203. örökmozgó szent adás

A könyv mint könyv

A gyerekkönyvek durván hosszabbá váltak az elmúlt negyven évben. Ha a Harry Potterek gerincét nézitek, akkor azon is látszik, pedig nem futott negyven évig. Sőt a trend létezik a felnőttkönyveknél is. Kész szerencse, hogy vannak még kisregények.

A könyv mint művészet

12670769_806900882771403_2479325379480232557_n

A fenti egy kép Lackfi János verses költős mémjeiből: erre találjátok a folytatást.

Bizarróról beszéltünk már, de most itt egy interjú is. És hogy mi az a bizarro?

“(…) azt mondanám, az abszurd humor, az alpári humor találkozása a zs-kategóriás horrorfilmmel meg a szürrealizmussal. Ezeknek a szennyegzője ez az egész. Mindig kilógnak kicsit a definíciókból a művek, de nagyjából elmondható, hogy ezek szatírák, amelyek elsősorban gyomorra mennek, és a ponyvához állnak a legközelebb.”

Beugrott róla a Kung Fury és a Ben There, Dan That kalandjáték is.

Michael Mann – akinek a Black hatjéről gyökeresen mást gondolunk Balázzsal – most már könyvsorozatot is gründol. Erre speciel kíváncsiak vagyunk.

A könyv mint politika

A kortárs amerikai próza a CIA miatt is olyan, amilyen.

A hongkongi irodalmi színtér ellenzéki része – erről beszéltünk már korábban is – olyan mint a Tanú. Csak nem vicces. Az elrabolt könyvkiadót addig agymosták, hogy most már nyilatkozatokban gyakorol önkritikát.

Itthon is a Tanú van. A Könyvhetet pakolgatná jobbra-balra Kocsis Máté és a főváros. Több magyarázat van a történetre, mindegyik kicsinyes hülyeségnek tűnik.

A Galaktika megint bajban van: a Mandiner Sci-fi nyomozása szerint a jogdíjfizetési hajlandóságuk Dél-Szudánt idézi. Több amerikai szerző meglepődött, hogy egyáltalán megjelent magyarul. Erre ráadásul a Galaktikának sikerült egy arcpirító marhaságot nyilatkozni.

Végre valami jó: megint lesz posztolj verset mozgalom.

Mit olvastunk

Balázs a legutolsó Umberto Eco regényt, a Numero Zerót fejezte be. Emellett olvasott képregényeket, amiben feltámasztják a gyerekkoromban menő
Venom figurát, a Captain America: Sam Wilsont, amiben a korábban Falconként ismert hős ügyködik, és az új Doctor Strange-t.

Ádám vagyok és meghallgattam a fenti SXSW-záró Bruce Sterling beszédet, ami után kedvem lett Sterlinget olvasni. A Taklamakánt kerestem, de helyette megakadtam a Leggy Starlitz novelláknál, amiben mindig az adott kor stiklijéről van szó.

Image207

Emellett volt Neil Boyd Egek, mitévő legyekje, mert egy beszélgetés miatt a kezembe került és rácsodálkoztam, hogy volt belőle BBC-sorozat is. Az egészet pedig Waywarddal és Tokyo Ghosttal zártam le.

Gabi pedig úgy beszélt René Denfeld Az elvarázsoltakjártól, hogy egyszerre el akarom olvasni és rettegek is tőle. Halálsoros sztorik, amik vagy azért eszik meg az agyunkat, mert elmondják, vagy azért, mert annyira súlyosak, hogy el sem mondják.

Hogy mégse ezzel legyen vége, mesélt még Naomi Novik atomsikeres Temeraire, Őfelsége sárkánya című YA – így hívjuk még? – regényéről, ami hát egy kicsit egyszerűbb, mint kellene lennie. Nagyjából cuki naiv atombombákon lovagolva háborúznak. Remélem nem értettem félre.

Bájos linkek

202. miszk adás

Rendhagyó egy cím ez, egyrészt mert nem Ádám csavaroskodta ki, másrészt gyorsan elmeséltem a megfejtést, ami talán csak leheletnyivel érdekesebb, mint egy nyaralási fotósorozat hatodik eleme (tenger, ezúttal az öböl felől), de arra jó, hogy elővegyétek ti is saját fotóitokat és a megfoltosodott, de éppen úgy egész egykori hetykeségeket.

Azért nem mind szép, ami régi, foltos, de azért jó lenne átforgatni a bepenészedő, összeragadó múltat, és tudni. Ha Tar Sándor, akkor Tar Sándor, a Szürke galamb talán nem lesz ettől sem több, sem kevesebb.

Vidámabb téma a magyar játékfejlesztés, lehet támogatni egy hazai projektet, ami Richar Morgan könyvéből merít – ha úgy érzitek, megérdemli.

Szintén vidámság a könyvelvesztés, ha az ember direkt csinálja. Mondjuk az sem elhanyagolható, ha az egyszeri olvasó be tud csatlakozni a folyamatba holmi nyomkövetéssel, de így is szép lehet összefutni valamelyik hazai geeksikerrel.

Ádám kicselezte a Mit olvastunk blokkot, és azt mondta el, mit kellene elolvasnia. Cserélhetünk szerepet, és mesélhettek ti, miféle a könyv.

Mit olvastunk

Mert a blokk örök, és nem is akarjuk kicselezni. Balázs az Oscar kapcsán keresett olvasnivalót, a 45 év eredeti novellája és a gyűjteményes kötet is finoman, gyengéden csap szét, a filmről is ez a hír járja.

Ide be kell vágnom az Ádám előkereste fotót, megfejtés az adásban. És ízlelgessétek a kifejezést: vámpír-mellemelés.

Én újabb Maigret-sztorikkal gazdagodtam, és nem tudom megunni ezeket, A Maigret és a furcsa idegen még nagyon nyers, a másik kötetben minden ott van, amitől olyan gazdag ez a kaleidoszkóp, pedig csak néhány gyöngy, tükör, rácsodálkozás.

Ádám megint a szláv (ezúttal ukrán) lélek felé fordult, a Vorosilovgrád palettájába ott egy megörökölt benzinkút, a maffia és a kelet-európai, ismerős fura figurák, mágikus kanyarok és ekanyarodások egyaránt.

Bájos linkek