Finánclábnak azt nevezik, amikor a vágott dohányba belekerül a dohánylevél szára is. Ez nem hajlik, gyűrődik úgy, mint a levél maga, inkább csak szúr. Még rosszabb, hogy égni se nagyon ég, csak a baj van vele. Pont mint a fináncokkal, ugye. Azért a hosszas magyarázat, mert a Könyvfesztivál szombati napja olyan volt, ami után kényelmesen el lehet terülni a kanapén egy jó pipával. Ügyelni kell, hogy az ember lelki szemei előtt ne az idős és kövér Mikszáthként lássa magát – pedig amúgy micsoda koponya volt az – hanem mondjuk a nap fáradalmait kipihenő Holmesként.
A lényeg
Kezdjük a lényeggel: a Könyvfesztivál társasági esemény. A podcast kétharmadával, az összes korábbi vendégünkkel, és egy csomó emberrel, akiket rég meg kellett volna hívni össze lehetett futni. És mindenkinek volt pletykája, könyvtippe, élménye, és ráérő fél órája, hogy mindezeket elmondja. Ha komolyabban vesszük a különleges adást, akkor egésznapos műsor is lehetne. És nem csak ezért érdemes kimenni, hanem azért is, mert a könyvfesztiválos kiadványok mellett minden standon ott van a szokásos turkálós, ötszáz forintos kosár. Ami tavaly már nem fért bele a büdzsébe, aztán meg elfelejtődött, na azt ilyenkor lehet beszerezni bűntudat nélkül.
A nap beszerzéseit és a felfedezett trendeket – Az oroszok! A spájzban! Meg a régi Fény utcai Arbat helyén! – végül Gabival és az adás kedvéért visszarángatott vendégünkkel, Picidzével foglaltuk össze a fűben ülve.
Ennyivel van ennyi. A dohány leég. Akinek nincs ipari erősségű mentsége, menjen ki.
Bájos linkek