149. szent adás

Lassan tényleg kitehetjük a gasztro táblát a podcastra, Balázs nagyszerű helyeken eszik nagyszerű dolgokat, Ádám két főzdefeszt között befőz, én pedig könyveken helyezek el ételfoltokat, valamint űrhajósmenüt készítek répából, sütőtökből, pépesített csirkemellből. Ezen felül szívesen olvasunk is ételekről, szívesen beszélünk arról, hogy ételekről olvastunk, és szívesen leírom, ha arról beszélünk, mit is olvastunk azokról az ételekről. Nyakatekert, de ti meg éppenséggel ezt olvassátok, hallgatjátok a lánc végén, szóval csak semmi homlokráncolás!

Híreink, témáink voltak

  • A Viharszigetből nem csak film készült, most már sorozat is. Előzmény, ha igaz a füles.
  • Holnaptól suli, egy ideje újra népszerűek a neten a kötelező olvasmányokat piszkálgató cikkek, működnek-e, ha rövidített verzióban fogyasztja a diák? Működik-e bármilyen szöveg rövidített verzióban?
  • Csatolt hír, hogy értelmesnek tűnő, kötelező olvasmányokból álló pakkot állított össze a Fapadoskönyv.hu Kiadó és az epubs.com, ezerért megéri annak, akinek erre van szüksége, és a hír is eléri, nem?
  • Na, és itt a kajás téma, eddig húztuk önuralommal. A 10 leghíresebb irodalmi étterem listáját gyűjtötte össze a cikk, mi meg hozzáelmélkedtünk magyar valóságot is.


Mit olvastunk

  • Ádám viszi tovább a leheletfinom ibériai serrano sonkából készült zászlót, és a Vándorszakács művésznevű, kemény, tényleg hánytatott sorsú figura Vándorszakács rovatát olvasta, szókimondó szövegek utazásról, gödrökről, drogokról, nőkről, addiktív cucc.
  • Balázs viszont a drogról lejött ember tekintetével nézett vissza a nyolcvanas évekre, a New Wave dalai és szerzői közül ma már talán csak az utóbbiak és történeteik érdekesek, persze van, aki örökre szeretni fogja a Golden brownt vagy a Richard, touch me-t.

  • Én egy modern német “Kék fényt” olvastam, és igen kellemesnek találtam, a valós történeteket, bár az irodalmiság, mint cukormáz került rá, így az ember bele sem gondol, hogy a jóravalónak tűnő szomszéd 20 év csendes dühöngés után nem csak a filmekben képes baltával csapkodni. És ha már 80-as évek…

Bájos linkek

 

148. span adás

Sziasztok hallgatók! Kis spéttel csak hétfőn van adásnapló, engem kell utálni érte.

Az történt amúgy a héten, hogy kiosztották a Hugo díjakat. A legjobb regény az Ancillary Justice lett, ennél viszont érdekesebb, hogy az XKCD-s Randall Munroe helyett Cory Doctorow vette át a díjat talpig bloggernek öltözve. (Piros köpeny, pilótaszemüveg.)

Charles Stross pedig tök skótul nézett ki: kilt, mellény, stb.

Akit bővebben érdekel a díj, az nézhet dokumentet arról, hányan szavaztak.

Továbbá magyarba volt szó arról, hogy a magánkiadás-e a jövő, hogy Matyi Dezső of Alexandra trükközik, hogy Erdős Virág érdekes kéziratvásárlós Facebook csoportot indított. Illetve csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a latinisták írtak tök jó kritikát Orbán János Dénes Janus-fordításairól.

Külföldbe ezzel szemben az a téma, hogy rosszabbul emlékszünk-e arra, amit kindlin olvastunk, és hogy ki a top 50 krimiíró mostanába.

Mit olvastunk

Gabi Anne Quindlen Gyermekáldás című könyvét olvasta el. Ráadásul bedobta azt a kérdést is Vaslédi után szabadon, hogy megvisel-e minket, ha az általunk szeretett műveket a barátink nem szeretik?

Balázs nonfiction hetet tartott. Egyrészt a Freakonomics-os Steven D. Lewitt és Stephen J. Dubner harmadik könyvét, a Think Like a Freak-et, másrészt a nagyvállalati struktúrákat megmagyarázó és elfogadtató The Orgot olvasta.

Én pedig lo…letöltött tollakkal ékeskedve David Shafer Whiskey Tango Foxtrot című összeesküvős, modern világos könyvét olvastam. Majd az adás végén, hogy már mégse legyen nagyon égő, megvettem keménykötésűben. Pedig azt ígérték, hogy a jövő az e.

Bájos linkek