Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.
Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.
Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.
Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.
Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.
Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.
Bájos linkek