Frappánsra sikeredett a cím, pedig Ádám nem is arra készült, hogy hozzákösse az adás első híréhez, legalábbis korántsem mutat jól kvízkérdések között az, hány éves korig ellenőrzik a könyvtárból kölcsönző gyermek választotta dokumentumot. A helyes válasz 10, a helyes dokumentumról, megfelelő érdeklődési körről a könyvtárosok tudnak nyilatkozni.
Kellemesebb téma is szóba került, Iain Banks regényéből készül film. Node milyen a könyv?
És kevésbé kellemes is, merthogy elkutyulódott a Hugo-díj, és ki tudja, gatyába rázódik-e még. Cikkek, vélemények, viták viszont generálódnak, ebből néha kisül jó dolog, mellékesen. (SFMag, The Atlantic, George R.R. Martin)
És megint kellemeskedtünk, szombaton a Magyar költészet napját ünnepeltük, ki-ki versek posztolásával (esetenként hekkelve), ki-ki kortárs költők reklámozásával, plakátolásával, ki meg igyekezett időben bevásárolni.
Mit olvastunk
- Én tizenkilencre húztam lapot, és kijött a rojálflös, mert Nigel Barley könyve az antropológus terepmunkájáról rendkívül szórakoztató, mindeközben az ember úgy érzi, ez bizony megfelelő érdeklődési kör, itt minden adott az ismeretek gyarapítására.
- Ha már gyarapítás, Balázs már kevésbé volt szerencsés kezű, ellenben magyar nyelvű papírkönyvet hozott, igaz, a Minimalista életvitelről szóló mű leginkább a szerző életét erősti meg: csak így tovább, jól csinálod, de persze mindenki meríthet belőle, ha tud.
- Ádám, ahogy meghatározta, a “belterjről” olvasott, Leigh Alexander a GDC-s élményeiről írt, azaz mindenről, ami mögötte, előtte, közben zajlott. Volt itt még egy novella is (kétségtelenül erős címmel), amely csak úgy előkerült az olvasón, de úgy tűnik, megérte belenézni, Ádám legalábbis ajánlotta.
Bájos linkek
Előrebocsátom, könyvtáros vagyok ugyan, de a FSZEK-ben én is csak tagként szerepelek. (Ja totál magamra vettem a kikacsintást 🙂 Szerintem simán anyagi okokból van ez a megkötés. Ugyanis gyerekbeiratkozás ugye ingyenes, de azon túl eddig bármit lehetett kölcsönözni, úgyhogy sok szülő ezt kihasználta. Én is biztattam erre olvasni szerető, de sok pénzzel nem rendelkező szülőtársat pár éve, hogy gyerek nevén simán kölcsönözhet történelmi regényeket.
Csakhogy amíg az angolszászoknál pl. a városi könyvtárba való beiratkozás ingyenes, bár késedelmi díj ott is van, addig itthon nem kap annyit egyetlen ilyen intézmény se a hivatalos fenntartótól (állam, önkormányzat), hogy ezt elhagyhassa.
Szóval én egyből nem arra gondoltam, hogy a gyerekekre próbálnak meg vigyázni. Szerintem amúgy gyerekkönyvtárban alap, hogy aki oda jár csemete annak vagy a szülei tudják, mi illik, elvégre ők ismerik, vagy már elég érettek ahhoz, hogy eldönthessék mit akarnak olvasni. A könyvtárosnak ebbe sok beleszólása nem lehet. Gyerekként én pl. 14 éves koromig be se tehettem a lábamat a felnőtt könyvtárba, mert az szigorúan személyi igazolvány köteles volt, s ezt én nagyon nehezményeztem. Manapság azért ilyen nagy elválasztás nincs, s még ez a 10 éves kor is elég laza, számomra azt jelenti, onnantól szabad préda az egész gyűjtemény.
Ó, hát ez egyrészt teljesen reális ok lehet, már csak abból gondolom, hogy simán vettem ki magamnak hangoskönyvet a fiúk jegyére. 🙂 Viszont van másrészt is, pl. az egyik hangoskönyv, amit kivettem, Ranschburgtól a Szülők könyve, azt sanszosan 10 év felett sem nagyon keresik a kis tagok – jó esetben. 🙂 A könyveket nem néztem át, de el tudnám képzelni, hogy van olyan doksi, ami direkt a szülőknek szól, a szülői létnek. Harmadrészt meg én a könyvtárak helyében éppenhogy megragadnám a lehetőséget, hogy a szülőket berántsam a könyvtár világába, olvasgassák a YA könyveket, előbb-utóbb elfogynak, unalmasak lesznek, viszont az olvasásra rákap az illető, és átmegy a felnőtt fiókba is. Vagy amúgy sem menne át…