211. vastartalék adás

Ahhoz képest, micsoda örömprojektünk ez nekünk, csak beleszaladunk olyan könyvekbe, amik egészen másképp foglalnak helyet egy örömtervben, nem feltétlenül elolvasva. Mi azért viselkedünk, és olvasunk is.

Én például csupa egyébként csábító könyvet, amelyek végül nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a Rabok tovább olvasója egyértelműen nem én vagyok, de mindez hagy némi kényelmetlen érzést maga után (talán én voltam a hibás), a Múzsában pedig egyszerűen csak nem volt elég spiritusz (vagy terpentin).

Balázs kifejezetten példamutató módon fejezte be a nemszeretem olvasmányait (jár az okleveles jutalomkönyv tanév végén), helyettetek, értetek. Scott Harvath 17. sztorija már a minimál szórakoztatást sem hozza, Julia Hobsbawm pedig olyasmiről próbál tanítani másokat, amelyhez talán ért, de ez nem látszik.

Szerencsénkre Ádám hozott egy nagy zsák életörömöt, jó könyvet, mondjuk aggodalomra ad okot, hogy a témák korántsem szívderítőek mindig. Angela Nagle szövege például kifejezetten nyugtalanító, de talán nem is az övé direkte, hanem a világ. Warren Ellis pedig mindig elég okos tud lenni, és néha még szép is. A dokumentum. Vagy hát ki hogy látja.
 

Bájos linkek

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.