Olyan gyakorisággal adunk lassan, mintha mi lennénk a Krónika a Kossuth Rádión, pedig hát mi sem áll távolabb tőlünk. Csak úgy egymásra csúsztak itt a dolgok, mint a turistapohárban a rétegek. Alig győzzük lemosni magunkról a susogós tréninget átáztató kólát. Aztán meg jönnek majd a méhek. Öööm… elkalandoztam volna?

Híreink voltak

Az egész adás azzal kezdődött, hogy Gabi egy őrült nőtől megvette az Ede a levesbent ötszázért. Ezzel el is mondtuk, hogy mi nem az a kultúra vagyunk, ahol szentként tisztelik az őrülteket, hanem az, ahol hasznot húznak belőlük, ha Cserna-Szabó feat. Fehér Béla köteteken akarnak túladni. Mi persze arra biztattuk, hogy azonnal csapja fel valahol, hogy aztán egy életen át ne tudjon mit kezdeni azzal a tudással, hogyan kell fenyőmagvas medvetalpat vagy áfonyás vombatot főzni. A vombatokat amúgy egy kultúra sem tiszteli szentként, asszem, viszont kár lenne megenni őket.

A nevetés körülbelül eddig tartott. A héten derült ki, hogy Iain M. Banksnél előrehaladott rákot állapítottak meg. A következő könyve az utolsó is lesz, pedig őt kivétel nélkül mindegyikünk szerette olvasni. Nehéz ilyenkor nem önző dolgokat írni, igaz, a Kultúra-világához legalább passzol az önzés. Meg a hülye hajónevek. Gravitasszal vagy anélkül.

Továbbá elindult a Műút folyóirat – aminek eddig múlhatatlanul vicces módon Dűlőnek hívták az online mellékletét – portálja. Ízléses, csak kevés még rajta az anyag. Amíg megtöltik, én nagyon ajánlom, hogy a Dűlőből a városi felfedezésről szóló számot olvassátok el.

A Torontói Közkönyvtár remek, a Fahrenheit 451-en alapuló alternatív valóság játékot indított. Egyrészt az egész olyan, mintha egy Doctorow regényből vették volna az ötletet – nem is meglepő, hogy a Boing Boingon találtuk a linket. Másrészt pedig tényleg szórakoztató lehet. Biztos, hogy óriási erőfeszítés megszervezni egy ilyesmit, ettől még most az asztalon nyugtalanul kopogva, felhúzott szemöldökkel méregetem a hazai könyvtárakat. Menni fog ez nektek!

Gabi a Smartmobil konferencián járt és látott ott gyerekeknek szánt tabletes mesekönyveket, amik foglalkoztató jelleggel kötik le a csemetéket. Nem csak bólogatós mesefigurás animáció van ezekben, hanem interaktivitás nagy I-betűvel. Hasonlóan építő dolog, hogy badarságokat cáfoló honlapot indított a Történelemtanárok Egylete. Momentán Hitlerrel van tele, merthogy a tartalmat az aktuális dátumhoz igazítják, de később lesz itt magyar-perzsa (4:2 a félidőben, a végén 6:3) meg szívcsakra is.

Adás közben futott be, a DeviantArt művészoldalon lehet venni mozgóképregényeket. A hitünket nem akasztottuk le a szögről, ahol amúgy tartjuk, de mindenesetre valami mozgás történik. Az rossz nem lehet.

Mit olvastunk

• Gabi Audrey Niffeneggertől olvasta A Highgate temető ikreit, ami kapcsán gyorsan meg is emlékeztünk arról, hogy amennyire jó helyszín egy temető, annyira nem tudunk igazán jó temetős regény. Ha ti tudtok, mondjátok. Legalább egy Aletta van der Maetnyi választ össze kéne szedni.

• Balázs egyrészt Nancy Kress Hugo-díjra jelölt kisregényét az After the Fall, Before the Fall, During the Fall-t olvasta, másrészt Brandon Sanderson The Emperor’s Soul című szintén jó kisregényét. Ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogy csak egy maradhat, inkább belementünk abba, hogy a Hugót azért idén is támadják, és hogy az egyik legnagyobb SF-díjra milyen kevesen szavaznak.

• Én (Ádám) pedig a Wittman fiúk több, mint tíz éves étteremkritikáit olvastam A hívatlan vendég című kötetben valamint a Lydia Cabrera által összegyűjtött kubai meséket és legendákat. Mindkettő nagyon idegen, kicsit ismerős, furcsa élmény.

Bájos linkek