Őrült beszéd, és van benne rendszer. Legalábbis úgy tűnik, és igyekszünk megtartani, tekintettel sok külső körülményre, melyek közül én most csak azt emelem ki, hogy mindig esik, és ilyenkor azért mégis népszerűbb az olvasás (vagy a bekuckózás podcasttal, forró csokoládéval és olyan kötött pulóverrel, ami valamiért mindenképpen három számmal nagyobb kell legyen a kicsiny, bögrét szorongató kézhez viszonyítva, arra rálógva).
Ádám annyira be is kuckózott, hogy végül helyettünk (és nagylelkűen helyettetek is) aludt, így később kapcsolódott be az adásba, mi Balázzsal azért tartottuk a hajnal 9-es frontot, és izgalmas könyvekről beszéltünk.
Balázs rögtön egy nagyon csábító, például mert vicces és egyben fajsúlyos-súlyos könyvet ajánlott, lassan ötvenes fickó szembenéz a Dolgokkal, mint párkapcsolat, karrier, úgynevezett mit is értem el eddig, volt már ilyen, lesz is, de Andrew Sean Greer jól csinálja, szóval ajánljuk – no meg Pulitzer-díjat is kapott. Márpedig Balázsnál magasan van a léc, ezt mutatja, hogy Scalzi sf krimije, a Lock In már korántsem aratott akkora sikert. Nem rossz az a könyv, tisztes mestermunka a mestertől, akit azért szeretünk.
Én két kevésbé víg szövegről meséltem, Colm Toibín könyve, a House of Names a görög mitológia egyik történetét mutatja meg újra, hiába tudjuk, hova fut ki a történet, azért (vagy éppen azért) megrendendít. Moshin Hamid regénye, a Nyugati kijárat szintúgy, és a téma sem ismeretlen, két, talán pakisztáni fiatal szerelme, majd menekülése némi mágikus realizmussal megkönnyítve-megnehezítve. És ha már szóba került a menekülttábor, megemlítettem adásban Moskát Anita könyvbemutatóját, csak szőrmentén, az Irha és bőr nagyszerű könyvnek ígérkezik, ha elolvastam, biztosan lesz róla szó.
Ádám főleg képregényeket hozott, az első kupac, 6 füzet az elég jó nevű alkotótól, Mark Millartól érkezett, egy adag elkényelmesedett mágus azzal szembesül, hogy valaki mégsem szereti őket eléggé, sőt vadászik rájuk. A másik, 4 részes szett is hasonló, másik adag szuperhős vs. világégés főgonosszal, ez önmagában nem lenne izgi, de higgyünk Ádámnak, hogy izgalmas, jók a karakterek, és derék dolog, hogy 4 rész alatt lezárnak egy sztorit. Hozott még egy sf kisregényt is, rögtön kettőt (van még, ahonnan ez jött), és a Firefly és Summer Glau neveket dobta be alapozásul, szóval megvan a hívószó a Voidwitch Saga esetében.
Bájos linkek
Keltnek: 2012 című filmben a csilliárdosoknak (miután kifizettek, “egyszázmilliárd dollárt”) és okosoknak instant jegyük volt a “hajók”-ra 🙂