Semmi pánik, jól vagyunk, csak nyár van meg élet. Még csak azt sem tudom mondani, hogy főlegy az egyik vagy a másik. Mindenesetre harminc fok felett úgyis csak söröscimkét ér olvasni, azt is csak akkor ha rövid rajta a szöveg.
Az íróknak sem tesz jót a felmelegedés. Utoljára a jó E.L. Doctorow halt meg. A Ragtime-ot esetleg a Vöcsök tavat szerintem a többség olvasta tőle, mégiscsak 300 forint az antikváriumban, meg anno ezek nagy könyvek voltak. Ha tudtok többet, ott a kommentdoboz.
Nofene blokk
Tekla megírta, hogy mi kell a könyvesblogoláshoz. Az egyik egészen biztosan a humor, mert vannak kiadók, amik előre el akarják olvasni a kritikát mertkülönben.
"Ha írsz róla, mielőtt megjelenne, jóváhagyásra el kell küldened az írásod a ___ címre. " WTF, melyik univerzumban??!!
— Tekla (@teklakonyvei) July 16, 2015
Aztán volt egy figura, aki nemcsak hogy elolvasta a Háború és békét iPhone-on. Ezzel egyrészt elérte, hogy halálosan tiszteljem, hogy visszanyerjem egy kicsit a hitemet a mobileszözökben – ugye ti is kikapcsoltatok már minden alertet? – és emellett még mond okosakat.
Továbbá a Facebookon Rómeó és Júlia újraírás is van. Nézzetek be.
Viccös rovat
A The Toaston – amúgy olvasnotok kéne – volt egy remek fiktív sztori arról, hogyan fordítja újra egy Tolkien-nál nyelvészebb, puristább fordító újrafordítja a Hobbitot és A gyűrűk urát. Csodálatos mese az elejétől a végéig.
A kedvenc Laudator blogomnak az írója J.K. Rowlingról írt és arról, hogy mit követett el a latin ellen.
Többékevésbé klasszikusok
Dűne cikk a Guardianon. Megbeszéltük azt is, hogy rég újra akarjuk olvasni, de aztán mindig jön valami újabb, érdekesebb.
A Verge meg közben arról beszél, hogy megpróbálják az új Stieg Larsson könyvet úgy eladni Hatchette Australiáék, hogy egy lányra reklámsárkányt tetoválnak. Ha láttatok már hülye ötletet.
Új kritika a Nógrádi Gergely átlal rövidebbre húzott klasszikusokról. Az utolsó kettő egészen biztosan rosszul sikerült.
Mit olvastunk
Ádám: Elkezdtek izlandi sagákat kiadni, úgyhogy a Völsungával buszoztam munkába ezen a héten. És ha már úgyis van adás, akkor az előző posztban megemlegetett Iterating Grace-et is szóba hoztam.
Gabi: Mit tud megtenni egy író az írásával és van-e benne feketemágia – várjuk Pikszi kommentjét! – valami ilyesmiről szól Guillermo Martíneztől a Luciana B. lassú halála. Aztán meg Kim Stanley Robinson Aurórájáról volt szó, ami az űrhajókban felnőnek a jövő generációk ötletet feszegeti.
Balázs Kubázott, Yoss-tól olvasta az A Planet To Rent című könyvet, amiben egy nagy váciutca lesz a világból. Sőt talán még annál is gázabb. Emellett klasszikusként előkerült Kurt Vonnegut audiokönyv verzióban, a Breakfast of Championst John Malkovich olvassa fel.
És ha már, Kuba, ott is vannak már hipszterek, és gondoljatok bármit, ez piszok jó dolog.
Bájos linkek
Larsson helyett szerintem Pierre Lemaitre Verhoeve trilógiájára érdemes lecsapni, ha “larssonosat” akar valaki olvasni. (Főleg Balázsnak: az Amazonos whispersync-kombó tíz dollár kötetenként.)
Done 🙂 http://harmaskonyveles.hu/szaztizenkettedik-columbo-kutyaja-adas/
Upsz… ez valahogy kimaradt, annak ellenérve, hogy újrahallgatva már emlékeztem rá, hogy ezt hallgattam. Akkor ööö… ha tetszett, érdemes megnézned ezt a Stieg Larssont, nem francia, de talán bejön. :p
Viszont ha jól látom, a régi link az Alexre linkel – ez viszont a közepe a Verhoeven trilógiának, a harmadik idén jelent meg először angolul.