Lassan, csikorogva indultunk neki a szombat délelőttnek, igaz, Balázsnak már csak rátérdelésre várt a bőröndje, nálunk meg 7-kor kezdődött az első reggeli, majd 9-kor a második, és így tovább, ahogy minden kisbabás családnál, Ádám pedig halkan búgott a mikrofonba, akár egy dizőz.

• Balázs ismét hangoskönyves alkalmazásba futott bele (ide kellene valahogy keverni a futópadot, mondjuk, hogy így ide is kevertem), a Whispersync nevéhez méltóan jár el, és elvileg váltást ígér az audio és ekönyv között.
• Ádámmal zártuk az ekönyvolvasós hét eredményeit, ő leszedett egy kupac ingyen könyvet, én megvettem volna párat, ha szükségem lett volna rájuk, végül a nőnapi akciók előtérbe tolakodtak, a DiBook kupont adott (volt, nincs már), a BookandWalk tudja, milyen a jó szex (vagy nem fél megkérdezni), nem, ez más, igazából a szokásos sablon könyveket ajánlják nőnapra, na.
• Akció után aukció, vannak drága könyvek, mint pl. az aláírt Mein Kampf, de szerencsére ennél sokkal többet ért az Action Comics Supermant debütáló számának fedlapja.
• Jótékonysági aukción pedig nagyszerű rajzolók Usagi Yojimbo értelmezéseit lehet megszerezni, ezzel támogatva az alkotót, Stan Sakait.

Mit olvastunk

• Balázs a most futó és igen sokra tartott true Detective sorozat írójának ment utána, egy korábbi regénye, a Galveston (the Novel) került terítékre. Hozza az  alkoholba és kilátástalanságba pácolt new orleansi hangulatot, de azért az Oscar csak Oscar, Woody Harrelson is Woody Harrelson, ahogy ez a tautológiákkal lenni szokott.
• Én egy régi olvasmányom szedtem el mentendő a mundért, a Ysabel nagyszerű, erős ifjúsági regény méltatlan-rózsaszín magyar borítóval, élő környezettel és hús-vér, életre keltett figurákkal. Volt igazi heti könyvem is, amivel egy másik posztot harangoznék be, a babás-mamásat, ezzel szeretném is letudni a horgolt cipőcskék és réklik uralta diskurzust. A Babafigyelőben például üdítő ismeretterjesztés, nem csak kismamáknak.
• Ádám magyar kortárs irodalmat hozott, szinte szégyenkezbe, hogy már 4 éves a mű. Szilasi László első regénye, a Szentek hárfája nem is krimi, ne higgyetek az elterjedt ajánlónak, mert bár valaki megöl benne valakit, de a kérdésre nem is egy válasz érkezik, több hang többet lát, végül az igazság a nyelvbe vész, az olvasó örömére.