243. Pince köz adás

Igen, valóban kint van már egy ideje az adás, napló viszont csak most készül, ez most így alakult. (Egy barát mesélte egy barátjáról, és most én is elmesélem a legjobb elkésős szöveget: “Ne haragudj, hogy elkéstem, de sajnos későn indultam el otthonról.” Így járt ez a napló is.) Kérdés, ti hogyan követtek minket, mindig a legfrissebbnél jártok, vagy van azért egy kisebb-nagyobb puffer? És mi az első, a napló vagy maga a hanganyag? Velünk lehet alkudozni – aka frappáns átkötő szöveg, merthogy….

Balázs olyan jó témát és könyvet hozott, amely trükkösen egyszerű, de mégis húsba vágó, egy hivatásos tárgyaló (túsztárgyaló?) vezet be a tárgyalás, az alkudozás témájába, amely nem csak akkor hasznos, ha az ember éppen az FBI-nál dolgozik, de a személyes helyzetekben is. Eleve: alkudozni ér.

Én egy Aegon-jelölt kötetet olvastam, Harag Anita kúlarc vagy én nem is tudom, mi, egyébként tényleg remek olvasni, és van eszköztára is, és megérint, mikrorealizmus és minimál mondatok, de az a nagy helyzet, hogy aki utána látta Kuszma Goodreads értékelését, sajnos rá kell jöjjön, hogy 1. milyen igaz. 2. mennyire rohadt jó írás, és 3. talán jobb is?

Ádám novellákat hozott, azaz egy novellaciklust, amelyben lassan rakódik össze a világ, de egy Dragomán fikcióban ez sokszor meg sem történik, dolgozzon csak a nyájas olvasó. Krusovszky története már direktben küldi be a gyomrost, tényleg igazi iskolai darab, azaz ajánlott, ha a téma a bullying – van már erre jó szó magyarul? Maradjon az iskolai terrorizálás? És a Caffeine hozzá is eljutott, de nekem sajnos már bevésett valamit a Viharsarki Kattintós, hát tessék:

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

1 thought on “243. Pince köz adás

  1. Szvoren Edinánál éreztem anno ezt, amit Kuszma Harag Anitánál, aztán jött a Tóth Krisztinából történő kiábrándulás.
    Szenvedésirodalom – mely nem ad feloldást, mondvacsinált és megcsinált írások, az emberi kapcsolatok kínja, anélkül, hogy tudnánk az okokat. Nincs humor, nincs irónia, csak az üresség van bennük, a semmi.
    Szenvedésirodalom, mélységek és cél nélkül.
    (Olvasson el bárki egy Bukowski, Tar, vagy Jászberényi novellát, és érti, mi a különbség.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .