259. német pofon adás

Itt az ideje elrendezni a tavalyi dolgokat, hogy ez a szép új év ne hurcoljon maga után holmi veres vagy egyéb farkat, madzagra kötött konzervdobozokat, vagy Örkény után szabadon a saját beleit, bármi egyebet, ami egészen mást jelent, és azért illeszkedik ide, mert nem is illeszkedik.

Ún. hangulatfestés

Szóval ezt még decemberben vettük fel, taknyosan, betegen, ami a mostani-akkori pandemikus időkben különösen kivetett páriává teszi az embert. Mert ugye ki meri elköhinteni magát bárhol, lesz-e ideje bármi igazolást előrántani ártalmatlanságáról, mielőtt a feldühödött tömeg kesztyűs kézzel elbánik vele.

Bezárkózva, szakítva az emberiséggel olvastunk, ráadásul egészen jó dolgokat.

Balázs Matthew McConaughey naplóját, mosócéduláit hozta, és az a helyzet, hogy habár a fecnikre firkált bölcsességek összekeverhetőek bármely pálmafás, lemenő napos megosztott képpel, de szerencsére ott van mögötte egy nagyon érdekes, kalandos élet, amelyről történeteket kapni viszont megéri. (Azóta már magyarul is kiadták.) És milyen jó, hogy leporolta a világ egyik leghátborzongatóbb-gyönyörűbb főcímzenéjét (szubjektíve persze).

Ádám hármunk közül aktívabb életet élt, azaz most csak novellák fértek be, cserébe kis gyöngyszemek, mondjuk eleve olyan szerzők, akik örök hívei vagyunk, és ezt az állítást simán beássuk időkapszulába a kert végében a törött tengelyű matchbox-szal és a barbiruhákkal. Baráth Katalin két remek novellája került elő, az egyik még simán el is érhető, ennek kapcsán némi hazai krimizgetés, déli végek elmélkedés is jutott, valamint ha már novella és Ádám, akkor nyilván Dragomán.

Én hazai scifit olvastam, igen elégedetten, némi kritikát is megfogalmazva, úgy tűnik, Botond könyve a hibái mellett, ellenére vagy éppen azok miatt nemcsak jó élmény, de hálás vitatéma is, hosszan tudtam ecsetelni, és hosszan tudtunk elmélkedni róla, valami mindig eszünkbe jutott (pl. Ghandi). Ez elég jó eredmény, minden kedves könyv ismerősünknek hasonló jókat kívánunk.

És ez még nem az év vége, hamarosan azt is pótoljuk. (Nálunk úgy van a mese, hogy a mi három napunk bizony egy év hosszú olykor.)

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

258. Nancsing Expressz adás

Bedobálják-e az öbölbe azt, aki elköhögi magát a hongkongi kompon? Bocsánatos bűn-e még azt mondani, hogy “hát, most kicsit meg vagyok fázva”? Ilyen horror kérdésektől jutottunk el oda, hogy na de mégis mit olvastunk.

Nem expressz, ez metró, de Nandzsing stimmel (Fotó: Kenneth Lu CC-BY)

Gabi Robert McCammon könyvét olvasta, aki ismert kellene, hogy legyen, de az a nagy igazság, hogy mi nem hallottunk róla. A kötet címe: Egy fiú élete és egy kitalált amerikai kisvárosban játszódik a hatvanas években. Ezek a városokat nagyon jól ismerjük a popkultúrából, bármennyire nem éltünk bennük. Tudjuk a jó oldalukat, és tudjuk azt is, hogy a Southern Bastards vagy a Justified is ilyen városokról szól. A benne lévő feszültséget pedig egy tizenéves is érzi, mert valahol ott vannak a városban a polgárjogért küzdő feketék és egyéb kisebbségek is. De emellett ott van valami varázslat is a szövegben, ami tán nem is varázslat, csak a külső világ fénye.

Ádám vagyok – és miattam késett ennyit az adásnapló, de ez az ősz nem embernek való – és újraolvastam dolgokat. Egy Gáspár András Prae emlékszámba íródó cikkhez olvastam újra Gáspár András Kiálts farkast és Két életem, egy halálom könyvet, Trenka Csaba Gábor Place Rimbaud-ját és a La Grande Image-ot meg még más apróságokat. A cikket egyszer majd belinklem ide, ha megjelenik. Addig érjétek be azzal, hogy a legjobb magyar cyberpunk szöveg a sokak által írt és szerkesztett szerepjáték kiegészítő, az Árnyék Magyarország.

Balázs a sztoikus filozófusok életében való elmerülésról olvasott. De már korábban is szóba hozta az adásban a városból való kivonulást. Gyanús ő nekünk, pedig a legtöbb magyar városnál városabb városban él. Ryan Holiday és Stephen Hanselman könyve, a Lives of the Stoics: The Art of Living from Zeno to Marcus Aurelius. A szerzőpáros munkássága lefelé tartó trendet mutatott eddig, de ez a mostani történelmi áttekintést kínáló könyv nem rossz. Az, hogy ez alkalmazható-e a saját életünkre, az nagyobb kérdés. A szerzők jó műve továbbra is The Obstacle is the Way.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!