moly.hu/konyvek/darvasi-laszlo-trapiti-es-a-borzaszto-nyul), de aztán a végére elkeskenyedett a dolog. Ellenben China Miéville Konzulvárosát majdnem ránkbeszélte, bár csak részben sikerült elképzelni a Miéville által felépített világot.
