Fogadás jobbról! Na jó, vébé van, felőlem fogadhattok balról is, vagy az interneten. Jövő héten kezdődik az első világháború, ez volt az utolsó békés adás. Pár adással korábban úgyis volt szó 1913-ról, ami még békeév volt.
Mindezek ellenére halállal kezdtünk. Amióta nem adtunk elhunyt Daniel Keyes a Virágot Algernoonnak és az Az ötödik Sally írója. Illetve Padisák Mihály, mindenki – aki elég öreg, na – Miska bácsija.
Volt Könyvhét, ahol csak Gabi járt. Találkozott Nagy Bandó Andrásal, Markovics Botonddal, ötszáz forintos könyvekkel. Meg rácsodálkoztunk arra, hogy a fiatal költők úgy nyomulnak, mint a Nohab mozdon. Van Instavers, Búspoéták, és a Valyó-s országjárásukat fel se emlegettük. Pedig.
Linkek:
- MNO: Hullámverések
- Ekönyvolvasó blog: Villámposzt könyvhét és uborkaszezon előtt
- Könyves blog: Petőfi kapitány, Grecsó Robin meg a Spenót
De azért jött szembe olyan is, hogy beszélgetés a Népszabóban a krimiről.
Folytatása van a Hachette ügynek. Szívás kiadónak lenni az Amazon korában.
Gabi talált Galaktika hangosnovellákat. Nagy mennyiségű meghallgatható anyag. Akkor még holmi mosogatást emlegettem, most azért látszik, hogy ez irreális volt. Majd holnap.
A következő leckénk az átkos kapitalizmusról szól. Neil Gaiman első könyvét pénzért írta. A Duran Duranról. Nevetni szabad.
Van még egy díjnyertes írónk, akit nem ismerünk. Idepattintom a linket.
Mit olvastunk mink?
Gabi Piers Anthony Khtonját olvasta és tulajdonképpen rá is beszélt volna szerintem mindkettőnket, ha nem állna toronyban az olvasatlan. Vannak neki rétegei, mint az ogrés hagymának! Emellett szóba került a Bíbornál is sötétebb, ami egy kellemesen semmilyen Donna Leon krimi.
Ádám M. Nagy Miklós szerelmesregényét, a Ha nem is egy bomba nő…-t olvastam, ami úgy szerelmes, hogy az orosz irodalomról nagyon sok szó esik benne. Az oroszok pedig tudnak szerelmesek lenni. Nagyon. Emellett azok a csodálatos repülős férfiak témában Adam L. Penenberg Cloud Racerséről esett még szó.
Balázs pedig az új Rowling krimit, amit persze Robert Galbraith álnéven írt, a The Silkwormöt olvasta. Egy írót ölnek meg benne, az mindig érdekes!
Bájos linkek
Gabi, ha mé egyszer kimondod adásban, hogy “szábkálcsör”, visszavonatom a diplomádat.
Na jó, de a már felvett adások nem érnek. (Bár tudnám, mondtam-e, általában zavart transzban beszélek minden adásban, és csak a folyosón jut eszembe, mit kellett volna szépen elmondani. 🙂
Sőt, egyszer régen, nagyon régen, többes számban is mondtad, “szábkálcsörök”, fájó emlék, sajnos it cannot be unheard. 😛
Ó, remélem, a sok jó könyvajánló majd feledteti, és én is így járok majd, ahogy az anekdota mondja: “Egy alkalommal Oxford gróf, miközben mélyen meghajolt Erzsébet királynő előtt, véletlenül elfingta magát, és ezt annyira szégyellte, hogy elhagyta az udvart, és hét éven át idegenben utazgatott. Amikor végül hazatért, a királynő szívélyesen üdvözölte. Majd hozzátette: – Lordom, a fingot elfelejtettem.”
A következőt, aki hunglishkodik szétültetem.