184. papirusz nagyapja adás

Semmi pánik, jól vagyunk, csak nyár van meg élet. Még csak azt sem tudom mondani, hogy főlegy az egyik vagy a másik. Mindenesetre harminc fok felett úgyis csak söröscimkét ér olvasni, azt is csak akkor ha rövid rajta a szöveg.

Az íróknak sem tesz jót a felmelegedés. Utoljára a jó E.L. Doctorow halt meg. A Ragtime-ot esetleg a Vöcsök tavat szerintem a többség olvasta tőle, mégiscsak 300 forint az antikváriumban, meg anno ezek nagy könyvek voltak. Ha tudtok többet, ott a kommentdoboz.

Nofene blokk

Tekla megírta, hogy mi kell a könyvesblogoláshoz. Az egyik egészen biztosan a humor, mert vannak kiadók, amik előre el akarják olvasni a kritikát mertkülönben.

Aztán volt egy figura, aki nemcsak hogy elolvasta a Háború és békét iPhone-on. Ezzel egyrészt elérte, hogy halálosan tiszteljem, hogy visszanyerjem egy kicsit a hitemet a mobileszözökben – ugye ti is kikapcsoltatok már minden alertet? – és emellett még mond okosakat.

Továbbá a Facebookon Rómeó és Júlia újraírás is van. Nézzetek be.

Viccös rovat

A The Toaston – amúgy olvasnotok kéne – volt egy remek fiktív sztori arról, hogyan fordítja újra egy Tolkien-nál nyelvészebb, puristább fordító újrafordítja a Hobbitot és A gyűrűk urát. Csodálatos mese az elejétől a végéig.

A kedvenc Laudator blogomnak az írója J.K. Rowlingról írt és arról, hogy mit követett el a latin ellen.

Többékevésbé klasszikusok

Dűne cikk a Guardianon. Megbeszéltük azt is, hogy rég újra akarjuk olvasni, de aztán mindig jön valami újabb, érdekesebb.

A Verge meg közben arról beszél, hogy megpróbálják az új Stieg Larsson könyvet úgy eladni Hatchette Australiáék, hogy egy lányra reklámsárkányt tetoválnak. Ha láttatok már hülye ötletet.

Új kritika a Nógrádi Gergely átlal rövidebbre húzott klasszikusokról. Az utolsó kettő egészen biztosan rosszul sikerült.

Mit olvastunk

Ádám: Elkezdtek izlandi sagákat kiadni, úgyhogy a Völsungával buszoztam munkába ezen a héten. És ha már úgyis van adás, akkor az előző posztban megemlegetett Iterating Grace-et is szóba hoztam.

Gabi: Mit tud megtenni egy író az írásával és van-e benne feketemágia – várjuk Pikszi kommentjét! – valami ilyesmiről szól Guillermo Martíneztől a Luciana B. lassú halála. Aztán meg Kim Stanley Robinson Aurórájáról volt szó, ami az űrhajókban felnőnek a jövő generációk ötletet feszegeti.

Balázs Kubázott, Yoss-tól olvasta az A Planet To Rent című könyvet, amiben egy nagy váciutca lesz a világból. Sőt talán még annál is gázabb. Emellett klasszikusként előkerült Kurt Vonnegut audiokönyv verzióban, a Breakfast of Championst John Malkovich olvassa fel.

És ha már, Kuba, ott is vannak már hipszterek, és gondoljatok bármit, ez piszok jó dolog.

Bájos linkek

3 hozzászólás a(z) “184. papirusz nagyapja adás” bejegyzéshez

  1. Larsson helyett szerintem Pierre Lemaitre Verhoeve trilógiájára érdemes lecsapni, ha “larssonosat” akar valaki olvasni. (Főleg Balázsnak: az Amazonos whispersync-kombó tíz dollár kötetenként.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.