212. rambómadár adás

Szétmászkáltak a hangsávok, mint kisgyerekek az ebédlőasztal alatt, szerelmes barátaink, azért kellett ennyit várni arra, hogy adás legyen. Balázs hősiesen megvágta az ablaka előt tomboló tájfun(széle) ellenére is. Ha bárki kételkedett volna eddig abban, hogy a hősök köztünk élnek, most abbahagyhatja.

Ádám képregényt olvasott, Tiziano Scalvi emberemlékezet óta futó Dylan Dog sztorijaiból az összeset, amik megjelentek magyarul. Dog olyan magánnyomozó benne, aki rendszeresen szembesül a természetfelettivel, így-úgy megússza, megoldja a helyzeteket, közben természetesen megismerkedik egy csodás nővel, aki hol vámpír vagy boszorkány hol nem. Scooby Doo, de nagyon jól, és nagyon viccesen. A kísérő pedig Neil Gaiman Kilátás az erkélyről kötete volt, ami eszéket, beszédeket és bevásárlólistákat tartalmaz.

Balázs rögtön javasolta folytatásnak a Doghoz a Diabolikot és a Sturmtruppent. Majd elmesélte, hogy Timothy Ferris The 4-Hour Body című könyvében milyen hackek vannak arra, hogy fogyjunk, erősebbek legyünk és a többi. (A kettő együtt nem feltétlen megy.) A könyv alcíme aztán mindent megígér ebben az életben: An Uncommon Guide to Rapid Fat Loss, Incredible Sex, and Becoming Superhuman. Emellett járt még a kezében Marc Silber Advancing Your Photography: A Handbook, valamint Bill Jay és David Hurn: On Being a Photographer című könyve. Ebből az utóbbi a jobb, amiben ugyan nem nagyon vannak fotók, ellenben a fotózásról szól tényleg. Minden mást meg úgyis netes tananyagokból tanulunk már mainapság.

Gabi megígérte nekünk, hogy Arundhati Roy Az Apró Dolgok Istene könyve nem hagy majd nyugodni, elgondolkodtat, felzaklat, és mindezért még szeretni is fogjuk pofátlan módon. Ráadásul belengette, hogy hamarosan jön az írónő következő könyve, mert ezt évtizedekkel korábban írta.

Ami pedig még jobb, megismertetett minket a Kuflik világával, akik Dániel András gyerekkönyvének a szereplői. Ne kicsinyeljétek le, leendő filmsztárok!

Bájos linkek

211. vastartalék adás

Ahhoz képest, micsoda örömprojektünk ez nekünk, csak beleszaladunk olyan könyvekbe, amik egészen másképp foglalnak helyet egy örömtervben, nem feltétlenül elolvasva. Mi azért viselkedünk, és olvasunk is.

Én például csupa egyébként csábító könyvet, amelyek végül nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a Rabok tovább olvasója egyértelműen nem én vagyok, de mindez hagy némi kényelmetlen érzést maga után (talán én voltam a hibás), a Múzsában pedig egyszerűen csak nem volt elég spiritusz (vagy terpentin).

Balázs kifejezetten példamutató módon fejezte be a nemszeretem olvasmányait (jár az okleveles jutalomkönyv tanév végén), helyettetek, értetek. Scott Harvath 17. sztorija már a minimál szórakoztatást sem hozza, Julia Hobsbawm pedig olyasmiről próbál tanítani másokat, amelyhez talán ért, de ez nem látszik.

Szerencsénkre Ádám hozott egy nagy zsák életörömöt, jó könyvet, mondjuk aggodalomra ad okot, hogy a témák korántsem szívderítőek mindig. Angela Nagle szövege például kifejezetten nyugtalanító, de talán nem is az övé direkte, hanem a világ. Warren Ellis pedig mindig elég okos tud lenni, és néha még szép is. A dokumentum. Vagy hát ki hogy látja.
 

Bájos linkek