228. maci adás

Volt a héten némi késésünk, de legalább majdnem eltaláltuk a szignálunkban szereplő péntekentét. Nem mintha cél lett volna.

Ádám verssel készült. Egyrészt a Költőmata tumblrből szerkesztődött verseskötettel. A kötetben vannak nagy poénok, jó versek, a kettő együtt, meg persze olyan költemények is, amiken látszik, hogy a Költőmata is ember (Rutai Gábornak hívják), és néha megmakacsolja magát, és akkor sem ír a bárányfelhős habcsókos boldogságról, ha erre kérik.

Innen logikus volt visszamenni az Otthon Maszturbálok című szereplírai csúcsteljesítményre. Ami egy tiniverses szakítós, az egész világ elmegy a fenébe blog volt. Mára csak nyomait lehet megtalálni, de azért aki ügyesen turkál az interneten, az elég verset össze tud szedni. Gabi gyorsan felemlegette, hogy volt már ilyesmi, Zetor Leila.

Végül szó esett a Griff Gristle képregények harmadik, Kickstarteren megtámogatott kötetéről is. Amiből az ember megtanulhatja, hogy vannak olyan szituációk, amikor a kulltisták nagyobb pofonokat adnak, mint illene.

Gabi novelláskötetet hozott, mert mostanában valahogy sokkal több novellát olvasunk. Karin Tidbeck könyvének már a címe is remek: Rénszarvas-hegy. És akkor ezen belül olyan írások vannak, mint például Törpemálnalekvár. Erről mindig eszembe jut az a régi netes nick, hogy Angyalhentes, akiről nem tudtam eldönteni, hogy angyalokat dolgoz fel kolbásznak, vagy ő az angyalok oldalas és csirkecomb beszállítója. Nem sietősen olvasós a könyv, kompakt történetek tele weird ötletekkel, meg vannak persze olyan sztorik is, amik nem ütnek ki, de érzed, hogy megpróbálta azért.

Ide meg a Midnight Societyt és a Diogenes Clubot rángattuk be. Meg persze Knausgardot, aki annyira hosszan ír mikrorealista regényt, hogy úgyis mindenhez oda lehet passzintani, mint a két kicsi legót.

Balázs, a The Novel című könyvek rajongójaként ilyennel is készült. A szerzője Yoko Ogawa, aki negyvennél is több könyv szerzője a tényirodalomtól a disztópikus sci-fiig. Na most ez utóbbiról van szó, a The Memory Police olyan, mint az 1984, de durván furcsábban indul. Mert hát az nem normális, hogy fogalmak és tárgyak, élőlények egyszerre tűnnek el egy közösségből. Szóval nem csak a madarak költöznek el, de a madár szó és a hozzájuk fűződő emlékek is. Kell-e mondani, hogy a hatalom áll mindezek mögött? Nem szpojlerezünk, de valószínűleg lesz még erről a könyvről szó.

Bájos linkek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..