109. “holnap is van nap” adás

Az egész azzal kezdődött, hogy felvettük kedden az adást, mert Balázs utazik Gamescomra, és a jó isten tudja, hogy messze külföldiában milyen internet van. Ennek megfelelően csak egy egészen kevéssel maradtunk le arról a szomorú hírről, hogy Elmore Leonard elhunyt. Nem is beszélünk róla, nevetgélünk nyugodtan.

Több hírrel nem is nagyon foglalkoztunk, mert helyette lehetett arról beszélgetni, hogy mikor hagyunk félbe könyveket. A Goodreads felhasználóiról készült egy tényleg pofás infografika – lásd lejjebb – és még az is előkerült benne, hogy a fél százaléknyian a könyv erkölcstelensége miatt teszik le a kötetet. Mondjuk azt nem tudjuk minek a fél százaléka. Meg hogyan. Ti tettetek már le erkölcstelen könyvet? Másnap este felvettétek?

Ritka az olyan sztori, ami arról szól, hogy már megint mekkora siker volt a DRM. De azért olyan sincs gyakran, hogy egyszerre két cég szalad bele a pofonba. A Google Play bolt egy könyvtáros könyveit tiltotta le, mert olyan országba talált utazni, ahol nincs Google Play. Az Amazon tankönyvkölcsönzős bizniszéről pedig az derült ki, hogy azzal is veszélyes államhatárokat átlépni. Ilyenkor mindig elő kell venni az NYT Ethicist rovatának a 2010-es cikkét, ami ugyan nem a DRM-ről szól, de iránymutatásnak jó.

Továbbá a beszélők meg a szótárszerkesztők elrontották az angol nyelvet.

Végül pedig kedd este lement a tévében az Alföldi-féle István, a király. Várjuk a ripet, akarom mondani azt, hogy felkerüljön a videótárba.

Mit olvastunk:

Chuck Wendigről sokkal többet beszéltünk eddig, mint a könyveiről. Most a Blackbirds címűt olvasom, ami egy piszok jó thriller halottlátó lánnyal és közelgő véggel. Aztán volt még Warren Ellis bérgyilkosos kisregény, a Dead Pig Collector és a Lich house nevű novella a jövő tökéletes bűntettjéről. (Ja, Ádám voltam.)

Balázs a King&Maxwell tévésorozatról próbálta meg kideríteni, hogy az alapjául szolgáló David Baldacci könyvek jók-e. Maradjunk annyiban, hogy a zsűri döntéshozatalra visszavonult, lehet mgé kötél is a vége ennek. A Django Rienhardt életrajzot viszont annyira szerette, hogy megállta még az elszpojlerezését is. (Django híres gitáros lesz, megtettem helyette!)

Gabi pedig elolvasta az Agatha Raisin and the busy body, majd gyorsan be is cserélte egy másik könyvre, amiről jövőhéten beszél. Vagy később. Mindenesetre félbe nem hagyta. Nem olyan családból származik ő. Emellett még volt egy Raymond Chandler könyv is a kezében, Az okoskodó gyilkos, ami azoknak a Chandler rajongóknak való, akik még a bevásárlócetlijeit is gyűjtik. Továbbá szóba került Itó Projekt Harmónia című könyve, amiről mi már tudjuk Balázzsal, hogy csodálatos.

7 hozzászólás a(z) “109. “holnap is van nap” adás” bejegyzéshez

  1. Én a Battle Royalt tettem egyszer félre ami újrakezdést vont maga után-a nagy létszámú japán osztálynévsor lekopott pár hónap alatt a memóriámból. A fél százalékban bár nem vagyok benne aki félretett,ellenben az 50 százalékban igen akit érdekelne hogy melyik könyvek voltak ennyire morálisan kifogásolhatòak.

  2. Ha erre a Capa-könyvre gondoltatok, akkor ez nagyon jó:
    http://moly.hu/konyvek/robert-capa-kisse-elmosodva

    Illetve ezt még nagyon ajánlom: http://www.libri.hu/konyv/orosz-naplo.html
    A szöveg Steinbeck, a fotó Capa, nagyon-nagyon érdekes leírása annak,
    hogy a hidegháború legsötétebb éveiben hogy engedték be a Szovjetunióba
    a két nevezettet, hogy megírják és lefotózzák és megmutassák a világnak
    az ország “igazi” arcát 🙂 Nem mellesleg ebből is elég sokat meg lehet tudni
    Capáról.

  3. Nekem a Gyűrűk urát sikerült csak 3. nekifutásra elolvasni. Először nem bírtam kivárni, hogy elhagyják a Megyét, aztán másodszor már az első kötet végéig jutottam. Végül egy huszárvágással 3 hetes nyaralásra nem vittem magammal mást csak a 3 kötetet és megörültem, hogy A király visszatér 1/3-a jegyzet és hősiesen leküzdöttem a regényt. Azóta se olvastam újra, de – vessetek a mókusok elé -, a filmet bármikor meg bírom nézni. Ugyanígy a Hobbitot is csak 1x sikerült elolvasnom, abból még bevárom hogy teljes legyen a trilógia, mert felháborít, hogy 3 filmet csináltak az alig 250 oldalból.
    Suliban a Kőszívű ember fiai volt a mumus, mindig elakadtam a temetésnél. Aztán egyszer kihagytam az első oldalakat és Bécsbe ugrottam, s onnantól ment minden mint a karikacsapás. Miután elolvastam a regényt aztán azért az elejére is odalapoztam, s később már nem jelentett ez gondot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.