134. Valóban feltámadt adás

Sziasztok hallgatók!

Némi – de nem három nap! – spéttel itt a heti adás. Olyanokról volt szó, hogy csak na.

Bármit is jelentsen a felirat, ez a kedvenc képem róla

Bármit is jelentsen a felirat, ez a kedvenc képem róla

Beszélgettünk Gabriel Garcia Márquezről, aki az elmúlt héten halt meg. 87 éves volt, ami egészen szép kornak tűnik, amíg az ember nem számol azzal, hogy bezzeg a brit anyakirálynő ma 88 éves. (A hivatalos születésnapját pedig minden országban más nap ünneplik. Nagy-Britanniában júliusban lesz idén. Mit is mondott Obelix az angolokról?)

Aztán, merthogy szezonja van a felháborodásnak, felháborodtunk a tíz legbefolyásosabb fiatal író című toplistán. Háborodjon fel Ön is!

A magyar könyvipar helyzete

Ide csak linkjeim vannak, akkor nem beszélek csúnyán. Vagy így a legkevesebbet basszameg.

A könyvfesztivált ezek után épp csak súroltuk, pláne hogy a Könyvudvarban most jöttek szembe olyan címek, amikért anno teljes árat fizettem, most meg olcsó német importsör árban vannak. Fordítva meg több értelme van: teljes árú sör, olcsó könyv. Ez a világ rendje.

Hugóóóóó

Idén is van Hugo-díj, és ebből következően idén is van hugóbotrány. Még ömlik a vér, még nem alvad, lehet jönni tunkolni. Most éppen azért megy a hirig, mert valakik – ezt be is dőltbetűzöm – szóval valakik meghekkelték a Hugo ajánlási rendszerét, és ezzel bekerültek a rövid listára. Ilyen például az a Vox Day nevű figura, aki már lassan tíz éve vív gerillaharcot John Scalzival. Na most ott van az írása a novellette kategóriában.

Természetesen van felháborodás, örök harag, városi liberálisok és texasi fegyverrajongók egymásnak feszülése. Olyan ez, mint a karnevál, csak ritkábban van. Élvezzétek ki.

Mit olvastunk

Volt profi átkötés. Gabi elmesélte, hogy szembesült a spanyol krimik nevű sorozattal, amiben spanyol krimik jelennek meg. El is olvasta Carmen Posadas Meghívás gyilkosságra című könyvét – asszociba mindjárt iderakom a Meghívás egy gyilkos vacsorára című filmet – ami spanyolabb, mint jó. Viszont melléolvasta az egy és oszthatatlan Agatha Christie-től a Gyöngyöző ciánt, ami viszont tényleg jó.

Balázs maradt Ázsiában, és elolvasta Jason Y. Ng – az a tippünk, hogy úgy kell kimondani, mintha az ing szóból az i-t lenyelnénk – No City for Slow Men: Hong Kong’s quirks and quandaries laid bare című könyvet, de valahogy ő sem járt jól vele.

Nekem – Ádám vagyok, sziasztok – maradt a feladat, hogy valami egyértelműen jót hozzak. Ez többé-kevésbé sikerült is. Florian Illinges 1913, az évszázad nyara könyve regénynek ugyan nem regény, de egy letehetetlen, összefüggések nélkül is működő sztori az 1913-as évről.

És itt valahogy szóbakerült a Writer’s Almanac is, amit erre találtok.

Bájos linkek

133. bonyolult kapcsolat adás

A magyar költészet napja után minden kicsit szürkébb, kicsit üresebb, kicsit ráncosabb, nincs mit tenni, podcastunkkal felcsapjuk a Szavannai Homok kőpudert, kicsavarjuk az Alkonyi Azúr körömlakkot, a Vulkán Szíve rúzst, vannak még színek osztogatni.

Kék Árnyék
Meghalt Sue Townsend, akinek többek között Adrian Mole-t is köszönhetjük.

Bíbor Pillanatok
Ádám felnyitotta szemünket (fülünket) a most befejeződő Időfutár rádiójátékra, melynek 3. kötete a fesztiválra jelenik meg. 400K hallgató, nocsak.

Arábia Aranyai

  • Az Amazon megvásárolta a szívünk szottya ComiXologyt, ebből jó is kisülhet.
  • WH Smith lánc próbál több lábon állni, Magyar Posta feeling, na.
  • Ádám felhozta a NYT Book Review – Julie Bosman búcsúszámot, amelyben sötét felleg B&N pletyka is elhangzik.

Színes Tinták

Neon Éjszakák

  • Már olvasható Hackett új regényének első fejezete – örülünk, hogy már idehaza is bőkezűbbek a kiadók a kóstolókkal.
  • Hamarosan magyarul is megjelenik a Kakukkszó, amit Balázs nem eredeti nyelven is tolerál.
  • Az Ad Astra két címe is kijött, Ádám szkeptikus a Stross könyvvel, tényleg rosszabb tíz éves scifit kiadni, mint negyven évest?

És végül az egész emeletes sminkdoboz szemhéjpúderestül, szájfényestül

  • Balázs szokatlan módon magyar nyelvű papírkönyvekkel készült – csak az alkalom kell hozzá, és elkapja a gépszíj így is. Moldova politikai szatírái ár-érték arányban ugyan nem állnak jól, de orrcsipesszel (akár a szinkronúszók) még szórakoztató lehet a kötet. A Rádiórománc ellenben több mint lehetőség, nagyszerű regény szakmabelitől, mindenkinek, aki szereti a rádiót.
  • Tovább haladtam a fantasy csapáson, a Gyacsenko házaspár trilógiáján. Arszen és a játék hatalma erős olvasmány, felszabadítóan nem angolszász, az összecsúszó világok sablon ügyes frissítése. A Metabárók kasztja szintén jól operál a sablonokkal, ráadásul még vicces is a Vallejo képek mellé, a Dűne filmből még ez is kihullott. (Dokumentumfilm a filmről itt és itt.)
  • Ádám egy röptiben-haiku után még olvasmányélményeiről is mesél, most a Vége a mesének került elő, ami megint egy olyan Korongvilág regény, amely elmesélhetetlen (vagy legalábbis egészen hülyén hangzik két mondatba összefoglalva), ellenben a poénjai idézhetők, akár a szombat esti vicces filmmé Leslie Nielsennel.

Bájos linkek