225. vagy cím van, vagy hang adás

Érdekes ez, mert hang lett végül, tehát nincs cím, de akkor a hölgy vagy a tigris lesz az ajtó mögött? Egyezzünk ki abban, hogy minden belefért az adásba, amit akartunk, sőt több is, nők és vadállatok, gyilkosok és szeretők, hang és cím is bőven.

Balázs David Szalay kötetével indított, úgy tűnik, terem babér a kisprózának is, főleg ha a szerző érti a dolgát, és néhány oldalon ki tud bontani sorsokat, Balázs szerint David ezt tudja, tessék kipróbálni. Vagy ha ezt nem is, legalább az Írjunk történetet hat szóval kihívást érdemes elkezdeni, mindjárt megbecsüli az ember a jól működő, rövidebb anyagokat is, komplex dimenziók tudnak kibomlani ekkora terjedelemben, mondjuk manapság, amikor a szempilla és a babamozi is legalább 5D, igyekeznie kell az íróknak, pláne ha spekulatív a fikció.

Brad Thor viszont nem lett felpontozva, Scot Harvath immár tizenkilencedik alkalommal indul el egy regényben extrémbrutál módon megmenteni a világot, mondjuk azzal a világgal, amit Thor kialakított, nem szeretnék összefutni egy sötét utcában, klisés és gyűlölködéssel teli, köszönjük Balázsnak, hogy nem hagyott minket be(le)lépni.

Ádám régi adósságunkat törlesztette, végre szóba került az adásban On Sai és a Calderon sorozat. Hogy milyen? Csak néhány kiragadott, nem pontosan idézett momentum Ádám bemutatásából: ‘Rejtő Jenő hangulata scifiben’ meg ‘én csak egy kicsit bele akartam olvasni lefekvés előtt, de végül befejeztem az első kötetet hajnalra’. Guilty vagy voltaképp miért is guilty, legyen csak egyszerűen pleasure, örüljünk neki, és ezek szerint ha nem is rövid a próza, de az ember kénytelen csak beszorítja pár órába az elolvasását. Sosem legyen nagyobb gondunk, mint a hajnalig olvasás másnapja.

Panaszra nekem sem volt okom, igaz, Galbraith-Rowling új krimije tekintélyes méretű, de ha a nem túl (vagy nem így) romantikus olvasó át is verekszi magát az első jeleneten (esküvő, hattyúk, epehányás), utána már nehéz abbahagyni az olvasását, alapos, gazdagon kidolgozott whodunit, nagyon szerethető.

Penelope Lively Moon Tigere már kevésbé volt szerethető, persze ha a sznob olvasó tudja, hogy Man Booker meg Golden Booker shortlist, akkor azért csak megkeresi az értéket, annyira nem volt nehéz, mert van benne sok, okos, jól felépített szöveg, de valahogy mégsem az igazi. IMHO.

És itt dicsekszem megint az adásban már elmesélt Insta illusztrációval, gyönyörködjetek ti is benne:

A végén még valahogy – tán a krimi kapcsán? – szóba került a Lapozz a 99-re podkaszt. Ha minket szerettek, ebbe is bele kell hallgatni.

Bájos linkek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..