Na ezen a héten aztán tényleg minden volt, az adást is úgy kellett összevarrni, mint a címben szereplő Frankenstein szörnyét. Ha legközelebb egy úszó jégtáblán találkozunk a felvétellel, akkor majd tudjuk, hol követtük el a hibát. Vagy ez így már szpojler volt?
Hírünk nem volt sok, de az legalább rossz.
A héten meghalt Balázs tűnt kedvence, Tom Clancy. A vadászat a Vörös Októberre írója fiatalon, 66 évesen távozott, tragikusan rövid betegség után. Valószínűleg azoknak a thriller szerzőknek az egyike, akitől mindenki olvasott valamit. (A pechesek az OpCenter regényeket.)
Meghalt Őz Zsolt is, akinek ugyan van egy könyve, de alapvetően csak a Vidámparkért vagy az Ugatha Christie-ért kellett.
Cezúra
A hét felfedezése – köszi Jezabel és köszi Orosz Peti! – hogy létezik a dinós-erotikus irodalmi alzsáner. A jövő adásban, ha minden igaz, Julis fog beszámolni arról, hogy ez így mégis hogy.
Cezúra
Maszkos irodalmárok fognak megmérkőzni egymással, ha összejön a mexikói Lucha Libre pankrációt lemásoló Maszkírók kezdeményezés. Az elsőre biztos elmegyünk drukkolni, ha ez összejön.
Az adásba nem fért bele, de pont ide tartozik az is, hogy a luchadorokat szintén szerepeltető Middleman képregény folytatására IndieGogón gyűjtenek.
És aztán jött a vendég
Hát ezt nem lehet lejegyzetelni, annál is inkább, mert ezt az adásdarabot a tárgyalónkban vettem fel – emiatt iszonyatosan halk vagyok -, ami úgy visszhangzott, mint egy üres uszoda. Kelenik Éva, magyartanár és alkalmi ivócimboránk volt a vendégünk. Azért hívtuk meg, mert egy könyvesblogos vita kezdőcikkében nagyot csapott az asztalra a kortárs irodalom tanításának témájában. (Igen, tudom, hogy ez akkora képzavar, mint ház. És?)
A beszélgetést kénytelenek lesztek meghallgatni. A linkek viszont itt vannak hozzá:
- Az irodalomértés nem fejlődhet kortárs szerzők tanítása nélkül
- Mit és hogyan tanítsunk a kortárs magyar irodalomból?
Mit olvastunk
Na itt már próbáltuk mellőzni a pelenkaöltést – még ha a végeredmény láttán így is kivágnának minket a The Great British Sewing Bee-ből – és szépen összefűzni a témákat.
- Gabi és Éva China Miéville Kraken című regényét olvasták, ami egy óriási lábasfejű “elhappolipolása” körül forog, és úgy szól egy másik Londonról, hogy az ember még véletlenül sem akar oda átköltözni.
- Gabi Évátlanul beszámolt még Murakami Haruki Norvég erdő című könyvéről, amit ki se kell nyitni már úgy is lehet róla vitatkozni, hogy az a cím meg mégis hogy sikerült már kéremszépen.
- Balázs korunk egyik ünnepelt popértelmiségijének, Malcolm Gladwellnek olvasta a legújabb könyvét, aminek az a címe, hogy: David and Goliath: Underdogs, Misfits and the Art of Battling Giants, ami pont annyit ad, mint a címe.
- Ádám pedig G. Willow Wilson muzulmán hitre áttért amerikai írónő Alif the unseen című könyvét olvasom, amiben van mese és realitás, dzsinnek és számítógépek, és még nagyon nem látszik, hogy mi a tétje ennek az egész kavarnak. Nagyon szerethető.
Bájos linkek
Érdekes volt a vendég, legyen meg ilyen ha lehet!
Két hetet késve hallgattam meg ezt az adást, de remélem még eljut hozzátok a kommentem!
Balázs fölvetésével ellenkeznék, mert igenis hallgatnak benneteket diszlexiások. Én is heteken át küzdök egy-egy könyvvel, két könyv között pedig a ti beszámolóitokból merítek erőt a folytatáshoz. A véleményeitek alapján meg könnyedén tudok szelektálni, hogy minek kezdjek neki, és mi az ami biztos csalódás lenne, és csak el venné a kedvem a további próbálkozásoktól.
Egyébiránt meg én is pozitív esettanulmány lennék Malcolm Gladwell könyvében, mert megtanultam hatékonyan, gyorsan és könnyedén tanulni, másként megközelíteni témákat, mint a többség, és ezt a munkám során is kamatoztatom.
Köszönjük, ez dicséret nekünk! És ér megkérdezni, melyik ajánlott könyv jött be?
Eleinte az Ádám által ajánlott képregényekhez kaptam kedvet: pl. Paul Auster Tükörvárosa, vagy a Transmertropolitan, amiből azért még sok vissza van. Több Gabi által ajánlott novellát is elolvastam már.
Legutóbb a Metro 2033 volt meg, most küzdök a folytatással, de az Egyszervolt is a polcomon van.
Terben van a Kvantumtolvaj, a Fraktálherceg, a Vének háborúja és Banks-től az Anyag.
Úgy érzem, hogy a kommented után már tényleg nem merünk semmivel viccelődni. Tényleg nem gondoltuk, hogy egy diszlexiásnak bármit tud mondani a Hármas könyvelés, és nagyon köszönjük, hogy elmondtad, hogy de.
Honnan illetve hogyan tanultál tanulni? Azért érdekel, mert nekem ez nagyon erősen az olvasáshoz meg méginkább a jegyzeteléshez (és nem kiemeléshez) kötődik. Nehezen tudok elképzelni más módszert.
Először is, nyugodtan viccelődjetek bármivel, attól lesz jó az adás! 😀
Egyébként én nem tudtam a diszlexiámról egészen addig, amíg el nem kezdtem a főiskolát. Az olvasási problémáimat a szüleim lerendezték azzal, hogy “rosszul tanultam meg olvasni”, meg hogy “Lusta voltál, amikor olvasni tanultál, és nem gyakoroltad a hangos olvasást eleget.” Szóval 20 éves koromig nem kaptam hozzáértő segítséget. Egy gyógypedagógus ismerősömnek lett gyanús, mert vicces sztorikat meséltem a betűtévesztéseimről, és hogy képtelen vagyok elolvasni/értelmezni olyan szavakat, amik belsejében a betűk össze vannak keverve. Ő segített javítani, fejleszteni az olvasási készségemet, és túlélni a főiskolát.
De addig inkább ösztönösen, magamtól, segítség nélkül tanultam tanulni. Sajnos még tanulásmódszertant sem tanultunk, a mi évfolyamunkban ez valamiért kimaradt. Az első, amire emlékszem még általánosból, hogy az órán elolvasott, majd kikérdezett szövegnek csak az első két mondatát olvastam, majd a közepéből valamit, és a végkifejletet, a tanulságot, a többit pedig kikövetkeztettem. Mert “ha a bukdácsoló Janika végig tudta olvasni a szöveget ennyi idő alatt, akkor Gábor neked is végezned kellett volna, ha nem nézelődsz.” Pedig én nagyon próbálkoztam, de nem tudtam tartani a tempót. Ezért hamar kialakult bennem, hogy szelektáljam az információt. Órákon folyamatábrákkal jegyzeteltem (a mondandó alanya, tárgya, cselekmény, végeredmény), így a könyvet elő se kellett vegyem. Ha mégis, akkor megpróbáltam megtalálni mindenben a lényeget, a “sallangot” nem elolvasni, mindig mindent egyszerűsíteni.